Ha az özönvíz nem csak egy jelképes elbeszélés a Bibliában, hogyhogy nincs semmi nyoma egy globális áradásnak?

"Egy szót nem szóltam a törzsfejlődésről zsenikém. Ha ilyen paranoiásan rettegsz a hasonló tudományos eredményektől, akkor lehet érdemes lenne elgondolkodni, mennyire rossz úton jársz jelenleg."

Remek, köszönöm, az ékes példa, hogy véletlenül se a fő mondanivalót ragadod ki a mondandómból. De sebaj, a te bajod, zsenikém. :D

[link]

Ennyi az alapja a történetnek.

Eredetileg nagyon hosszú időn át víz érhette a szfinx felületét. Az erre utaló korróziót több régész is észrevette, de csak néhányan jártak utána, mivel a legtöbban úgy tartották, hogy a szél koptatta őket. Azonban egy összehasonlításos vizsgálat bebizonyította, hogy a szfinxen található nyomok víz eróziója által keletkezhettek csak.

Ez azért is nagyon fontos, mert ez megbuktatja a korábbi kormeghatározásos vizsgálatok eredményét. Ugyanis a szfinx ugyanis egy sivatagos régióban épült meg. Csak sok-ezer évvel azelőtt – amikor állítólag keletkezett – söpörhetett végig arrafelé nagyobb víztömeg, méghozzá özönvíz formájában.

Ez volt a bibliában is említett özönvíz. A Biblia kronológiája szerint az Özönvíz Kr. e. 2370-ben kezdődött. Ugyanis egy elmélet szerint az alapvetően hosszú évezredek óta száraz éghajlatnak kitett műalkotást úgy érhette víz, hogy egy özönvíz söpört végig a bolygón, mely még Egyiptom területeit is teljesen elnyelte, feláztatta.

Vízözön a különböző népek mitológiájában

Mezopotámia régészeti kincseinek felfedezése, illetve a sumer és akkád ékírásos táblák megfejtése előtt a vízözön bibliai történetét csupán a világ különböző pontjain élő természeti népek mitológiája őrizte. Mivel az akkád Gilgames-eposz korábban keletkezett a Teremtés könyvénél, ezért az eposz nem csupán a Teremtés könyvében megörökített vízözön-történet párjának, hanem közvetlen forrásának bizonyul.

Biblia

Illusztráció a bárka építéséről a Nürnbergi Krónika egy lapján

A Biblia szerint Noé Isten parancsára építette meg bárkáját, hogy megmentse családját és a föld állatvilágát az özönvíztől. A történet Mózes I. könyvének (Genezis) 6–9. részeiben található meg.

A görögöknél Deukalión és Pürrha története számol be a vízözönről.

Az indiai mitológiában Visnu első avatárája, Matszja, a hal építtetett bárkát, és mentette meg az embert, az állatokat, növényeket és a tudást.

Kína özönvíz-regéjének beszámolója szerint a folyók áradása okozta az árvizeket. Ezeket az árvizeket a tengerek fejezték be, amikor azok is túláradtak. A rege hőse azonban feleségével, három fiával és három lányával együtt elkerülte a pusztulást.

Érdekes tény, hogy a mai kínai hajó szó nagyon régi képszó, és a csónak és nyolc száj jeleiből tevődik össze, ami arra utalhat, hogy az első hajón nyolcan utaztak. A kínai hagyományok szerint az összes kínaiak ennek az egyetlen ősnek és családjának a leszármazottai, aki arról volt híres, hogy egy hatalmas árvizet élt túl.

A Hawaii szigetek regéje szerint a világ teremtése után az emberek annyira elvetemedtek, hogy Kane, az istenük elhatározta, hogy elpusztítja földet. De úgy döntött, hogy egy igaz embernek és a családjának megengedi, hogy megmeneküljenek haragjától. Ők olyan hatalmas csónakot építettek, amelyen ház állt. Aztán megjött az eső, és a víz emelkedett, az óceánok egybefolytak, és az emberiség kipusztult. Csak a bárka lakói élték túl a katasztrófát. Végül Kane leapasztotta a vizet, és utasította az igaz embert és családját, hogy újra népesítsék be a földet.

