Ha "senki sem jó, csak egyedül az Isten", akkor miért mondják, hogy Isten csak jó dolgokat alkotott?

#38 Igen, elnézésedet kérem, nyilván azért írtam, úgy, mintha Isten létezne, mert én hiszek benne, hogy létezik, ettől függetlenül az érvelésed igaz, hogy ha nem létezik, akkor a paradoxonok automatikusan megszűnnének. A Bibliát tanulmányozva, olvasva, én nem is akarok mindent megérteni, mert úgy hiszem, amit nem értek meg, annak oka van, és vagy meg fogom idővel érteni, vagy lehet, hogy soha sem. Én személy szerint a következők kérdések szerint viszonyulok a Bibliához. Történelmileg, mennyivel időtállóbb, mint a többi vallásos írat? Mennyivel tár fel előttem az életről többet, mint más vallásos íratok? Tud e nekem olyat tanítani, közvetíteni, amit más vallások szent iratai nem? És a legfontosabb, milyen hatást gyakorol rám az olvasása, és az Istennel való kapcsolat?

Ezeket a dolgokat megvizsgálva folyton arra a következtetésre jutok, hogy soha nem létezett olyan könyv, mint a Biblia, ami akkora hatást gyakorolt volna az emberiségre, mint ez. Soha nem olvastam még olyan könyvet, ami annyira sokoldalúan válaszokat adna az élettel kapcsolatos kérdéseimre. És soha nem gyakorolt rám más vallás szent irata olyan pozitív hatást, mint a Biblia. És ehhez még kiegészítésként, soha nem éreztem olyan pozitív változást az életemben, mint, amikor a Bibliát olvasom, és a Biblia Istenéhez imádkozok, és bár tudom, hogy önálló cselekvés nélkül nem történik igazából sok mindent, de érezvén a vezetést, a dolgok egyszerűbbé válnak. Természetesen ezt sokan placebó hatásnak hiszik, viszont én sokat tapasztaltam más "vallásokban" a valóban csak placebó hatást, így tudom, mihez viszonyítani, és azt mondhatom, hogy sokszor valóban érthetetlen dolgok történtek velem, amik számomra csoda értékkel bírnak, és ezt a Biblia Istenének tulajdonítom.

Én ezek alapján vizsgálom, a Bibliát, és a Biblia Istenét. Az írásomból nyilván kiderül, hogy másfelé is sokat kacsingattam, mint a tudomány, mint más vallások hitei, és vallás gyakorlatai felé, de egyik sem volt olyan pozitív hatással rám ( a legtöbb inkább negatív), mint a Biblia olvasása.

Nem tudok a paradoxonokra választ adni, és valószínűleg évekig beszélhetnénk arról, Isten mit-miért csinált, vagy csinál, de jó eséllyel sosem érnénk el a közös nevezőt. Már jó ideje rá jöttem, hogy az erős, és kemény nyakú meggyőzés-próbálkozása nem kifizetődő, mert még ha az egyik ember meg is győzi a másikat esetleg, akkor is mit nyer vele? Elmondhatja, hogy most már rajta kívül legalább egy ember van, aki ugyanazt hiszi, amit ő. És ki állíthatja biztosan, hogy az amit hisz, az a igaz? Csak azért, mert sok ember hisz valamiben, még nem feltétlen lesz igaz, és csak azért, mert valamit sokan követnek, még lehet butaság. Én ezért hagytam is magamnak időt, hogy ne azért higgyek, mert jó a társaság, vagy mert barátokra lelhetek a magányos időszakaimban. Vártam, és rá jöttem, úgy is akarom Isten társaságát, hogy ha egyedül maradok végleg, így sok mindenre választ is kaptam.

Na sok mindenről lehetne beszélni, de cseberből-vederbe kerülnénk. Minden jót.

Én a szabad akaraton akadtam fenn. Nem értem, hogy az önzetlen szeretetből hogy következik a szabad akarat. Különösen annak a fényében, hogy Isten tudta, hogy az ember a szabad akaratával el fog bukni. És önzetlen szeretetből mégis megadta neki... ez nekem sehogy sem jön össze!

