Isten miért kéri az embertől, hogy egész életén át egy embert szeressen és legyen hozzá hűséges?

Ha te szeretnél egész életedben fűvel-fával kefélni, folyamatosan megcsalni az aktuális párodat, akkor az a te dolgod, a normális emberek ilyet nem tesznek. Ehhez pedig semmi köze se a vallásnak, se a kereszténységhez, pusztán alap viselkedési norma ennek elutasítása.

Felhoztad a poligámiát, az sem jelenti azt, hogy cserélgetik a feleségeket, egyszerűen csak több feleségük van. Egyébként nem tudom miből gondolod, hogy a poligámia volt elterjedtebb, több ideig jelen. Hiszen számtalan pogány kultúrában is monogám kapcsolat volt a követendő.

Nem tudom, hallottatok-e már a "spermaverseny" fogalmáról.

Nos: mind a férfi, mind a nő 100%-ig be van programozva, fel van készítve erre.

Mint ahogy a hűségre is. Hogy mást ne mondjak: az ember az egyetlen faj, ahol a nő terhesen is képes a szexre. Ilyenkor nyilván nem az utódnemzés miatt teszi...

Rengeteg olyan helyzet létezik, ahol a hűség nagyon hasznos - és sok olyan is, ahol a megcsalás.

Ráadásul olyan is van, ahol ezek kombinációja a nyerő.

Az ember minderre felkészült.

Hogy az isten miért készítette fel ezekre, az jó kérdés.

Az ember eredetileg a korlátozott monogámiára alkalmas: vagyis addig ragaszkodik a párjához, míg felnőnek (kb. 12 év) a gyerekek.

A párválasztásnak valóban van köze az evolúcióhoz, sőt a fáról való lejövetelhez.

Nagyjából tizenvalahány millió éve történt, hogy őseink lejöttek a fáról, de több millió évig tartott, amíg teljesen felegyenesedett.

[link]

Eközben azonban komoly testi változáson mentünk keresztül. A nők, (vagy nőstények) medencéje, csípője beszűkült és nem lett többé képes igazán fejlett utódokat kihordani, lényegében minden csecsemő koraszülöttnek tekinthető, legalább is az állatvilághoz képest. Az ember gyermeke egy évig lábra sem tud állni, amíg a lovaknál például nem sokkal a csikó a világrajövetele után megteszi azt.

A kihalás szélére került az emberiség, ha a párja a hím, a férfi nem áll az anya, a gyermeke mellé és nem biztosítja a nyugodt környezetet. A gondoskodás nélkül elpusztultak volna az utódok, akik több hónapig csak enni, aludni, meg üríteni képesek, de az asszonyok sorsa is veszélybe került, mert különösen a szülés utáni időszakban annyira lekötötte őket a gyermekkel való foglalkozás, hogy nem tudtak volna magukról gondoskodni.

A folyamat tízmillió évig is eltartott és nagyjából a teljes felegyenesedéssel párhuzamos.

Az utódok felnevelése az adott kulturális szinten egyre tovább tartott és közben egyre születtek a gyermekek, így lényegében egész életre szólóvá vált egy párkapcsolat és hogy nem a keresztények istene találta ki, azt az bizonyítja, hogy a család intézménye már akkor is fennállt, amikor a kereszténység, vagy a zsidó vallás még nem is létezett.

Miképpen ne lenne hűséges a párja ahhoz, akivel megoszt jót, rosszat, és közben meg is szereti, ha előtte még nem szerette volna, ha egyszer az elvárja tőle?

"A folyamat tízmillió évig is eltartott"

1 millió év az ember kialakulása, és még rövidebb a felegyenesedés.

A többi stimmel, tényleg így volt.

Ez a "korlátozott monogámia" is egy vicc. Legyen igazad, és 12 év alatt felnő egy gyerek, rendben. Ha azonnal teherbe esik, ha nem születik még egy gyerekük azalatt a 12 év alatt (ami hát hidd el, ennyi év rendszeres házasélet mellett akaratlanul is megesik néha), de legyen úgy. 12 év után a szülők szétválnak, és meg tudnak egyezni mikor, kinél, mennyi időt tölt majd a gyerek. Sok ilyen gyereket látok. Óriási öröm péntek délután összecuccolni és a másik otthonodba költözni. Esetleg tök idegen városba, az is lehet, hogy vadidegen új családhoz, csak mert anya és apa "korlátozott monogámiára" rendezkedett be. De tovább is gondolhatod ezt. A gyerek már felnőtt, 20 év házasság után a szülők külön költöznek, mert másik párt találnak. Képzeld annak a 20 éves gyereküknek egyszer saját családja lesz. Viszi az unokát nagymamához és aktuális párjához, meg a nagypapához és aktuális párjához. Nem mondom, hogy ne lehetne ezt normálisan kezelni és megoldani, de ne erre rendezkedjünk már be alapból. Nem kell erőltetni valamit ha nem megy, csak ne onnan indítsunk, hogy nem is működhet, mert úgy lettünk iderakva. Nem úgy lettünk iderakva.

Azt mondják, egy házasság második 20 éve nagyon nehéz az első 20 év nélkül. Ez egy elég nagy igazság. Ha 40 fölött új életet kezdenél egy másik emberrel, annak egy rakás másik felvett szokása lesz, amit az előző párja alakított olyanná, és neked is meglesznek ugyanezek a felvett tulajdonságaid. Ezt úgy képzeld el, mintha nem egy-egy, hanem mindjárt 2-2 embernek kellene alkalmazkodnia egymáshoz. Na ezek a kapcsolatok valóban ritkán működnek sokáig (de láttam már ilyet is). Aztán ha sokadikkal sem működik már tovább, ott nézegethet ki mindenki a fejéből 60 évesen, hogy végül is tök egyedül maradt.