Az indonéziai Celebesz közepén élő toradjasok olyan áradásról beszélnek, amely befedte a legmagasabb hegyeket is, kivéve a Wawom Petato csúcsát. Ezúttal nem volt olyan szerencsés család, amelyik megmenekült volna. Ehelyett a történetben csak egyetlen terhes asszony élte túl az özönvizet.

Thaiföld hegyvidéki törzseinek, a liszuknak és a hmongoknak is egyaránt vannak olyan legendái, melyek egy nagy özönvízről szólnak. Az egyik hmong legenda szerint „az Ég Ura” figyelmeztet két fivért, hogy egy özönvíz hamarosan el fogja árasztani a földet. Arra utasítja az erőszakos, idősebb testvért, hogy készítsen egy vascsónakot, a szelíd testvért pedig arra kéri, hogy építsen egy facsónakot. Majd azt mondja az utóbbi fiúnak, hogy vigye be a csónakba a húgát, valamint minden állatfajból egy hímet, egy nőstényt és minden növényfajtából két magot. Amikor elérkezik az özönvíz, a vascsónak elsüllyed, a facsónak azonban fennmarad a vízen. Majd egy sárkány, mely úgy néz ki, mint egy szivárvány, felszárítja a földet. Végül a fiatalabb testvér feleségül veszi a húgát, és a leszármazottaik ismét benépesítik a földet.

A bárka megfeneklésének egyik feltételezett helye

Az özönvíz Noé életének hatszázadik évében következett be, okául a Biblia a bűn rendkívüli mérték? elszaporodását jelöli meg: "mert minden test megrontotta az ő útját a földön". A negyven napon át tartó kataklizma nemcsak időtartamával múlta felül a ma ismert legnagyobb áradásokat: az özönvíz, amellett, hogy elképesztő mennyiségben zúdult alá az égből, a földkéreg alól is feltört, hullámaival még az (akkori) legmagasabb hegyeket is elborítva. Noé és családja, valamint a megmentésre kiválasztott állatok azonban még az eső előtt beköltöztek a bárkába, így sikerült megmenekülniük. A hajó csaknem egy éven át lebegett a "mélység színén", majd miután megfeneklett az Ararát hegyén, és a vizek lassan leapadtak, valamenynyien elhagyták kényszer? lakhelyüket, és áldozatot mutattak be Istennek.

