Egy ateistának számít a saját sírfelirata?

Miért ne? Nem látom az összefüggést.

Igenis az ember néha szereti tudni (amíg él :D), hogy mi lesz a sírján és gondolnak-e rá a halála után, mindentől függetlenül.

Speciel én túl énközpontú vagyok, úgyhogy engem kicsit sem érdekel, mi lesz a testemmel utána, felőlem 16 darabba is téphetnének, nekem már mindegy, de azért ha telik rá, biztos veszek egy helyes kis sírt, kő nélkül, mert az nekem felesleges pazarlás. Ez csak az élő embernek szól, a halottnak a halála előtt, illetve a fennmaradóknak. A halottnak mindegy, akármiben is hisz és akármi is lesz vele.

Az jó, ha emlékeznek az emberre, rám nem hinném, hogy fognak. De nekem ez nem baj.

Nem hinném, hogy ateista vagyok (inkább agnosztikus? nem igazán akarom magam besorolni), viszont hiszek a reinkarnációban, másnak számomra nincs értelme. De amint meghaltam, annak a létidőnek vége, nem akarok rá fókuszálni s nyilván nem is tudok.

Az én dolgom az előttem élt őseim emlékeinek ápolása, az utódaim azt tesznek, amit akarnak.

Csupán annyit szeretnék, hogy utódomról ne kelljen gondoskodni a halála után.

Nekem nem számít, mert sírom sem lesz, arra gondolok, hogy élek azzal a lehetőséggel, miszerint a holttestem az oktatásnak/tudománynak adhatom, és gyakorolhatnak rajta/tanulhatnak vele a jövő orvosai. :)

Egyébként embere válogatja, vannak humoros ateisták, akik "Yup, még mindig nincs isten" feliratú sírköveket csináltatnak, de vannak olyanok is, akiket hidegen hagy, hogy mi van rajta.