Ha "senki sem jó, csak egyedül az Isten", akkor miért mondják, hogy Isten csak jó dolgokat alkotott?

Dehogynem, nagyon is. Csak nem ilyen hülyeségek alapján kellene megítélned az embertársaidat, és akkor engem is más színben látnál.

Tudod feltetted nekem ezt a kérdést, és ilyenkor mindig beleképzelem magam Isten helyébe, amikor meg kell hoznia ezt a döntést. Dönthetek úgy, hogy biorobotokat teremtek, akik imádnak engem, és mivel erre vágyom, ezért ez teljesen ésszerű dolog volna. Vagy dönthetek úgy, hogy a biorobotok érzései és döntései függjenek véletlenszerű tényezőktől, kétséges információktól, és egy sor beláthatatlan, befolyásolhatatlan tényezőtől, és majd aki nem imád, azt majd megbüntetem és elpusztítom, és aki imád, hát azt szintén megbüntetem és elpusztítom, de aztán feltámasztom majd talán. Ez megint az előbbi szakadékos korlátos analógia, amit ezek szerint nem értettél meg. Nincsen se szakadék, se korlát, ha Isten nem teremti meg. És nincs is rá szükség. Felesleges.

Mondok egy másik példát, hátha megvilágítóbb erejű lesz. Én vagyok Isten, és az a vágyam, hogy legyen egy kávéfőzőm, ami kávét főz nekem. Két kávéfőzőt építek. Az első gombnyomásra lefőzi a kávét, és soha nem romlik el. A másik kávéfőző gombnyomásra kitalálja, hogy olyan kedve van-e hogy főz-e kávét, és ha nem, akkor vagy nem főz, vagy akár bele is csinál a pohárba. Szerinted melyik kávéfőző lesz a "jó" kávéfőző? Nyilván attól függ, hogy mit akarok. Ha azt akarom, hogy legyen egy megbízható kávéfőzőm, akkor az első lesz a jó, ami mindig megfőzi a kávét. Ha az a célom, hogy legyen egy feleselő kávéfőzőm, ami vagy főz vagy nem főz, akkor a második kávéfőző lesz a jó kávéfőző. Amit NEM csinálhatok: ha az első kávéfőzőre van igényem, de mégis a másodikat építem meg, nem mondhatom azt, hogy nem az én hibám, nem én rontottam el. Ha második kávéfőzőre van igényem, és azt is építem meg, nem haragudhatok azért, ha kávé helyett mást kapok a poharamba, mert végső soron ez is miattam alakult így. Csak el kéne dönteni, hogy Isten most akkor mit is akar végső soron.

Te is ebben az állandó ellentmondásban leledzel. Egyszer amellett érvelsz, hogy a szabad akaratért hálásnak kell lenni. Másszor meg azt mondod, hogy csak ártok vele magamnak, ha a szabad akaratomra hallgatok, inkább kövessem más akaratát: papokét, prófétákét, Istenét. Szóval, ha érthető a fenti analógia, milyen kávéfőzőt akar Isten? Persze, tudom, olyan feleselőset, ami nem felesel. De ennek mi értelme?