A "bibliai" történetek miért hasonlítanak annyira más népek korábbi történeteire?

Csak javítani szeretnélek, gondolom nem direkt írtad, de sehol nem volt még kereszténység a teremtésnél, vagy Noé korában- ez még javában ószövetségi esemény- zsidó történelmi múlt.Úgy hívják tóra.

Történelmi egyházak viszont valóban átvettek több pogány szimbólumot, mint pl. katolikusok az "anya csecsemővel", "nőistenség"...stb.Ez igaz. Ezeket nem tartalmazza a biblia- kizárólag katolikus hagyományok, amelyeket pogány vallásokból (érdekek miatt természetesen), de átemeltek :)

Az első és második válaszolónak is igaza van.

Valóban megvoltak, meglehettek korábban mindazok a jelentős bibliai események a Biblia előtti történelemben írott, vagy íratlan formájukban, melyek később a Bibliában tiszta verzióban, mintegy "összefoglalásra" kerültek. És valóban:

a Biblia szerint ezen események feldolgozása nemesen egyszerűen van leírva, mindenféle mitikus elemektől mentesen, csak a száraz tényekre támaszkodva!

A keresztény kor hajnalán leírásra került Görög Íratok (Újszövetség) változást hozott kissé a képbe, de semmiképpen nem olyan drasztikusat, mint amilyent ma látunk az ún. történelmi "keresztény" egyházakon.

Jézus új evangéliumot hirdetett, de nem új teológiát!!!

Így aztán valóban sok olyan népi mítosz, szokás, rítus került átvételre később a hitehagyott kereszténység részéről, melyek nem a Biblia részei voltak és melyek még szaporították az ősi pogány hiedelmekkel való tanításbeli hasonlóságok sorát.

A Biblia, mint egységes mű, a részei keletkezése után lett összerakva...akkor még nem Bibliának hívták ha miden igaz...ugyanolyan értékű, mint akár a korábbi Istentől ihletett tanmesék, tanok...ezért is ilyen nagy a hasonlóság, hiszen Istentől valóak...Ha pedig jól tudom a Biblia sehol sem hivatkozik arra, hogy márpedig így vagy úgy kell nevezni az Istent, csak arra, hogy az egyelten Istent keressük, "imádjuk"...a vallási felekezetek tévedése az, hogy Istent meg kell különböztetni, el kell választani névvel..viszont a megkülönböztetés pedig az önzés, vagyis a bűn eszköze...elég érdekes. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Na-na. Milyen anyaggal foglalkozott az író teljesen mindegy, a benne levő lényeg a fontos, amely ezekből hiányzik. Másrészt az organikus, örök filozófia a fontos, amely a Biblia által közölt igazságokon, a fejsze készítőjén alapul, és nem a fejszének a nyoma.

Harmadrészt a Paradicsom és az ősszülők történetét bizonyára a sémi népek között megmaradt, ugyanis végső értelemben tényeken, organikus valóságon kell a Szentíráson alapulnia, ezért biztosan volt egy idő, amikor az írásban foglaltak találkoztak a valósággal. Alapvető erkölcsi tartalmat mindegyik pogány népnek kinyilatkoztatott, de a kiválasztottság kegyelmét csak a zsidóságnak adta. A sémi népek egymáson uralkodó, torzsalkodó egy alrassz, főleg akkor, amikor köztük kiválaszt egyet Isten.

Másrészt pont a bűn tiszta fogalma esik ki belőle ezekből a szétszórt legendákból, így egyben pl. az özönvíz oka sem volt a Gilgames eposzban megjelölve, csak az, hogy azt tetszett az isteneknek.

Nem az a lényeg a Bibliában, hogy minden közvetlenül, eszköz nélkül a semmiből jöjjön, mert az ember nem tudná megérteni. A vallást ha a mai ateista tudósok szándékai szerint boncolgatnánk, és rájönnénk, hogy ez xy. helyről lett összeszerkesztve, attól még a vallás kérdéseire nem kapjuk meg választ, csak tologatunk - ateista szokás szerint.

"a vallási felekezetek tévedése az, hogy Istent meg kell különböztetni, el kell választani névvel..."

A név a személy szuverenitását s döntőképességét, értelmét, lényét jelenti.

