Bibliai ellentmondások/1/?

Főleg hívőket kérek arra, hogy válaszoljanak, hisz nekik kell ezekre magyarázatot találniuk.

Mielőtt belekezdenék, elmondanám, hogy nem pocskondiázni akarom a vallásotokat, csupán érdekel, ti miképp értelmezitek ezeket a dolgokat :)

A Biblia szerint Isten szeretetteljes és megbocsátó, ehhez képest, én bár jóformán az egész Bibliát végigolvastam, de csupán egy rosszindulatú, gyűlölettel teli és bosszúszomjas istenképet találtam benne.

1."Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az Úr, mint Akháb, mert félrevezette a felesége, Jézabel."

Akhábot és családját Jéhu gyilkoltatja le, ahogy a Baál-imádókat is. Utána ezt mondja azt Isten Jéhunak:

"És monda az Úr Jéhunak: A miért szorgalmatosan megcselekedted azt, a mi nékem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával.."

Tehát Isten szívének öröme telt abban, hogy embereket ölnek meg? A Tízparancsolatban kijelenti, hogy bűn, ezzel szemben ő maga biztat erre másokat?

2. Mózesék új hazája

Mózes IV: könyvében az Úr elküldi Mózest és a népet, hogy álljon bosszút a midianitákon Izraelért. Ők megölik a férfiakat, nőket és ártatlan gyermekeket is (hiszen mi bűne lehet egy csecsemőnek?), aztán az Úr megparancsolja neki, hogy osszák fel maguk között a zsákmányt és a földet.

Miért áll Isten egyik ember oldalán a másikéval szemben? A midianiták talán nem ugyanolyan gyermekei neki, mint az izraeliták? Azokat nem ő teremtette, nem ő adott nekik lelket? Miért gyilkoltat le valakiket ok nélkül, csak mert neki így tetszik?

Továbbiak:

"És lőn, mikor uralkodni kezdett, levágá Jeroboámnak egész háznépét; egy lelket sem hagyott Jeroboám háznépéből, mígnem mind elveszté őket az Úrnak beszéde szerint, a melyet megmondott volt az ő szolgája, a Silóbeli Ahija által" /Királyok I. könyve/

"És megérkezett Samariába, és levágta mindazokat, a kik az Akháb nemzetségéből megmaradtak volt Samariában, míg ki nem veszté azt az Úr beszéde szerint, a melyet szólott Illésnek." /Királyok II. könyve/

" Eljövének pedig a Siriabeliek Damaskusból, hogy megsegítsék Hadadézert, Czóbának királyát; és levága Dávid a Siriabeliek közül huszonkétezer férfit." /Sámuel könyve/

De ez csak néhány a sok közül. Isten egyfolytában különbséget tesz az emberek között: akiknek nem hisznek benne (és tök mindegy, hogy volt-e egyáltalán alkalmuk megismerni őt) azok mind válogatás nélkül rosszak. Rengeteget gyilkolnak a Bibliában az Úr jóváhagyásával: hol gyakorolja háta szeretet és megbocsátást? Az embereknek még arra sem hagy időt, hogy megismerjék őt és esetleg megtérjenek;ez hol igazságos? Kiválaszt valakit, és onnantól kezdve mindenki más le van tojva.

Igaz, én csak ember vagyok, és a szeretőképességem bizonyára nem érhet fel semmilyen istenségével, de ha a gyerekem meg is tagadna engem, én soha nem tagadnám meg őt. Gyűlölhetne, akarhatna rosszat nekem, ellenem támadhatna, de én akkor is megbocsátanék neki, és igyekeznék a jó útra terelni, hisz én akartam, hogy éljen, nem ő. Pont azért, mert szeretem, ahogy elvileg az Istennek kellene szeretnie a saját gyermekeit...