Ki ért velem egyet abban hogy Isten nem létezik?

Persze.

Szövetséget köt a zsidókkal, megígér nekik valamit, aztán jön Jézus, és új szövetség kötődik, a régi meg le van ...

Válaszok mindenkiknek. :-)

#3 > kövezzetek meg nyugodtan, én igen

Nem lenne hiteles. Kövezésről leginkább a Bibliában lehet olvasni. ;-) (Na jó, ez csak egy rossz tréfa volt, ne vedd komolyan.)

> mindenkinek szíve joga abban hinni, amiben akar

Bizonyos szintig igen. Bár ez önmagában nem derül ki rólad, hacsak nem beszélsz róla, akkor viszont óhatatlanul szembe kerülsz mások véleményével. Másik oldalról mivel az ember nem csak egyén, de egy közösség része is, így nem minden hagyható rá a másikra. Ha valaki abban hisz, hogy a lázas gyerekét meggyógyítja a napfény, akkor felelőssége van másnak is, ha ezt a hitét nem kérdőjelezi meg.

> na de amikor azért leírnak, lepontoznak, meg törlik a válaszomat, mert ki merem mondani, hogy hiszek Istenben

Ha ilyen történik, akkor annak rendszerint nem az az oka, hogy hiszel Istenben, hanem esetleg a válaszod offtopic.

> a 21. században már lassan mindent elfogadnak az emberek, a homoszexualitást, a transzszexualitást, az abortuszt, MINDENT

Mondjuk ez tipikusan nem hit kérdése. Persze adódik, hogy aki hisz Istenben, az valamilyen valláshoz is tartozik, és a legtöbb keresztény vallás valóban kevésbé toleráns ezzel szemben. Ez részben érthető, viszont részben kicsit ütközik a „ne ítélj, hogy ne ítéltess” szellemiségével. Bár Jézus sem volt mindennel szemben toleráns, a kufárokat azért kiűzte a templomból.

De a másik oldalról viszont tényleg nem hit kérdése. Aki ateista, az nem feltétlenül liberális, vallhat konzervatív értékrendet, ugyanúgy van erkölcsi tartása. Az ateisták is sok-sok kérdésben más-más véleményen vannak. Mint ahogy a keresztények is, nem véletlenül szakad a legtöbb vallás különböző irányzatokra, mert bár van közös metszet, mégis gyökeresen máshogy gondolkodnak ugyanarról. Nem szerencsés se a keresztényeket, se más hívőket, se az ateistákat tömbként kezelni és úgy véleményt nyilvánítani róluk, mert az egy torz, hamis kép lesz, amiből hibás következtetéseket lehet csak levonni.

> ennyi erővel én is leírhatnék mindenkit, aki nem hisz benne, csak azért, mert ez a gondolkodásmód az én hitemmel ellentétes, és akkor már milyen elvakult, meg gáz a másik...szánalom.

Aki – fogalmazzunk úgy – fanatikus ateista, az leginkább nem ezért ellenséges a hittel, vagy a vallással szemben. Lehet, hogy ezt kommunikálja, de a tudata mélyén nem ez zavarja. Első blikkre könnyű úgy megítélni a vallást, hogy az átverést, és ez az, ami jó pár embernek sérti az igazságérzetét, esetleg feldühödik ezen. De ez eléggé felszínes hozzáállás. Én – ateistaként – azt gondolom, hogy ha valaki a hitében, Istenben találja meg azt, hogy emberhez méltó ember legyen, hogy jó legyen, jobbá váljon, akkor hajrá!

~ ~ ~

#4 > Szerinted ha Isten nincs, hogyan alakult ki az élet, Föld?