"viszont a megkülönböztetés pedig az önzés, vagyis a bűn eszköze...elég érdekes. :)"

Igen, ugyanis az Atya tetszése, Krisztus által s a Szentlélek kisugárzásában létesült egy Istentől külön álló kozmosz minden látható és láthatatlan hatalmasságokkal, amely szeretetének egyik legnagyszerűbb kibontakozását, hogy saját formájára embert teremtsen, amely személyi mivoltában azonos Istennel. Istenben az ember teremtése előtt nem létesült valami volt, hanem egy ki nem mondott szó, Isten gondolatai között.

Ehhez azonban nem kell nagy kunszt, hiszen sok más végtelen gondolata van Istennek.

A válasz írója 53%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:13

Bármi ami létező, azaz megjelenve van, legyen az ember, világ, akármi, tehát a "teremtett" dolgok, az EGY(nem egyenlő, ne értsd félre) Istennel szerinted? Ezt azért kérdezem, mert azt írtad, külön álló, és ez úgy tűnik elválasztás, elszeparálás, én nem feltételezem, hogy ezt így gondolod, csak érdeklődöm...:)

Ha igen, akkor nincs miről beszélni. Az elnevezéssel kapcsolatban meg csak annyit, hogy bőven elég ha Istennek, Ő-nek, Az-nak nevezzük, mert mind, mind ugyanazt jelöli...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

"Ha pedig jól tudom a Biblia sehol sem hivatkozik arra, hogy márpedig így vagy úgy kell nevezni az Istent, csak arra, hogy az egyelten Istent keressük, "imádjuk"...a vallási felekezetek tévedése az, hogy Istent meg kell különböztetni, el kell választani névvel."

Hát akkor ezt rosszul tudod!

Nem a vallási felekezetek tévedése, hanem ezek szerint Istené, mert pont Ő maga nyilatkoztatta ki a tulajdon nevét, méghozzá "örök időkre".

Az Isten leírására szolgáló kifejezések: Úr, Mindenható, Teremtő — valóban helyesek. A Biblia is használja ezeket. Ámde létezik egy szó, amit a Biblia mindezeknél gyakrabban használ. Ez pedig Isten személyes NEVE, és ez a név mindarra emlékeztet minket, amit Istenről tudunk. Ez a név, amelyet ma általában Jehova vagy Jahve kiejtéssel használnak, minden egyéb, Istenre vonatkozó megjelölésnél sokkal többször fordul elő a Biblia eredeti szövegében. A The Comprehensive Concordance of the New World Translation of the Holy Scriptures című kiadvány 43 hasábon át sorolja fel azokat a helyeket, ahol az „Isten” vagy Istené” szó előfordul a Bibliában. Ezzel szemben 77 hasábot tölt meg azoknak a helyeknek a felsorolása, ahol a „Jehova” név vagy a „Jehováé” kifejezés található.

Ezt a nevet nem az emberek választották. A Biblia elmondja, hogy Isten választotta magának, és kijelentette, hogy használni kell ezt a nevet. Azt mondta: „Mondd el az izraelitáknak, hogy JEHOVA, az atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött el téged hozzájuk. Ez a nevem örökre; így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre” (2Mózes 3:15, NE). Vajon ez a széles körben elterjedt (angol nyelvű) modern fordítás miért használja a Jehova nevet a szövegében? Nos azért, mert ez az Isten nevének szokásos angol kiejtése, amely név több ezerszer fordul elő az eredeti héber Bibliában.

„Napkeltétől napnyugtáig nagy lesz az én nevem a nemzetek között, és mindenütt füstölő áldozatot mutanak be nekem, igen, tiszta ajándékot mutatnak be az én nevemnek; mert nagy lesz az én nevem a nemzetek között — mondja a seregek Jehovája” (Malakiás 1:11)

"De azért tartottalak életben, hogy megmutassam neked a hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön." (2Mózes 9:16).

"Meg fogom szentelni nagy nevemet, amely meg lett szentségtelenítve a nemzetek között, amelyet ti megszentségtelenítettetek közöttük; és megtudják a nemzetek, hogy én vagyok Jehova — ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése —, amikor megszenteltetem közöttetek a szemük láttára." (Ezékiel 36:23)