A hitemet Isten felé gátolná a barátság olyan emberekkel akik nem hisznek?

"maradtam én és a hitem."

Milyen megható troll-kérdés!

Ma este hétkor még nem tudtad mit csinálj, három óra múlva már eldöntötted a kérdést.

Nem kell okvetlenül otthagyni őket. Ha valóban megtértél, és bizonyságot teszel nekik Jézus Krisztusról, akkor vagy megtérnek ők is, vagy ők maguk fognak leépíteni téged. Azaz ez nem igényel külön beavatkozást. Más a helyzet, ha olyan hatással vannak rád, ami eltávolít Istentől, Isten dolgaitól. Dennis Bennett úgy fejezte ezt ki, hogyha ráülsz egy jégkockára, és azt fel tudod melegíteni, akkor maradj. Ha azonban azt veszed észre, hogy magad is kihűlsz, akkor hagyd ott. Szerintem ez józan, és követhető gondolat.

Kérdés, hogy az önmagadhoz való szigorodást megelőzte-e a Biblia szerint belépőnek számító újjászületés. Amit fentebb írtam, akkor igaz, ha túl vagy ezen. Ha nem, akkor ne gondolkozz a haverokon, hanem minden megtehetőt tegyél meg, hogy átvedd Jézustól a legnagyobb ajándékot: a bűnbocsánatot és az örök életet.

Itt több dolog is van.

Egyrészt: az ilyen embereket, ahol a fő dolog a buli, a drog, a verekedés - MESSZE-MESSZE kerülni kell!

Másrészt: a hívő ember általában azért nem szereti az ateisták társaságát, mert ők (normál esetben) gondolkodnak, ami pusztító hatású lehet a hitre.

Már akkor, ha te is elkezdesz gondolkodni.

Döntsd el, hogy a hitet szeretnéd mindenáron - ez a vakhit - vagy pedig gondolkodni is szeretnél.

Utóbbi esetben semmi gond egy NORMÁLIS ateistával.

Meglehetősen groteszk, ahogy sokan erőltetik azt a gondolatot, hogy az ateisták gondolkodnak - ezért ateisták -, a hívők pedig nem, hanem hisznek. Én azonban nem ismerek olyan hívő embert, aki nem soroltatik a gondolkodó emberek közé, ezzel szemben számos ateistával és vallásos emberrel találkoztam, akinek az élete nem áll másból, mint évszázados klisékből, amit ők eredetiségnek hisznek.

Az ember szellemi lény, akinek van lelke és testben él. Ez a tény el van rejtve a természetes észjárás elől, azaz ezen a szinten nem tud gondolkodni. Ez a tény el van rejtve a vallásos emberek elől is. Csak azok szembesülnek vele, akiknek a "nuszát" megnyitja Jézus Krisztus (Lk24,45). Ezek az emberek azok, akik egyházi terminológiával szólva "megtérnek", azaz megtörténik velük a "metanoia", azaz a "nusz" metamorfózisa.

Az ember "nusza" - sajnos nincs a lefordításához alkalmas magyar szó - egy szellemi érzékszerv, ami által az ember információkat kap a szellemvilágból. Károli hol elmének, hol értelemnek, hol pedig gondolkodásnak fordította. Ám a "nuszt" nem ebben az értelemben használták a korabeli görög nyelvben, erre számos írásos bizonyíték van, lásd ezt:

[link]

(Ha a fájl nem nyitható meg, írd közvetlenül a letöltött fájl neve után, hogy ".pdf", vagy jobb egérgomb - társítás - Adobe Reader )