Nem visz előre ez a kérdés. Alapvetően azért, mert erre megvan az ateistának a válasza. Az már jobb kérdés, hogy maga a Világegyetem hogyan jött létre. De erről lejjebb egy másik válasznál…

Na jó, egy részét nézzük meg itt. Mi az életünk folyamán az első másodperctől az utolsóig azt látjuk, hogy mindennek van oka és következménye. Minden a kauzalitásra, az ok-okozati viszonyra van felfűzve. Ha a világ véges ideje létezik, akkor szükségszerű, hogy kell egy első ok, ami nem okozata semminek. Ezt mi emberek nehezen tudjuk elképzelni, de a Nagy Bumm se nem jobb, se nem rosszabb válasz ebből a szempontból, mint Isten. Ha a világ meg végtelen ideje létezik, akkor is ugyanez a helyzet, csak kihelyezzük a kérdéskört a végtelenbe.

> Miből gondolod, hogy nincs? Mert nem látjuk?

Nagyjából, bár én a magam részéről a kereszténységgel szemben azért vagyok jóval kritikusabb, mert nem áll össze konzisztens világképpé. Vannak kemény diós kérdések, ami évszázadok teológiai vitáit eredményezte. Például az a kérdéskör, hogy létezik-e szabad akarat. Tulajdonképpen bármilyen választ adsz rá, az nincs összhangban a kereszténység alapvető dogmáival, nota bene egy fából vaskarika válaszban maradt a vita, kvázi úgy van, hogy nincs, de mégis. Mondjuk ebbe tényleg nehéz belekötni. :-)

> A hit a szemmel nem látható dolgokat is elhiszi.

Nem, azt nem elhiszi, hanem azt már tudja. Aquinói Szent Tamás szépen megkülönböztette a kettőt.

~ ~ ~

#8 > Nincs ebben semmi provokáló.

#7 > Én csak megkérdeztem hogy itt ki ateista.

Azért ez így nem teljesen igaz. A kulcsszavak valóban eléggé provokatívan hatnak egy hívő számára.

~ ~ ~

#13 > Mily meglepő,hogy az Isten létét tagadó emberek honnan gondolják,hogy az anyag a semmiből lett

Pont annyira meglepő, mint az a feltételezés, hogy létezhet egy végtelen idők óta létező intelligens entitás – Isten –, aki vagy a semmiből lett, vagy tulajdonképpen soha nem is jött létre, mert mindig is létezett. Ez sem sokkal elfogadhatóbb nézőpont, sőt bizonyos szempontból sokkal nehezebben akceptálható nézőpont, hiszen sokkal könnyebb elfogadni, hogy valami a semmiből lett, mint azt, hogy valami úgy van, hogy nem jött létre. Persze az ember véges, egy bizonyos határon túl már nem tud és nem is akar kérdéseket boncolgatni, beéri az „úgy van és kész” válasszal.

~ ~ ~

#15 > Nyilván nem érted azt a magyar kifejezést,hogy"Örökkévaló".

Nyilván senki nem érti. (Valójában te sem.) Az ember két dolgot nem tud elképzelni, azt, ha a világ – vagy bármilyen abszolútum, többek között Isten – véges, és azt, ha végtelen. :-) Furcsa kettősség ez. Ha valami véges, jön a kérdés, hogy mi van utána, és nem kielégítő válasz a semmi, mert valaminek lennie kell. A végesség nem felfogható. Ha végtelen, akkor meg kell hogy legyen valahol határa, hiszen mindennek van határa, széle. A végtelen még nehezebben felfogható.

Az örökkévalósággal az a gond, hogy az „nagyon hosszú” idő. Bármilyen sok időt képzelsz el, és azt megszorzod az általad elképzelhető legnagyobb számmal, akkor a végtelenhez még kvázi nem is kerültél közelebb. Hiszen a végtelen nem egy pont a számegyenesen, hanem pont egy pont, az utolsó pont hiánya. Egy végtelen idő óta létező Isten, ha nincs semmi a világban, csak ő, nincs inger, nincs indíttatás, hogy találhatja ki az egyik pillanatban, hogy „mi lenne, ha teremtenénk egy világot”. (Már azt is nehéz elképzelni, hogy egy intelligens entitás nem őrül bele az öröklétbe.) Ha a világ évmilliárdokig, vagy évtrilliárdokig is létezik, akkor is az semmi az örökkévalósághoz képest. Erre a rövid időre teljesen felesleges teremteni bármit is, ekkora időtávlatban kevesebb értelme van, mint megpróbálni elfújni egy kiterjedt erdőtüzet, vagy kiinni a tengert.

