Isten hogyan kérhette számon az engedetlenséget Ádámon és Éván, miközben tudnia kellett hogy Ádámék fel sem fogták, hogy rosszat tesznek?

Az igaz, hogy az ember nem tudja meg nem történtté tenni a bűneit. azonban én nem ismerem el az isten igazságát.

az egyik oka ennek hogy rengeteg beszéd, tanitás van ami isten nevében hangzik el ,de a szellemisége leuraló, elnyomó jellegű. ez ellen megvéd ez a hozzáállás. De ha ismerem is az istent, akkor is maximum tudomásul veszem a személyét, de olyat nem mondok ki soha, hogy elismerem az igazságát.

(régen hívő voltam, ma azonban arra szántam oda az életemet, hogy megtapossam azt az erőt ami hívővé tett, ez pedig a pokoltól való félelem).

Amikor az ember nálánál nagyobb hatalommal szembesül. akkor két választása van: vagy kapitulál, vagy "megfogja a biztosíték nyelvét" és az eredményekre való tekintet nélkül folytatja a háborút. Az utóbbinak főleg akkor van értelme ha abban hiszünk, hogy az ellenséges hatalmat végül valamilyen nagyobb erő megsemmisíti.

Ugyanúgy ahogy hitler vagy sztálin igazságát nem ismertem volna el, hiába voltak nagy hatalmúak, ugyanúgy nem ismerem el azt az istent, akit nekem prédikáltak.

Mindezt azért irtam le, mert sok beszédből/írásból visszanéz az az istenkép, és én ezzel szemben állok.

Ilyen ertelemben én nem definiàlok igazsàgot, hanem egyfelől azt hatarozom meg hogy mi(lyen isten)t nem fogadok el, masfelöl a lelkiismeretet követem, mint útmutatàst a jó es gonosz harcànak ember szàmàra megfogható dimenziójàban.

Nem tudom hogy mi az az erő ami legyőzheti az ellenségemet, erre csak a jövő ad választ.

Csak azt tudom, hogy azt az istent, akit elfogadtam régen, mint mindenhatót, ha lenne fölötte hatalmam, akkor beletaszítanàm a gyehenna tüzébe. Ilyen módon kizárt, hogy igazságát elismerjem.