A megvilágosodott "nusznak" megvan az a képessége, hogy a szellemi igazságokat meglássa, és ezt az ismeretet továbbítja az ember értelme számára, ami a tulajdonképpeni gondolkodást, elemzéseket, logikai levezetéseket végzi. A "nusz" útmutatása nélkül olyan az ember értelme, mint az eltévedt dzsungel-harcos a macsétájával, irénytű és térkép nélkül. A "nusz" mindenképpen működik, akár ateista, akár vallásos, akár hívő emberről van szó. Ám annak az embernek a "nusza", akiét Jézus Krisztus nem nyitotta meg, a Biblia szerint vak. Nem abban az értelemben vak, hogy a semmit látja, hanem abban az értelemben, hogy nem a valóságot látja, hanem az ember felett uralkodó gonosz szellemi lények által befűzött filmet a valóság helyett, ahhoz hasonlóan, ahogy a Mátrix bemutatja a virtuális valóságot. Ez az oka annak, hogy az embernek határozott véleménye van olyan dolgokról, amire nincs kézzelfogható bizonyítéka. Az egyik ember "nusza" ateista, a másiké vallásos. De egyik sem látja a valóságot, csak az élete felett határozó szellemi lények által kiválasztott hazugságot. Ezt a hazugságot továbbítja az értelem felé, amely ezt a hazugságot tekinti vezérfonalnak, és minden gondolatát, elemzését és logikai levezetését ennek rendeli alá. Ez az oka, hogy az ember valójában nem meggyőzhető észérvekkel. Nem az értelem határozza meg, hogy az adott személy mit tekint valóságnak, hanem a "nusza". Vagyis az ember nem azért vallásos, vagy ateista, mert gondolkodott előtte, hanem azért, mert a "nusza" azt tekinti valóságnak. Aki azonban találkozik Jézus Krisztussal, és megfelelően reagál a hívására, annak ő megnyitja a "nuszát", és azonnal megismeri a szellemvilág valóságát. Függetlenül attól, hogy előtte ateista, evolucionista, mohamedán, buddhista vagy milyen "ista" volt, a továbbiakban egyáltalán nem esik nehezére, hogy kidobja azt a kukába, és elfogadja Jézus Krisztus szűztől való születését, tiszta és szent életét, engesztelő halálát, eltemettetését és feltámadását, és mindazt, amit a Biblia mond. Sokan ezt nevezik agymosásnak. Én pedig azt nevezem annak, hogy az oktatási rendszerből, a médiából és a közéletből száműzték az Isten-hitre és az evangéliumra való hiteles utalásokat, és csak pejoratív kontextusban hajlandóak beszélni azokról az emberekről, akik ma is hisznek Jézus Krisztusban. Ha ugyanis valami valóban igaz, azt nem kell ilyen manipulációkkal védelmezni. Ha kell, ott megkérdőjelezhető a dolog tarthatósága.

Én azt gondolom hogy ha másképpen élsz, akkor úgy is lemorzsolódnak ezek a "barátok", mert ha csak a buli, drog stb. volt a közös téma akkor az nem lesz ha tényleg megváltozol. Valószínűleg ők sem fognak nagyon ragaszkodni hozzád, max. sajnálkozni fognak rajtad !

Ne sajnáld nagyon, mert úgy kapcsolatok fognak kialakulni az életedben.

Eleinte amíg megerősödsz a hitedben jobb ha inkább a hívő emberek társaságát keresed, akik tudnak ebben támogatni!

"az ateisták gondolkodnak - ezért ateisták -, a hívők pedig nem, hanem hisznek"

Tudod, Asperrimus - ez A HITÜKRE vonatkozik.

Máskor esetleg ők is tudnak gondolkodni - de hitkérdésekben nem. Vagy, ha próbálnak, akkor sem sikerül logikusan és következetesen.

AZÉRT HÍVŐK!

Szia!

Az alapján ami veled történt az a világon a legjobb dolog, hiszen valami módon megtértél és felfedezted azt hogy Istenhez tartozni többet ér mint bármi más a földön. Sőt, ezt annyira komolyan gondoltad hogy a régebbi életedről vagy a barátaidról is kész voltál érte lemondani. Vajon ha a barátaid ezt a dolgot így fogadták akkor valóban a barátaid voltak?

Jézus ezt mondta:

"Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet."

Keress keresztény közösséget ahova tartozhatsz hiszen erre amúgy is szükséged lesz. Ha pesti vagy szívesen segítek, írj egy privát üzenetet.

Két dologra lennék kíváncsi:

- a verekedésről miért nehéz lemondani? :)

- mi vezetett téged a megtéréshez?