Valaki írta, hogy a cselekvés szabadsága nem egyenlő az akarat szabadságával. Nos igen, de hát lekorlátolt cselekvési lehetőségek között az akarat szabadsága inkább átok, mint áldás.

Üdv újra írok. Szeretnék erre egy példát írni, hogy mi módon következik az önzetlen szeretetből a szabad akarat. Kicsit hétköznapi példa lesz, de remélem valamennyire kielégítő válasz lesz. Ha van egy kapcsolatban két személy, akkor normális esetben egyik fél sem akarja, hogy a másik ember valamilyen feltételhez kötötten szeresse. Az egészséges ember engedi, hogy a kedvese szabad lehessen, nyilván a megfelelő keretek között (ez a keret az isteni gondviselésben is meg van, hogy bár szabad az ember, de ha rosszul dönt, akkor a másik fél bármennyire is szereti, nem igazán bocsájtja meg az árulást, megcsalást, stb) Tehát az ember is szeretné, ha nem feltételekhez kötötten szeretnék. Tehát a szabad akarattal, megadta az embereknek a lehetőséget, hogy úgy tegyenek ahogy akarnak, de figyelmeztette őket, hogy bizonyos problémák akadhatnak, ha a "kapcsolat" feltételeit felrúgják, ez ugyanígy van az embernél is, senki sem szeretné ha megcsalnák, elárulnák, akkor sem ha a kapcsolat elején tökéletes volt minden, viszont azt sem szeretné az ember, hogy kényszerből szeressék.

Tudom, hogy ez számodra nem megfelelő válasz, de azt gondolom, nem is volna olyan, amit annak tartanál. Remélem azért valamennyire sikerült a kérdésedre válaszolni.

Köszönöm a választ! A példád azt írja le, hogy miért kell egyenrangú felek kapcsolatában a másik számára szabad akaratot biztosítani, az önzetlen szeretet alapján. De a kérdésem nem erre vonatkozott. Én azt nem értem, hogy az ember és Isten viszonyában (ami semmiképpen sem egyenrangú viszony) miért van szükség szabad akaratra, amikor Isten szemszögéből világos, hogy ez az ember szükségszerű bukásához vezet. Az ember nem Isten, a képességei korlátozottak. Miért kellett akkor a képességeit meghaladó szabadságot kapnia? A szabadság egyben felelősség is. Ha valakire olyan felelősséget hárítunk, amivel képességei alapján nem tud megfelelően élni, akkor jogos ezért felelősségre vonni? Így már érthetőbb a problémám?

Egyébként nem kötözködni akarok, valóban érdekel a válasz, és teljes mértékben meggyőzhető vagyok. Jó válaszokkal. De azokból sajnos nagyon kevés van.

Tudod, Kedves Kérdező, szerintem az a példa sokkal inkább helytálló, hogy vajon szabad akaratot ADHAT-E a gyám a gyengeelméjű vagy kiskorú (cselekedetének következményeit még át nem látó) gyámolítottjának a szabad akarat tiszteletben tartása miatt MINDEN esetben, vagy szükséges őt korlátoznia saját magának és másoknak az érdekében BIZONYOS esetekben, például olyankor, amikor a cselekedetével árthat magának vagy másoknak. Vajon ilyen esetben JOGA és KÖTELESSÉGE-E a magasabb értelmi képességgel rendelkező, a következményeket átlátó személynek korlátozni a szabad akaratot?

Konkrétan, pl. ha látom, hogy egy kisgyerek át akar rohanni a forgalmas úttesten, a szabad akarat tiszteletben tartásával hagyom őt a az autók közé rohanni, vagy visszarántom, és megakadályozom a szabad akaratának gyakorlásában (az anyukáját látta meg a túloldalon, és a nagymama nem figyelt rá eléggé) még akkor is, ha sírva rúgkapálva tiltakozik, mert szeretne a mamájához rohanni?