Első olvasatra valóban hajmeresztő, hihetetlen történet ez, pedig számos bibliai részletről tudományos részletesség? és alaposságú képet is alkothatunk. John Woodmorappe amerikai geológus és paleontológus például több mint hét évet szánt arra, hogy a Noé bárkáját illetően felmerült sokszáz kérdésre kielégítő, de legalábbis valószínűsíthető választ találjon és megkísérelje az Özönvíz eseményeit és geológiai következményeit is összefoglalni. Eredményeit Noah\'s Ark: A Feasibility Study (Noé bárkája: egy megvalósíthatósági tanulmány) címmel könyv formájában 1997-ben jelentette meg. Azzal kapcsolatban, hogy hány állatot is tudott Noé magával vinni, a szerző azt a választ adja, miszerint Noénak nyilvánvalóan nem kellett törődnie a vízi állatokkal, mivel azok életét nem fenyegette szükségszerűen kihalással az Özönvíz, még akkor sem, ha a számítások szerint többszáz km/óra sebesség? turbulens áramlás a kövületi maradványok tanúsága alapján bizonyos óceáni fajok tömeges pusztulását, esetleg teljes kihalását idézhette elő. Woodmorappe összesen mintegy 8000 nemzetséget (genus) gyűjtött öszsze, beleértve a mára kihaltakat is. A bárka fedélzetén mintegy 16 ezer egyedi állat lehetett. Woodmorappe azt a lehetőséget sem zárja ki, hogy Noé bárkáján is voltak dinoszauruszok. Arra a jogos kérdésre, hogy a dinoszauruszok hatalmas testméretei hogyan "fértek össze" a bárkával, a következőt válaszolja: (1) A feltételezett 668 dinoszaurusz-nemzetségből csupán 106 esetében volt a kifejlett példány átlagos tömege 10 tonnánál nagyobb; (2) a dinoszaurusz-nemzetségek száma erősen túlbecsült; (3) a Biblia sehol nem említi, hogy teljesen kifejlett állatpéldányok voltak a bárkán. Érdemes itt megemlíteni, hogy a Biblia a Jób könyvének 40. és 41. fejezetében két olyan állatról is beszél, amelyeket Jóbnak ismernie kellett, ugyanakkor leírt tulajdonságaik alapján egyetlen ma élő állathoz sem hasonlítanak. A behemót nev? ismeretlen állat, amelyről kiderül, hogy növényevő, hatalmas izomzata van, "kiegyenesíti farkát, mint valami cédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak, csontjai érccsövek, lábszárai mint a vasrudak", viszont szinte tökéletesen felidézi bennünk egy óriási, növényevő dinoszaurusz képét. A leviáthán tulajdonságai, bár emlékeztetnek egyes tengeri ragadozó dinoszauruszokra és némiképp az óriási krokodilra is, egy titokzatos és félelmetes, ma már aligha azonosítható, kihalt állatra utalnak.

Az elvégzett részletes számítások azt mutatják, hogy a bárka befogadóképessége elegendően nagy volt a Biblia által felsorolt állatfajok összes képviselőjének elhelyezésére, mégpedig úgy, hogy elegendő hely maradt az élelem és a víz tárolására, valamint Noé és családja számára is. Woodmorappe számításai szerint a szilárd élelem a bárka térfogatának körülbelül 15 százalékát, az ivóvíz pedig körülbelül 9,4 százalékát foglalta el. Az utóbbi pótlása az esővíz gyűjtésével nyilván megoldható volt. Woodmorappe foglalkozik az állatok gondozásának, a keletkezett ürülék és szemét eltávolításának problémájával, elfogadható magyarázatot adva a legfontosabb kérdésekre.

A világot elborító katasztrófa

A Biblia – a lokális áradásokról szóló mitologikus hagyományokkal ellentétben – egyértelműen globális katasztrófáról beszél. Ennek bizonyítására egyes bibliatudósok több érvet is felhoznak. Az egyik a bárka 140 x 23 x 14 méteres, gigantikus mérete. Térfogata meghaladta a 40 ezer köbmétert, amely 522 szabványos tehervagon befogadóképessége (egy-egy tehervagon 240 birka szállítására alkalmas). A három fedélzet összterülete körülbelül 9000 négyzetmétert, egy labdarúgópálya másfélszeresét tette ki. Ha csupán a helyi állatvilág megmentése lett volna a cél, a bárka rendkívüli mértékben túlméretezett lett volna. Ki kell emelni a bárkának a hajózási stabilitás szempontjából optimális arányait. Kísérletek tanúsága szerint a bárka akár 60-65 méter magas hullámokon, 60-70 fokos szög? "bukdácsoláskor" sem borult fel. Vajon honnan lehettek a Mezopotámiában lakó Noénak ilyen magas szint? hajómérnöki ismeretei?