~ ~ ~

#18, #20:

Nem jó mindenféle személyes érv helyett bibliai idézetekkel kommunikálni. Túlságosan nem mond semmit a legtöbb embernek, főleg ha ezerszer hallotta már az adott idézetet. Illetve egy nem hívő ember számára általában nincs hitele magának a Bibliának sem. Sokkal produktívabb, ha a saját véleményedet fogalmazod meg a saját szavaiddal.

"Nem ember az Isten, hogy hazudjék"

Ezt tőle hallottad, vagy egy embertől?

"Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?"

Hát... pl. azt ígérte, hogy mindenkit meghallgat, aki hozzá fordul. Na, engem NEM hallgatott meg. Már vagy 10 éve kérem, és le se fütyül.

Na, ennyit az ígéreteiről.

Persze ezt az "ígéretét" se tőle hallottam, hanem egy embertől.

#20:

> 4 Mózes 23,19

> Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?

Akkor illusztrálom, miért nem jó ötlet bibliai idézetekben kommunikálni:

1 Móz. 6,6.7

„Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, ... És monda az úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; ... mert bánom hogy azokat teremtettem.”

Jón. 3,10

„… és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.”

Úgy tűnik Isten mégis „megváltozik”, hiszen meggondolja magát, megbán dolgokat, amihez az kell, hogy máshogy lássa ugyanazt a dolgot, mint korábban. (Mondjuk ez a két idézet már eleve megkérdőjelezi az Isten mindenhatóságának dogmáját. A mindenhatóságtól valahogy elvárjuk, hogy tisztában van minden lehetséges következménnyel, történéssel, és annak valószínűségével. De aki 100%-ig tisztában van ezekkel, az soha nem bán meg semmit.)

~ ~ ~

Nyilván minden mondatot a maga kontextusában kell nézni, hogy ott és akkor mire akar tanítani. Nyilván ilyen módon vannak kvázi ellentmondások. Mint ahogy a közmondásainkban is, például „Lassan járj, tovább érsz.” vs. „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”. A bölcsesség nem önmagában a közmondásban van, hanem abban, hogy tudjuk mikor melyiket kell alkalmazni. Önmagában egyik közmondás sem nem hülyeség, sem nem hazugság, a maga kontextusában mindegyik bölcsességet, és igazságot tükröz, annak ellenére, hogy látszólag ellentmondanak egymásnak.

És itt a probléma a Bibliából kiemelt egy-két mondatos idézetekkel, hogy kellő kitartás kérdése, hogy ezzel látszólag ellentmondó egy-két mondatos idézetet találjunk. A vita könnyen átcsaphat abba, hogy a Biblia hiteles-e, ellentmondás mentes-e. Persze egy hívőnek ez lehet fontos kérdés, de tulajdonképpen nincs jelentősége. Hiszen semmi köze ahhoz, hogy Isten létezik-e. (Nota bene pusztán logikailag Isten akkor is létezhet, ha történetesen a Biblia egyetlen szava sem hiteles.)

#peter hefer (#18):

"Kezdetben vala az Íge, ..."

Na jó, jó, de mi volt a kezdet előtt?

Kedves 16.Hsz!

Tanulj még sokat a világról!

Az egyenesnek hol a kezdete,s hol a vége?(Ne keverd a"szakasszal"!)

Süttürüttü (17.Hsz!)

Mert a semmiből,csak egy dolog jön létre:a semmi.

Maximálisan igazat adok neked, a semmiből csak semmi lesz.

Viszont sosem állította semmilyen természettudomány-ág sem azt, hogy a világ a semmiből keletkezett. Tehát ez egy nem jó érv.

Szóval miért ne létezhetne az univerzum akár egymást követő különböző formákban öröktől fogva?