Mennyire igaz Bartos László:"Fesz van"című, Hit Gyülekezetéről írott könyve?

Azzal ugye remélem tisztában vagy, hogy a parasztok Luther idejében se olvasták a Bibliát, mivel egyrészt nem tudtak olvasni, másrészt nem volt annyi példányban elérhető, harmadrészt nincs arra nekik idejük, képességük, negyrészt Luther is fenntartotta magának a jogot a Biblia magyarázatára.

Az inkvizícióról meg ajánlom olvasd ez el: [link]

[link]

Szia!

Én nagyon jó barátságban vagyok Bartus Lacival, a munkám által ismerkedtünk meg már nagyon régen, csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy, LÁTTAM, min ment át, sajnos ritkán látom, mióta nem él Magyarországon!

Üdv.

Ma 08.23-as!

A volt barátnőjét ismerem és hallottam én is róla. Megkérdezhetem, hogy mit LÁTTÁL?

Ezek szerint tudsz vele beszélni? Ha igen, akkor most mit mond a történtekről????

Bután boldognak lenni, sokak vágyálma. Ha már fogytán van erejük, vagy lusták gondolkozni, vagy túlságosan is a könnyű útat akarják, akkor a legfogékonyabbak az emberek bódulathoz. Vannak gyakorlatiasabbak, akik hasznot húznak ebből. Ez mindig is így volt, csak a vetületek, formák változnak. A mámor sokféle formában elérhető. Szerelem, részegség, drogozás, nemi aktus, szektázás, pénzfelhalmozás, hatalomgyakorlás stb. Mindig van cselekvő és szenvedő, az utóbbi gyakran későn ébred a szerepére. Kivágott képek: kislány karrier reményében folyton engedi kilihegni magán a cégtulajdonosokat (azok majd kirúgják mikor ráuntak), kocsmáros leparkoltatja kubikus fél fizuját szombat esténként (majd minden józansavanyú reggelen a gyereke jövőjét sajnálja), drogdiller megélhetését biztosítja a "csak még egyszer utoljára" vásárló (a repülés után újból visszajön a rettegés), szektás beadja a tizedet, házát, véleményét, szabadságát, bármit, amit kérnek tőle (az ébredést a szégyenérzet is nagyban gátolja, be kellene vállalni az ostoba voltam-ot a nagy semmiért). Úgy gondolom az ébredés megér bármilyen szégyenpírt, soha nem késő felvállalni. Elkövetni még öt további hülyeséget, csak azért, hátha az elsőt sem kell feldolgozni, esélytelen taktika. Hogy mi legyen a kihasználókkal? Semmi. Mindig voltak, mindig lesznek. Azt akarod fájjon nekik is valami, mint ahogy neked is fájt? Egy módja van, át kell verni neked is őket. Ha csak igazságot szolgáltatsz, az nem fáj nekik. Fájni csak a méltánytalanság szokott. Tehát sokkal aljasabb kell legyél velük, mint ők voltak veled. Mondjuk annyira, mintha egy laza orronverést szemkitolással büntetnél. Megéri neked? Tudsz majd együttélni ezzel a gondolattal? Vagy elviseled inkább az aljasok büntetlenségét? Ezt mindenki saját maga kell eldöntse. Hogy miért írtam le mindezt, ha világos, hogy a legtöbb gyenge jellemű szenvedélybeteg enyészetre van ítélve? (legyen a szenvedélye bármi a fentebb soroltak közül). A megelőzés miatt. Az első berúgás, az első kábszeres repülés, az első lábszéttevés. az első gyülekezeti nap - mind mind édesnek, vagy ártalmatlannak tűnik, reményt adva egy szebb, vagy bolodogabb élethez, senki nem érzékeli még a reális veszélyt.

No, ha mégis nagyon menthetetlen vagy. akkor gyere és fizess nekem ötödöt és én naponta hittel töltlek fel, hogy nem vagy te ostoba, csak sok a gonosz, sátántól vezérelt ember a neten.

Nagyon is igaz.

Sajnos az itt tárgyalt könyv a mai napig aktuális, nincs alapvető változás, csak a színfalak tekintetében. Ezzel az alkotásával Bartus László az igazság kissé vehemens harcosa. A túlzások ellenére az igazságot is tartalmazza a könyv.