Mózes első könyvének 7. fejezete szerint a víz szintje "elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt. Sőt, tizenöt singnyit [kb. 7 métert] áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket". Nyilvánvaló, hogy ha minden hegyet elborított a víz, az Özönvíznek globálisnak kellett lennie. Ha a mai légkörben lévő összes víztartalom (felhők és pára, összesen körülbelül 13 ezer köbkilométer) lezúdulna, a csapadék mennyisége csupán 2,5 cm lenne az 510 millió négyzetkilométer földfelületre elosztva. Kellett tehát lennie egy másik víztárolónak, amely a "boltozat feletti" páraburokkal azonosítható. Ennek a lezúdulása a Földre csaknem hat hétig tartott és a "mélység forrásainak" felfakadásaival együtt idézte elő a magas vízállást az egész Földön.

A bárka kikötőhelyeként a Biblia az Ararát hegyét jelöli meg, amely a civilizáció bölcsőjeként számon tartott közel-keleti térséghez tartozik. A legöregebb élő fák évgyűr?-vizsgálata nagyjából az Özönvíz utáni eredetre utal (i. e. kb. 2500). Világszerte megtalálhatók az Özönvíz méret? kataklizmára utaló, víz által lerakott üledékek. Az egész világon fellelhető megkövesedett állati és növényi maradványok szintén egy világméretű kataszt-

rófa bizonyítékai. Gyakran ugyanabban a kőzetben egymás mellett találhatók olyan kövületek, amelyek az evolúciótan szerint egyáltalán nem származhatnak ugyanabból a korszakból. Végül megemlítjük, hogy világszerte találhatók olyan hatalmas folyómedrek, amelyek túl szélesek és mélyek a mai vízmennyiség számára és esetenként a mainál ötven-hatvanszor nagyobb víztömeg hajdani áramlására utalnak. A műhold-felvételeken jól azonosítható ilyen medrek erősen valószínűsítik, hogy egy hajdani roppant méret? vízikatasztrófa nyomairól van szó.

Ez a hatalmas mennyiségű víz a Föld alá húzódott vissza:

Többóceánnyi vizet találtak a föld alatt

Amerikai geológusok a Föld legnagyobb víztartalékát találták meg Észak-Amerika alatt, 643 kilométeres mélységben. A víz azonban nem a megszokott folyékony állapotában van jelen, hanem sziklába ágyazódva. Steve Jacobsen és Brandon Schmandt magmazárványokat mutatott ki ebben a mélységben, amelyek a víz jelenlétére utalnak.

A felfedezésből az következik, hogy a Föld felszínén lévő víz a lemeztektonikai mozgás eredményeként ilyen mélységekbe is eljut, és az ott található sziklák részleges olvadását okozza.

Tudósok régóta sejtették, hogy a földköpeny sziklás rétegeiben, valahol a 400–660 kilométeres mélységben víz kerülhetett csapdába. Ez a tanulmány szolgáltatja az első közvetlen bizonyítékokat az elmélettel kapcsolatban. A kutatók kombinálták Jacobsen laboratóriumi kísérleteit, amelyben a 643 kilométeres mélység nagy nyomását szimulálva tanulmányozta az olvadt sziklákat, valamint Schmandt kiterjedt szeizmológiai méréseit, amihez az USArray kétezer szenzorból álló hálózatát használta.

Ha a vizsgált rétegben lévő szikla tömegének csak egy százaléka H2O, akkor háromszor annyi víz van odalent, mint az óceánjainkban. Ezt a vizet azonban aligha fogja bárki is bepalackozva árulni (hiába kínálkoznak nagyszerű márkanevek), mert az, az ásványok molekuláris struktúrájában van csapdába ejtve.”/index.hu/tudomany/2014/06/

Lehetséges, hogy mégsem a kőzetek tárolják az eltűnt vízmennyiséget, hanem az ún. „üreges Föld” elmélet szerint a Föld belsejébe húzódott vissza. De az viszont tudományos tény, hogy a sziklák három óceánnyi vizet tárolnak. Minimum.

