Mivel védekezzen egy ateista, ha ilyen helyzetbe kerül?
Pombe.
Tegyük fel van két emberünk. Az egyik egész nap ül egy széken, a másik pedig rengeteg tevékenységet visz véghez. Melyiknek tűnik hosszabbnak a nap? Szerintem a széken ülőnek, tehát nem jó a legyes példád.
"Az egyik egész nap ül egy széken, a másik pedig rengeteg tevékenységet visz véghez. Melyiknek tűnik hosszabbnak a nap? Szerintem a széken ülőnek, tehát nem jó a legyes példád."
Egységnyi idő alatt, ha több információt kell feldolgoznia a megfigyelőnek, akkor az idő lassabban telik a megfigyelő számára. Erre mérget vehetsz. :)
Nem értetted meg a Thomas Mann utalásomat. Amikor semmi nem történik veled egy napon belül, akkor azért tűnik hosszúnak a nap, mert a nap minden mozzanatára emlékszel. Ebben és abban az időben is csak ugyanaz történt, a semmi, de ezekre az "ugyanazokra" mind emlékszel, mert előtted vannak az egyes órákban és napszakokban a veled történtek, hiába semmi az a történés. A tevékeny ember azonban nem figyeli annyira az órák eltelését, és észre se veszi azokat, így nem tudja pontosan a történéseket időpontokhoz kötni, vagyis számára a nap gyorsan eltelik, mert a tevékeny ember a napi időpontokhoz társítható információkból keveset kap.
Mondjuk, ha te vagy az a napi unatkozó ember, akkor ahogy telnek a hetek, hónapok (és még mindig nem történik veled semmi) az emlékezeted halványul, és nem a napokon belüli részletekre emlékszel már, mivel az eltelt napok szinte egyetlen képrészletté, szinte egy nappá zsugorodnak, mert minden napod ugyanolyan volt. Tehát hosszabb távon - mondjuk egy év alatt-, számodra a feldolgozható információk száma egyenlő lesz a tevékeny embert érő egy hónapnyi információ mennyiségével.
A tevékeny ember visszatekintve a mögötte lévő évbe, rengeteg emlékbe kapaszkodhat, és csodálkozik, hogy milyen hosszú a sor (ugyanannyi idő alatt most ő az, aki több információt kap veled szemben), és ő ezért hosszabbnak érzi az év hosszát, mint te.
@62
Talán ezt a példát egyszerűbb megérteni.
Készítesz egy olyan filmfelvételt a Nap mozgásáról (napkeltétől napnyugtáig), ami 10 percenként készült fényképek egymás utáni lejátszásából áll. Mondjuk egy fénykép 1 percig látható, majd jönnek a következő képek egymás után.
Mondjuk napkeltétől napnyugtáig pont 12 óra telik el. Lejátszod a filmet, ami azt jelenti, hogy a mozgófilm ideje pontosan 60/10*12=72 perc lesz (60 percben 6 db. 10 perc van, ezért a 6-ot kell megszorozni 12 órával, ami 72 képet eredményez, és minden kép 1 percig látható).
Most csinálsz egy olyan filmet a Nap mozgásáról, ahol az egyes fényképeket nem 10 percenként, hanem 5 percenként készíted. Ekkor ezen képek egymás után történő lejátszásával elkészült második film hossza már 60/5*12 perc lesz, vagyis kétszer olyan hosszú idejű lesz, mint az első, mert az ugyanannyi 1 óra alatt kétszer több információt szereztél be ugyanarról az eseményről.
Te folyamatosnak látod a Nap mozgását, nem úgy mint ahogy a két filmen, ahol percenként ugrik egyet a Nap (a hosszabb filmen kisebbet ugrik, a rövidebb filmen viszont nagyobbat), de a légy még nálad is több képkockát lát a Nap mozgásából, vagyis az ő életének egy napja/filmje hosszabb lesz.
Magamtól: "Ekkor ezen képek egymás után történő lejátszásával elkészült második film hossza már 60/5*12 perc lesz, vagyis kétszer olyan hosszú idejű lesz, mint az első"
Lemaradt az eredménye a 60/5*12-nek, ami ugye 144, és az pont a kétszerese a 72-nek.
Wikipédia
Az idődilatáció és az űrrepülés[szerkesztés]
Az idődilatáció lehetővé teszi, hogy egy gyorsan mozgó űrhajó rövid idő alatt hatalmas távolságot tegyen meg. Az űrhajón elhelyezett óra rövidebb időtartamot mér, mint a Földön hagyott, nyugalomban lévő óra. Elég nagy sebességeknél az egyéves utazás a Földön tíz évet is jelentene. Állandó 1 g gyorsulással egy emberi élet alatt körbe lehetne utazni az ismert (13,7 milliárd fényév sugarú) univerzumot. Az űrutazók több milliárd év múlva térnének vissza a Földre
"Az idődilatáció lehetővé teszi, hogy egy gyorsan mozgó űrhajó rövid idő alatt hatalmas távolságot tegyen meg."
Amiről mi beszélünk, annak semmi köze az idődilatációhoz. Az tényleg fizikailag mérhető különbözőséget okoz, vagyis a két megfigyelőnél lévő órák ténylegesen is el fognak térni egymástól. Mi azonban a szubjektív időérzetről vitáztunk eddig. Vagyis ilyenkor a két megfigyelőnél mind a két óra ugyanazt fogja mutatni, de más és más lesz az időérzete a két megfigyelőnek.
Ám érdekes dolgok jöhetnek ki ebből is. Pl. ha végtelen sok "képkockát" tud megfigyelni az eseményből a megfigyelő, akkor gyakorlatilag számára is megáll az idő. Persze nyilván ilyen nem lehetséges, de minél több részletet észlel a folyamatból a megfigyelő, annál jobban lassul számára az idő, közelítve az idő megállásához, de azt soha el nem érve (de ilyenkor maga az óra is lassul a számára, vagyis míg az idődilatációs ügy esetén az egy percet a szokásos egy percnek érzi a megfigyelő, csak a másik megfigyelőhöz képest jár az órája lassabban, vagy gyorsabban, addig a vitatott esetünkben maga a percérzet hossza nő).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!