Hogy kérhette Isten Ábrahámtól, hogy áldozza fel a fiát?

Szia!

Az is benne van aBbibliában, hogy ábrahám nagyon vonakodott, nem akarta Isten "ajánlatát" elfogadni, amikor vitte a fiát az áldozat helyszínére akkor is nagyon szomorú és kétségbeesett volt, de Istennek meg bizonyítania kellett hogy szereti...Ez egy próbatétel volt, Isten már tudta hogy Ábrahám engedelmes lesz, dehogy akarta ő megöletni vele Izsákot!

De sok ilyen példázat van még a Bibliában. Ott van pl. Jónás is.

Tudod Isten ha nem is ilyen extrém helyzetekkel, de sokszor állít minket is választás elé. Nekem is volt ilyen, hogy szívem szerint azt mondtam, hogy "HA Te vagy a jóság Istene, akkor mi a francért teszed ezt velem??" De rájöttem, hogy Isten segíteni szeretne csak, és utána megmutatta , hogy a rosszból is lehet jót kihozni, ha hiszel abban, hogy Ő a JÓ Istene.

Én nem vagyok keresztény, de a jelek szerint többet sikerült megértenem a sztoriból.

Isten megkérte Ábrahámot, hogy áldozza fel a fiát egy hosszadalmas procedúra keretében. Amíg Ébrahám ezt végrehajtotta, nagyon szenvedett, de tudatosult benne, hogy mennyire fontos neki Isten.

Természetesen Istennek esze ágában nem volt megöletni Izsákot, ezért le is állította a kivégzést.

Durva próba, de ebben a kérdésben (ti. hogy valóban Istent szereti a legjobban a világon) logikus, hogy a második helyezettel kell összehasonlítani, aki jelen esetben Izsák, akit nagyon vártak és nagyon nehezen kaptak meg.

Ja mégegy: ez egy marketingsztori, megmutatja, hogy ennyire tiszteli, szereti az ember optimális esetben Istent, aki pedig kegyes, megbocsátó, stb.

Azt mutatja: te is ennyire szeresd Istent.

Én inkább ezt is, mint a Bibliában szinte mindent, példázatként tekintem.

Nem olyan esetként, hogy Isten ténylegesen lement egy férfihez, és azt mondta, hogy tegye ezt.

Az a lényege, hogy bármit meg kell tenned az Istenedért, és ha megvan benned a szándék, hogy valóban megteszed érte, hogy feltétel nélkül szolgálod öt, akkor semmi olyat nem fog kérni, amivel neked rosszat okozna, söt, megajándékoz.

Szia!

Azért itt igen sok tényezőt figyelembe kell vennünk, hogy pontosan értsük a történetet. Ábrahám színről szinre beszélt a Mindenhetó Istennel. Élete folyamán meggyőződhetett róla, hogy valóban Isten az, akivel beszél, hiszen olyan csodák történtek vele, amelyek természetfelettiek!

Ábrahám több hibát is követett el az életében, a hite még közel sem volt tökéletes. Azonban azt tudta, hogy Isten az aki életet ad, és ő akár a halálból is képes fetámasztani a fiát. Ezt maga a Biblia is megerősíti: Ábrahám bízott Isten szavában, "úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani" fiát (Zsid 11:19)

Ábrahám ekkor 120 esztendős volt! A fia Izsák pedig közel 20 esztendős. Együtt mászták meg a hegyet három nap alatt, így az erős fiatalember úgy gondolom nem volt egy "súlycsoportban" az idős és megfáradt apjával!

A kijelölt helyen felépítették az oltárt, és ráhelyezték a fát. Aztán Ábrahám elmondta fiának Isten üzenetét. Izsák meghallgatta, mi lesz a sorsa, de nem ellenkezett. Simán elmenekülhetett volna a végzete elől, ha akart volna. A három nap küzdelmében kimerült, fájdalomtól lesújtott öreg ember nem tudott volna szembeszállni az életerős ifjúval. Azonban Izsákot gyermekkorától fogva készséges, bízó engedelmességre nevelték, és amikor megtudta Isten akaratát, engedelmesen meghajolt előtte. Osztozott Ábrahám hitében, és megtiszteltetésnek tartotta, hogy életét feláldozhatja Istennek. Biztosra veheted, hogy igyekezett könnyíteni apja fájdalmán, és segítette, hogy odakösse az oltárhoz.