Annak az Istennek, akinek hatalma volt vízözönt bocsátani a Földre, annak hatalma volt arra is, hogy a visszahúzódó vizet akár kőzetágyba zárja, akár pedig a bolygó belsejében tárolja. Valahova el kellett raktároznia, hiszen ez már legalább a második vízözön volt a Földön, amint az Noé történetéből kiderül. Ádám teremtésétől Kr. e. l-ig 4028 esztendő telt el. Ádám teremtésétől az özönvízig eltelt 1656 év.

Lehet állítani, hogy nem létezett a Vízözön. Azonban bármely történelemkönyv arról számol be, hogy jelen civilizációnk az első városa Úr városa volt.

8 Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.

9 Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.

10 Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén.

11 E földről ment aztán Asszíriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.

12 És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város.

Hammurápi uralkodása alatt (Kr.e 1792 – 1750) Babilon a világ egyik legnagyobb városa volt, kimagasló tudományos eredményekkel és jogrendszerrel dicsekedhetett. Hammurápi törvénykönyvén – egy ékírásos fekete sztélén-, nagy részletességgel megfogalmazott törvények, büntetések és a mindennapi élet egyéb aspektusait szabályozó rendelkezések olvashatók. A Hammurápi korabeli Babilon híres volt kifinomult költészetéről, illetve az orvoslás, a matematika, a csillagászat és más természettudományok terén elért rendkívüli eredményeiről.

A babiloni régészeti feltárások során magas színvonalú építészeti, aranyműves, kézműves tárgyakat találtak. Mégiscsak meg kellene magyarázni, hogyan jött létere egy ilyen kulturális robbanása az emberiségnek a semmiből? A Vízözön előtti emberi civilizáció fejlődésének eredményeit mentették át Bábelbe. Azonban képet kaphatunk arról is, milyen társadalmi viszonyok uralkodtak a Vízözön előtt. Az egész udvartartás rutinszerű feláldozása, az emberi élet semmibevevését, az uralkodó életének felmagasztalását jelenti. Mivel ez a kultúra még tudatában volt a Vízözön előtti ismereteknek, ezért viselkedésük az elmúlt korszak emberi élethez való viszonyát is tükrözi.

Az őssumer kor

A sumerek néhány hullámban, fokozatosan érkezhettek Mezopotámia területére az Uruk-kultúra időszakában. Eredetükről semmi biztosat nem tudunk, eredethagyományt nem őriztek meg, az ország lakóinak tartották magukat. Valószínű legfeljebb annyi, hogy tengeri úton érkeztek, a Perzsa-öböl felől: a már jellegzetes sumer kultúra dél-északi irányban terjedt el. A sumerek korábban feltételezett hegyvidéki eredete tévedés. Antropológiailag a sumerek ugyanúgy keverék típust képviselnek, mint a protoakkádok. Nyelvük önmagában áll, rokonok nélkül; az eddigi rokonítási kísérletek a kártékony dilettantizmus határán, vagy éppen azon túl mozognak. (Így a magyar nyelvvel való egybevetés is.) Amit a 3. évezredi dél-mezopotámiai kultúrában jellegzetesen sumernek minősíthetünk, mind itt fejlődött ki Ubaid- és Uruk-kori előzményekből. A sumer nép és kultúra tehát történetileg nézve teljes egészében Dél-Mezopotámiához kötött; az eredetkutatás ebben az esetben is értelmetlen. Az Uruk-kultúra valószínűleg fokozatosan sumerizálódott; a sumerek beépültek a már kialakult termelési viszonyokba, de az ő nyelvük vált Dél-Mezopotámia beszélt nyelvévé. Ugyanakkor átvették a presumer lakosságtól a folyó- és helyneveket - ezek némelyikét átértelmezték sumerre is, pl. a sumer uru, "város" szó változataival Uruk és Eridu nevét is (előbbit "Város", utóbbit "a szép város" jelentéssel) -; átvették a termékenységkultusz jelképeinek nevét, a kialakult istenfogalomnak megfelelően istennek minősítve e jelképeket (Innin = "a nád úrnője", de sumerül "az ég istene").

a sumer nép és kultúra tehát történetileg nézve teljes egészében Dél-Mezopotámiához kötött. Ez igazolja a bibliai történetleírást. Nyelvük önmagában áll, rokonok nélkül, ez meg a bábeli zűrzavart támasztja alá.