Érzésem szerint a baj elhárítása kötelessége annak, akinek ez módjában áll! Ha nem teszi (pl. egy gyilkosságot nem akadályoz meg, bár megtehetné), akkor az ő felelőssége éppúgy fennáll, és talán még büntethető is! Ha paragrafus szerint esetleg nem is (nem vagyok jogász, nem ismerem az idevágó törvényeket), de morálisan mindenképp!

Aki tudna segíteni, de nem teszi....

Evvel a kérdéskörrel kapcsolatban már többször felvetettem (de elfogadható válasz egyszer sem érkezett), hogy az egészben az a legfelháborítóbb, hogy mindenki simán elmegy amellett a tény mellett, hogy történet szerint Isten ÁDÁM ÉS ÉVA bűne (*) miatt Isten CSOPORTOS büntetésként az UTÓDAIKAT is bünteti. Amúgy a Biblia máshol is említi, hogy az atyák bűneiért a fiak bűnhődnek

("Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen." Mózes IV. 14.18), ami mindkét esetben kétséget kizáróan az adott bűnben ÁRTATLANOK megbüntetését jelenti!

Ez pedig egyenesen aljas dolog, amire nincs mentség!

(* = megjegyzem akkor még azt sem tudhatták, hogy létezik a BŰN mint fogalom, de Isten tudta, hogy a tettet abba a kategóriába fogja sorolni és büntetni fog érte, mégsem akadályozta meg. = Hagyta átrohanni a gyereket, majd utólag jól megbüntette.)

45.Hsz!

Képzeld azt,hogy szerelmed befalaz egy toronyszobába,aminek csak felfele van ablaka,és szolgáival minden szükséges dolgokat kötélen felküld,hogy ellásson.Azért teszi,mert tudja,hogy 5 évig,míg távol kell lennie,te megcsalnád.

Te ilyen szeretetre vágysz?

Szenvedjetek el kérlek most engem is és értsétek meg amit írok! xd

Teljesen fals és provokatív kérdéseket tesztek fel, illetve fals párhuzamokat hoztok példának.

Még ha kapnátok is "jó" választ, akkor se vennétek semmi hasznát. Azt gondoljátok, hogy az Istennel való kapcsolatot tudással lehet létrehozni? Vagy esetleg ha valakinek kellő tudása van akkor jó kapcsolata is van Istennel? Ha minden kérdésetekre kapnátok kielégitő választ akkor szerintetek mi történne? "Akkor jó kapcsolatotok lehetne Istennel?

Ádám és Éva viszonya Istennel bizalmi viszony volt ami szereteten alapult és nem tudáson. Egy bizalmi válságot nem lehet tudással helyrehozni hanem csak szereteten alapuló bizalommal. (Vigyázat Mézes-máz)

Az ismeret felfuvalkodottá tesz a szeretet pedig épit.

Lehet csak akkor tartanátok korrektnek Istent ha mindent az orrotokra kötne, hogy mindent megértsetek, de ez csak egy rideg, tudáson alapuló kapcsolat lenne. Isten nem ilyen embereket keres. Nem a gyanakvást akarja intézményesiteni, hogy számot kelljen adnia minden lépéséről és motivumáról, hanem szeretetben akar élni velünk. (Ragacsos Cukorfalatocska)

>>>>Ádám és Éva engedelmessége nem tudáson alapult hanem szereteten.<<<<

A szeretet Istennek való engedelmességben manifesztálódik és nem tudásban. Ez a szeretet megvolt Isten teremtményeiben, csak miután ettek a tiltott fáról, akkor kezdtek el félni és elbujkálni Isten elől mert megtört a bizalom.

Választhatták volna azt, hogy szeretetben maradnak, de engedtek a kivánságnak, elbuktak és kioltották a szeretetet.

