A hitemet Isten felé gátolná a barátság olyan emberekkel akik nem hisznek?

Szerintem ez elsősorban attól függ, hogy mekkora a hited.

Másrészt nem hívő és nem hívő barát között is nagy különbségek lehetnek, mert pl. a nem hagy hit tudó, meg egy megátalkodott és buzgó ateista sem ugyanaz a kategória. Egy idő után szerintem, ha tényleg hittel éled az életed, van rá sansz, hogy amúgy is, mintegy maguktól lemorzsolódnak mellőled az olyan barátok; akik például nem szeretik hallani azt, amit te igaznak gondolsz...

Még némileg eredendően szorosabb emberi kapcsolatokban is meghasonlás támad sokszor az ember megtérése következtében.

Én ateista (vagy inkább bokononista )vagyok, de remek kapcsolatokat ápolok különféle vallású emberekkel. Vagy nem is téma a vallás, vagy ha beszélgetünk róla, akkor tiszteletbe tartjuk a másik álláspontját. Szerintem hit miatt összeveszni valakivel, mintha azért szakadna meg a barátság, mert nem ugyanannak a csapatnak szurkolnánk.

Ha csak nem valami szélsőséges szekta hálózott be, akkor szerintem a két dolognak semmi köze egymáshoz.

Bonyolult sztori. Néha van, hogy az jó ha az ilyen társaságtól egy picit eltávolodik az ember.

Máskor viszont van, hogy pont tőlük kap az ember megerősítést a saját útján.

És még olyan is van, hogy ők kapnak megerősítést tőled, a jó irányba a saját életükben, még ha nem is fognak megtérni.

Ez sok mindentől függ.

Nincs alaprecept: te is Isten képmása vagy, meg ők is Isten képmásai. Szeresd felebarátodat.

Amilyen formában működik a kapcsolatotok, úgy működtesd, amilyen formában pedig nem működik, úgy viszont ne is erőltesd. Na ez most "nesze semmi, fogd meg jól" - jótanács volt, de az egész élet ilyen :)))

Nekem is vannak nem keresztény barátaim,

mindössze kevésbé legyen szoros a baráti kapcsolat, nehogy kikezdje az Istennel ápolt kapcsolatodat.

Mindig át kell gondolni, milyen alkalmakkor beszélgetsz velük, miről, és hol.