A ma lassúnak tûnõ folyamatok különleges körülmények

(megnövekedett hõ-, nyomás- és áramlási viszonyok) között

gyorsan is lejátszódhatnak. Az özönvíz és az azt követõ

katasztrófák során fennálltak ezek a különleges körülmények.

Természetesen nem tudjuk tökéletesen modellezni az akkori

eseményeket (különösen, mert nem ismerjük a természetes és

a természetfeletti folyamatok arányát). De a teremtéskutatás

eredményei segítenek komolyan venni az özönvíz, és általában

a Biblia történeti hitelességét. Az alábbiakban felsorolunk

néhány példát, amelyek korábban az uniformitás-elv bizonyí-

tékaként szolgáltak, ugyanakkor mai ismereteink szerint

inkább egy globális özönvíz mellett tanúskodnak.

A geológia egyik közismert érve a hosszú földtörténeti korok

mellett az üledékes kõzetek (fõként a réteges szerkezetû üle￾dékes kõzetek) létrejöttének feltételezett folyamata. A réteges

kõzetek, leegyszerûsítve, úgy jönnek létre, hogy – a fák évgyûrûihez hasonlóan – a tengerfenéken évenként egy-egy

üledékes réteg rakódik le. Az érvelés logikus lehetne, ha a

megfigyeléseink nem mást mutatnának. Ugyanis próbafúrá-

sokkal is bizonyították, hogy a mai tengerfenéken nincsenek

réteges formák, mivel általában a tengervíz több tíz méter

mélyen átitatja a tengerfenék anyagát, s ezzel folyamatos keveredést is elõidéz. Ugyanakkor számos példa azt mutatja,

hogy a rétegképzõdés folyamatához nem hosszú korszakok,

hanem kifejezetten rövid idõ szükséges. Egyrészt laboratóriumban kimutatták, hogy megfelelõ áramlási viszonyok mellett

a vízben lévõ kõzettörmelék, homok rétegesen rakódik le.

Ugyanezt mutatták az elmúlt évszázad katasztrofális

eseményei is. Közülük kiemelkedik az amerikai St. Helens

vulkán 1980-as évekbeli többszöri kitörése, amivel gyakorlatilag egy élõ geológiai laboratórium keletkezett. Rövid idõ

alatt létrejöttek olyan képzõdmények, amiknek „csak évmilliók alatt lenne szabad megjelennie”. 1980. június 12-én, egy

nap alatt, egy több mint tíz méter magas, megközelítõleg 100

réteget számláló üledékes képzõdmény alakult ki. A példa jól

szemlélteti a rétegek kialakulásának mechanizmusát, hiszen

az ehhez szükséges körülmények csak katasztrofális esemé-

nyeknél fordulnak elõ. Az elsõ robbanásszerû vulkánkitörés

során (1980. május 18.) a hegy jelentõs része megcsúszott,

és elzárta a területen lévõ folyót. Két évvel késõbb (1982.

március 19.) egy ismételt kitörés a korábban létrejött termé-

szetes gátat elsodorta. Ekkor a felgyülemlett víz megindult,

és hatalmas mennyiségû sarat és törmeléket vitt magával,

amely több tíz kilométeren át mindent elsodort, és átformálta a tájat. Ekkor jött létre – mindössze pár óra alatt – az elsõ

képen látható 30 méter mély kanyon is. Ezen esemény

hatására a teremtéskutatók úgy vélik, hogy a világhírû Grand

Canyon is hasonlóan keletkezhetett.