>>>>Istennek semennyi felelősége nem volt az ő döntésük miatt, mert a bizalmi válság nem információ hiányból alakult ki.<<<<

Sőt éppen ellenkezőleg. A kígyó egyetlen állitása sem volt hazugság, hanem rész-igazságokat mondott Évának az evés következményeiről, és miután ezeknek a rész-igazságoknak a birtokába jutottak, akkor döntöttek amellett, hogy ledöntik azt a korlátot amit Isten állitott:

1. Isten azt mondta: "amely napon eszel arról a fáról, meghalsz"

Sátán: "bizony nem haltok meg" -> nem haltak meg az nap fizikailag.

2. Sátán: "megnyilatkoznak szemeitek" -> megnyilatkoztak.

3. Sátán: "olyanok lesztek mint Isten"

Isten: "az ember olyan lett mint közülünk egy"

Az ember rész-igazságok birtokba jutása UTÁN döntött úgy, hogy felrúgja a Teremtőjével a jó kapcsolatot a felelősége teljes tudatában. Az, hogy nőtt az ismerete, nem tette engedelmessebbé, sőt ellenkezőleg.

"Hagyjátok már abba ezt az ostoba, csöpögős nyáladzást!

NINCS szabad akarat, mert a világ, amiben élünk és a fizikai test adta lehetőségeken belüli választások adottak csak számodra. "

Kérdező és 72%-os, legalább az ateista wikipédiát olvassátok el, és akkor talán belátjátok, hogy nem az egész világ ostoba ebben a kérdésben, hanem ti:)

(Különben is, ha valakinek olyan érzése van, hogy mindenki hülye rajta kívül, akkor érdemes magába néznie:D)

Wikipedia:

"A szabad akarat nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk, amihez kedvünk van: például senki sem dönthet úgy, hogy felugrik a Holdra majd vissza. Hanem azt jeleni, hogy egy személynek megvan rá a lehetősége, hogy egy adott helyzetben szabadon választhat két vagy több különböző lehetőség közül.

A cselekvés szabadsága nem azonos az akarat szabadságával: képzeljünk el egy bankrablót, aki pisztolyt szegez a pénztáros fejéhez: a pénztáros választhat az élete vagy a pénz között. Ilyen esetben nem mondhatjuk, hogy a pénztáros szabad akaratából adta oda a pénzt (bár volt választási lehetősége)."

[link]

72%-os te különösen szereted keverni a cselekvés szabadságát az akarat szabadságával.

"Érzésem szerint a baj elhárítása kötelessége annak, akinek ez módjában áll!"

Ezzel és a hozzászólásod első felével egyetértek!

"az egészben az a legfelháborítóbb, hogy mindenki simán elmegy amellett a tény mellett, hogy történet szerint Isten ÁDÁM ÉS ÉVA bűne (*) miatt Isten CSOPORTOS büntetésként az UTÓDAIKAT is bünteti."

Ezt viszont nem egészen így látom. Én a Bibliában, és különösen a teremtéstörténeti részekben nem szó szerinti értelmezést keresek. Viszont úgy látom, hogy az ember tényleg bűnös (vagy ha ez a szó nem tetszik, akkor mondhatjuk, hogy tökéletlen, vagy hogy hajlik a rosszra), ezt valamilyen formában minden vallás megállapítja, és a világban, a történelemben is ezt láthatjuk. Az Ádám-Éva történet mitikus magyarázat a bűn eredetére, ami ugye azt jelenti, hogy nem egy szó szerint vett, konkrét történeti eseményt kell kiolvasni belőle, hanem a mélyebb mondanivalót. Szóval számomra egzisztenciális valóságként jelenik meg az, hogy Ádám és Éva bűnbe esett és ennek a bűnnek a következményét szenvedjük mi is. Az én meglátásom szerint tehát nem büntetésről van itt szó, hanem egy állapotról, amibe az ember a bűn következtében került.

Ezzel a dologgal tehát ilyenformán nincs gondom. Nekem ezzel a gondolati láncolattal van gondom:

Isten jó - Isten megteremti a világot és benne az embert - Isten teremtése tökéletes - Isten az embert szabad akarattal teremti - az ember a szabad akarával elbukik, magának és Istennek is szenvedést okozva

Nekem valahol a "tökéletes" és a "szabad akarat" között sehogy sem akar lánc összepasszolni...