Tudom hihetetlen, de két ember képes többször is beleszeretni egymásba. Idővel annyi mindennel kell közösen megküzdeniük, hogy az egymás iránti tisztelet is megerősödik. Elég erős kötelék ez a fajta szeretet és ez a fajta tisztelet, hidd el. Még akkor is ha sok év után mégis máshonnan érkezne a nagy szerelem. Nem tudom olyankor mi a helyes lépés, de nem hiszem, hogy ilyesmi azért következhet be, mert végtére is csak állatok vagyunk, akiket olyan ösztönök vezérelnek, amik erősebbek az elveinknél.

Számomra pl. egy barátság is lehet életre szóló, de elég erősen lehet kötődni hazához, városhoz, munkahelyhez is, pedig ezeket aztán nyugodt szívvel váltogathatná az ember, sem vallási alapon, sem erkölcsileg vagy morálisan nem elítélendő elköltözni vagy más munkát találni, mégis vannak, akik egyhelyben húzzák le az egész életüket teljesen önszántukból.

Az ember a rokonait sem cserélgetheti le, pedig biztos vagyok benne, hogy lenne aki tudna választani magának megfelelőbb anyát, vagy apát. Vagy el lehet képzelni, mikor kisgyerek anyuka elé áll, hogy nem kell választanod köztem és a tesóm között, mi mindketten ugyanúgy szeretünk, de holnaptól egyikünk nem lakik itt, döntsd el melyikünk legyen az.

Én nem gondolom, hogy ez az egész élet ami itt van arra rendezkedett be, hogy az én igényeimet minden szinten mindenkor kielégítse. Nem érzem úgy, hogy megnyomorítanám magam vagy megfosztanám magam valamitől ami márpedig nekem járna azzal, ha mások érdekeit az enyémek elé helyezem.

Amúgy már láttam szinte mindenféle formájú kapcsolatra és családmodellre példát, és szinte mind lehet működőképes pont annyira mint amennyire nem. Csak ne gondoljuk már, hogy belénk írtak egy programot és nekünk azt kellene követni. Ilyen nincs. Nekem aztán mondhatná, a tudomány, a vallás, a család, a szomszéd meg akárki, hogy szerinte hogyan kellene működnöm, egész biztos, hogy vállalom minden egyes döntésemben annak jogát, hogy szabadon rendelkeztem a tetteim felett. Mert hogy nem vagyok sem állat, sem gép. Bár néha lehetne rajtam egy kapcsoló.

Az nagy para, hogy én ateistaként, mindenféle isteni kérés nélkül is egyetlen emberhez vagyok és leszek hűséges? Sőt, úgy gondolom, hogy ha két ember _tényleg_ szereti egymást, akkor mindenféle vallási hovatartozástól függetlenül ez abszolút alap dolog. Lehet, velem van gond...

Mindenesetre a hűtlenségedet ne a DNS-ünkre akard fogni, a hűséget meg ne egy érthetetlen, eltévedt istenhittel összefüggő parancsolatnak akard beállítani. Ha hűtlen vagy, vállald magad előtt is, hogy az igenis a te sarad, és azt is vedd észre, hogy hűségre és szeretetre képesek az emberek isteni akármik nélkül is - ha te erre nem vagy képes, az nem az istenhited hiánya miatt van.

"korlátozott monogámia"

Légy szíves, menjél vissza pár 100000 évet, és írd újra e szerint a monológodat.

A "belénk van programozva" kifejezést úgy értettem, hogy ez van az ösztöneinkben és a testünk felépítése is ehhez alkalmazkodik.

Csak egy példa: ha a nőben egy aktus alatt idegen sperma van, akkor a férfi szerszáma tökéletesen alkalmas arra, hogy ezt kivegye belőle.

Ja, amúgy ilyen a majmoknál nincs, egyetlen fajnál sem. Más ilyen állatról sem hallottam még: az ember az egyetlen, aki ilyet tud.

Olyan állat van, ahol pl. a násztánc alatt magától ürül az előző sperma, ha van a nőstényben (pl. a veréb ilyen).

Ami már bejutott, ott pedig a régi és az új spermiumok elkezdenek egymással harcolni.

Ugyanúgy - a nő szervezete alkalmas arra, hogy csatateret biztosítson a spermiumoknak: tehát ha rövid idő alatt 2 férfival is akciózik, akkor az fog győzni, akinek a spermája jobban bírja ezt a harcot. Nyilván ez az egész rendszer nem azért alakult ki sok 100000 év alatt, mert nem volt rá szükség.

Az, hogy neked a nevelésed ezt mennyiben módosította, más kérdés. Ez 1 generáció alatt megváltozhat akár.

Mert mi volt 100000 éve? Egy nő 12 év alatt egyetlen utódot szült? Merthogy erre alapoztad a korlátozott monogámiát.

Testünk felépítése ehhez alkalmazkodik? Honnan veszed ezeket?

Kivehető idegen sperma? Tényleg jobban kellett volna figyelnem biológiaórán... Különböző apáktól való ikerterhességről viszont már hallottam. Ott biztos kibékültek az idegen spermák útközben.

Nehéz elhinni, hogy ezek nem pusztán neveltetésfüggő dolgok igaz? Az ember nem azért lesz hűséges mert megtanulta, hogy azt úgy illik.