A biológiai evolúció legfõbb tárgyi bizonyítékát a koráb￾ban élt élõlények kövületei (fosszíliái) jelentik. A kövületek

kialakulása ugyanakkor önmagában is jelentõs bizonyíték

az özönvíz mellett. Hiszen egy kövület kialakulásához

három feltételnek kell teljesülnie:

1. Az élõlény elpusztulása után nagyon rövid idõn belül

oxigénmentes betemetõdés szükséges. Ha ez nem történik

meg, akkor az élõvilág résztvevõi a maradványt hamar

eltüntetik (még a csontokat is).

2. Vízre van szükség, amely a szerves anyagokat kimossa

a maradványból, és ásványi anyagokkal helyettesíti.

3. A vízben kellõ mennyiségû oldott ásványi anyagnak

kell jelen lennie.

A kövületek megtalálhatók a Föld egész felszínén az üle￾dékes kõzetekben, a Himalájától az Andokig, és a sivata￾gokban is. Találhatunk több tucat négyzetkilométer kiterjedésû kövülettemetõket (pl. Kaliforniában 1.000.000.000

hal, 10 km2-en), eltemetett, kiváló állapotban megõrzött

nagy kiterjedésû erdõket. Kérdés, hogyan jöhettek létre

ezek a gigantikus képzõdmények? Csak olyan katasztrófa

során, amikor az élõlényeket gyorsan betemette az üledék,

nagy mennyiségû víz volt jelen, s a katasztrofális

körülmények miatt az oldott ásványi anyagok széles skálá-

ja volt a vízben. Például a második képen látható fosszilis

nagyhal éppen egy kishalat kap be. Özönvízszerû eseményre volt szükség ahhoz, hogy a hal gyorsan elpusz￾tuljon és betemetõdjön. Ma már tudjuk, hogy a megkö-

vesedés folyamatához nincsen szükség hosszú idõre. Egy

amerikai szabadalom szerint ásványi anyagok oldatával

mindössze egy perc alatt hozható létre megkövesedett fa.

Az uniformista geológia hívei a rétegek lassú lerakódá-

sában hisznek. Viszont így semmilyen kövület nem marad￾hatna meg réteges kõzetekben, hiszen mire a rétegek

évmilliók alatt befednék az elhalt állatot, addigra az állat

már réges-régen elbomlana. További problémát jelentenek

az ún. polisztráta (vagyis több rétegû) kövületek (elsõsorban fák), amelyek nem egyszer akár több tucat rétegen is

átnyúlnak, vagyis a kövület aljának és tetejének betemetõ-

dése között, a feltevések szerint, idõben évmilliók teltek el.

Az evolucionisták komoly érve a négy és fél milliárd éves

Föld mellett a szén és a kõolaj keletkezésének magyarázata. A fosszilis energiahordozók létrejöttéhez – feltevésük

szerint – nagy nyomás és hõmérséklet, valamint hosszú idõ

szükséges (több tíz-száz millió év). 1972 óta azonban már

tudjuk, hogy a legjobb minõségû szenek valószínûsíthetõen

mindössze hat óra hõhatás következtében jöttek létre. A

21. század, pedig meghozta az olajkészítés folyamatának

gyors technológiáját. A philadelphiai Changing World

Technologies kifejlesztett egy új eljárást, amellyel alacso￾nyabb hõmérséklet és nyomás mellett 15 perc alatt hozható

létre olaj. A vállalat vezetõje a következõt nyilatkozta: „Az

eltérés a mi folyamatunkban az, hogy mi barátunkká tettük

a vizet. A korábban kipróbált folyamatok eltávolítják a vizet,

de mi vizet préselünk a tárolóba, emelt hõmérséklet és

nyomás mellett, szuperhidratáljuk az anyagot”. Ez a folyamat azonban megszólalásig az özönvíz alatt uralkodó

állapotokat tükrözi vissza, amelyik ideális körülményeket

teremtett a gyors szén- és olajképzõdéshez.