Ki a jobb ember?

Ez nem büntetés,hanem kegyelem.

Aki megveti Isten "szeretet törvényét",nem kell elviselnie azt,egy örökkévalóságon keresztül.

A vita a kérdésfeltevéstől rossz vágányba terelődött, szerintem.

Mert az ateista nem egyszerűen nem hisz a mennyben -sem-, hanem tagadja. Nagy különbség.

A másik, amiről szó volt eddig, hogy vajon miért cselekszik egy ateista jót. Ahogy eddig kiderült, vagy viszonzást remélvén -haszonért-, vagy hiúságból -önzésből-. Kérdés, hogy mennyire tekinthető "jónak" ez a két indíték.

A hívő evilágon nem számít semmire a jótetteiért, elfogadja, hogy majd elbíráltatik, és esetleg megüti mércét. De az nem befolyásolja a jócselekedetét.

Az üdvösségről szóló tanítás mint láthatjuk, nem egységes (sajnos).

"Keresztyénség szerint nem tudod jó tettekkel beküzdeni magad a Mennyországba." - igen, a protestáns teológia szerint. A római katolikus teológia szerint viszont számít a tett (az üdvösség szempontjából is). Jézus maga mondta: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek."

Ezzel a kérdésfelvetéssel itt az a baj, hogy azt gondolja, hogy egy hívő azért tesz jót, mert jutalmat vár érte a mennyországban. Pedig, ha így gondolja, akkor nem keresztény... Egy keresztény ember a két legfőbb parancsot: az Isten -és az emberszeretetet valósítja meg életében. A jócselekedeteknek az embertársunk iránti szeretetből kell fakadni, nem a MAGUNK szeretetéből, mint a fent vázolt példában.

"Jobb egy irgalmas ateista, mint egy szívtelen keresztény"

(A keresztény LEGTÖBBJE már azt se tudja mi a Hit és hogy mit kéne tennie, csak megy előre a világba de szivtelenül, érzéketlenül, míg lehet egy másik ember aki nem vallásos SŐT egyenes Isten tagadó tehát ateista szeretet, és irgalmat visz be az életébe.

Kérdező, rosszindulatú vagy a hívőkkel és elfogult az ateistákkal.

A hívőt nem motiválja egy olyan ígéret, ami csak szerinted létezik. Nincs semmi olyan "ígéret", hogy ha jót cselekszel, a mennyországba jutsz. "Jót cselekedni" nem elég. Ha meg előnyök miatt tennéd, az csalás. Mit gondolsz, a mindentudó Isten becsapható, nem látná a szándékot?

Ugyanakkor szentnek állítod be az ateistákat, hogy csupa önfeláldozásból, a nélkülözést vállalva keresztre feszíttetik magukat a rászoruló embertársaikért.

Holott már vagy fél évszázada képtelenek pl. Franciaországban összegyűjteni elég pénzt ahhoz, hogy a saját világnézetüknek hódoló embereknek építsenek egy összegyűlésre alkalmas közösségi épületet - templomfélét-.