Az egész úgy zajlik a gyülekezetben, hogy először az emberek kicsit naivak. Aztán pár év múlva észreveszik, hogy valami nem stimmel. Például, hogy nincs szeretet. Aztán azt is, hogy vélemény nélküli bábuvá akarják tenni őket, hogy ne legyenek önálló gondolataik és elhallgattatják őket az úgynevezett vezetők. Az igazságszerető emberekből pedig bűnbakokat csinálnak. Illetve azoknak csak évekkel később esik le, hogy mi is zajlik valójában. A bűnbakká tett emberek először hosszú évekig többen saját magukat hibáztatják, azt hiszik, saját magukkal van gond.

Nemcsak a könyvben kitárgyalt főmufti a ludas, hanem folyamatosan kezdtek befutni a hírek az alsóbb vezetők túlkapásairól is. Ugyanazt csinálják, mint a nagy, csak kicsiben, mivel ki vannak oktatva a nárcisztikus vezetési trükkökben. Leesett, hogy rejtett nárcisztikusok állnak a háttérben.

Bartus említi írásában a besúgórendszert. A besúgás szinte elvárt dolog, és ennek fejében bármi simlisséget elnéznek a besúgóknak. Sőt, azokból lesznek sokszor a fontos emberek a holdudvarban. Valószínűleg rengeteg takargatnivaló titkuk van, ezért paranoiás annyira a fővezér, hogy minden bokorban ügynököt lát. Hogy Bartus áruló, satöbbi. Bárki elfogadott addig, amíg azt mondja, amit akarnak hallani, de mások nyomban ügynökké és árulóvá válnak, ha önálló véleményt és kritikát mernek megfogalmazni egy „tökéletes” rendszer ellen. Sőt hallani, hogy az önálló véleménnyel rendelkezőket úgy kezelik, mintha démon lenne bennük. A zajosan kilépőket a szcientológia módszereivel akarják lejáratni.

Az igazságkeresőknek óriási segítség ez a könyv, mert az igazság szabaddá tesz. A vallásos köntösbe öltözött nárcisztikus típusú emberek rendkívül nagy kárt tudnak okozni az emberi lelkekben („spiritual abuse”), ráadásul az ilyen sebek nehezen gyógyulnak, mint ahogy láthatjuk Bartusnál is. Jézus maga is szót emelt a képmutatás ellen, úgyhogy a könyv írója sem követett el halálos bűnt, bárki bármit mond a gyülekezetben. A gyógyulás sokszor a dolgok megnevezésével kezdődik el, amikor az ember már meg tudja fogalmazni, mi volt a probléma. És a rejtett nárcisztikusok azért nem szeretik, ha az emberek el kezdenek beszélni, mert akkor már egyre többen látják, mit is csinálnak a gondosan felépített díszletek mögött.

A vallásos és spirituális nárcisztikusok ciklikusan működnek, hogy normális-normális-normális, mondjuk 100-szor, aztán lehull az álarc, és ott egy sátáni támadás. Aztán, mintha mi sem történt volna, semmi bocsánatkérés, újra „rendes” egy darabig – időnként azonban újra és újra kilóg a lóláb. Egyébként a farkastestvér a szétmarcangolás után azt mondja a báránytestvérről, hogy nézd milyen csúnya és milyen érzékeny. A báránytestvér ezer sebből vérzik, de senki nem védi meg. A farkastestvér azt állítja, hogy nem történt semmi, a báránytestvérnek túl nagy a fantáziája. A farkastestvéreknek az a céljuk, hogy ne lepleződjenek le. Nem csoda, ha annyi gyülekezetet elhagyó szenved poszttraumatikus szindrómában (PTS) évekig. A farkastestvérek támadásaiba bele is lehet halni, akár lelkileg is. Viszont nem várt módon fel is lehet gyógyulni ebből, és Bartus Lászlónak is drukkolok, hogy ez megtörténjen, ha még nem történt meg.

A gyülekezetben mintha a rejtett nárcisztikusok érvényesülnének inkább. Olyan, mintha a naiv báránykákat a báránybőrbe bújt farkasokra bíznánk. Jézus az ilyen típusú embereket farizeusoknak nevezte, és nagyon nem csípte őket.

Az egésznek nem Jézus áll a középpontjában a látszat ellenére, hanem hogy eztmondtaasándor, aztmondtaasándor, nemeztmondtaasándor, azalátásasándornak, eztátkoztamegasándor, aztátkoztamegasándor. Félelemkeltés van inkább. Nem tudom, hogy megmenthető-e a gyülekezet, vagy mindig így marad.