Mórija hegyén azonban Isten ismét megújította szövetségét, és ünnepélyes esküvel erősítette meg az Ábrahámnak és magvának ígért, minden eljövendő nemzedéken át tartó áldást: "Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek" (1Móz 22:16-18).

Ábrahám hitének nagy tette világítótoronyként áll, és megvilágítja Isten minden eljövendő korszakban élő szolgáinak útját. Ábrahám nem tagadta meg Isten akaratának teljesítését. A háromnapos út alatt volt elég ideje gondolkozni és - ha akart volna - Istenben kételkedni. Úgy okoskodhatott volna, hogy fiának megölése miatt gyilkosnak fogják tartani, egy második Kainnak, ezért tanítását elvetnék és semmibe vennék: jót sem tehetne többé embertársainak. Úgy érvelhetett volna, hogy idős kora felmenti az engedelmesség alól. De Ábrahám nem folyamodott egyik mentséghez sem. Ő is ember volt, a mienkhez hasonló indulatai és gyengéd érzelmei voltak. Nem kérdezte meg, hogyan teljesülhetnek az ígéretek, ha Izsákot megöli. Nem tanácskozott fájó szívével. Tudta, hogy Isten minden kívánalmában igaz és igazságos, és Ábrahám az utolsó betűig engedelmeskedett a parancsnak.

"Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett" (Jak 2:23). Pál pedig ezt mondja: "akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai" (Gal 3:7). Ábrahám hite a cselekedeteiben mutatkozott meg. "Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit" (Jak 2:21-22).

Az előkép és az ígéret útján Isten "előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak" (Gal 3:8). A pátriárka hite az eljövendő Megváltóra összpontosult. Ezt mondta Krisztus a zsidóknak: "Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült" (Jn 8:56). Az Izsák helyett feláldozott kos jelképezte Isten Fiát, aki később meghalt helyettünk. Amikor Isten az embert a törvény áthágása miatt halálra ítélte, az Atya Fiára tekintett, és ezt mondta a bűnösnek: "Élj: találtam váltságdíjat!"

Üdv. Péter

"Azonban azt tudta, hogy Isten az aki életet ad, és ő akár a halálból is képes fetámasztani a fiát. Ezt maga a Biblia is megerősíti: Ábrahám bízott Isten szavában, "úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani" fiát (Zsid 11:19)"

- Hehe... ja, hát utólag megmagyarázták, hogy mit is gondolt Ábrahám. A levél írója minden bizonnyal gondolatolvasó volt. :)

„…Isten próbára tette Ábrahámot. Megszólította őt: »Ábrahám!« Ő azt felelte: »Itt vagyok!« Isten akkor azt mondta neki: »Vedd egyszülött fiadat, Izsákok, akit szeretsz, és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked!«

Erre Ábrahám kora reggel felkelt, megnyergelte szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot, s miután fát hasogatott az egészen elégő áldozathoz, elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott neki. A harmadik napon, amikor felemelte szemét, meglátta azt a helyet a távolban. Azt mondta erre szolgáinak: »Várjatok itt a szamárral; én meg a gyermek elmegyünk amoda, s miután imádkoztunk, visszatérünk hozzátok!«

Vette tehát az egészen elégő áldozathoz való fát, feltette a fiára, Izsákra, ő pedig a tüzet és a kardot vitte a kezében. Amint így ketten együtt mentek, azt mondta Izsák az apjának, Ábrahámnak: »Apám!« Ő válaszolt: »Mit akarsz, fiam?« »Íme – mondta a fiú –, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat?« Ábrahám azt felelte: »Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról!«

Így mentek ketten együtt, míg végül eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mutatott neki. Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra. Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát. De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: »Ábrahám, Ábrahám!« Ő azt felelte: »Itt vagyok!« Azt mondta erre neki: »Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!« Erre Ábrahám felemelte a szemét, s meglátott maga mögött egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Elhozta, és a fia helyett azt áldozta fel egészen elégő áldozatul. Annak a helynek ezért ezt a nevet adta: »Az Úr gondoskodik!« Azért mondják mindmáig: »A hegyen majd gondoskodik az Úr!«

Majd másodszor is megszólította az Úr angyala Ábrahámot a mennyből, és azt mondta: »Önmagamra esküszöm – mondja az Úr –, hogy mivel ezt megtetted, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél, megáldalak, és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét: utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit, és a te utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak!«” (Ter 22:1-18)