Ateisták! Megtalánátok Istent az életetek végén?

Nem.

Bár ez nem olyan èrtelemben vett katasztrófa, de közeli hozzátartozóm rákban halt meg. Nem tèrt meg tőle, ès nem kezdett el imádkozni, hátha segít.

Most, hogy èn is kórházba kerültem a szobatársammal ablak kitámasztónak használtuk a Bibliát, pedig neki is rosszindulatú daganata van.

Nem hiszem, hogy logikusan gondolkodva pont egy olyan Istenben kezdenék egy katasztrófa helyzetben mentsvárként hinni, aki éppenséggel semmit sem tesz az ő szeretett népéért (a katasztrófa elhárításáért), pedig a hozzá társított tulajdonságok alapján akár megtehetné.

Ez pont olyan logikátlanság, mint az imádkozás!

Az imádkozó éppenséggel Isten kívánja rávenni valamire, ami nem más, mint Isten döntésének a felülbírálása. Ha egy hívő igazán hisz istenben, akkor bizony el kell fogadnia, hogy a dolgok Isten akarata szerint történnek, és neki egy dolga van, elfogadni azokat, úgy ahogy jönnek.

Persze, aki bizonytalan, lehet, hogy utolsó kapaszkodóként megpróbálkozik a vallással, de ez nem Isten létét bizonyítja, hanem az ő mentsvár keresését. Ha azt mondod neki, hogy akkor éli túl a katasztrófát, ha fekete misén vesz részt azt is éppúgy kipróbálja.

Persze mindezzel nem azt mondom, hogy a hitnek (hinni pl. a gyógyulásban) nincs komoly szerepe. Egyes esetekben valóban bekövetkezik a "csoda", de ez szerintem az emberi gondolkodásnak a hatása a testi funkciókra (visszafelé ugye elég jól leírt rendszer -pszichoszomatikus betegségek), és ebben az esetben egy lehetséges verzió az istenhit (kis I-vel, mivel nem feltétlenül kereszténységre korlátozott), de működhet az agykontroll, vagy akár a woodoo szertartás is. A lényeg, hogy a páciens elég mélyen higgyen a pozitív kimenetelben.

Gyógyszerkísérletekben ezt hívják placebo hatásnak.

"Nehéz olyanban hinni, akit sosem látott senki sem."

kivéve, ha a törzsfejlődés meséjéről van szó

"Ha eddig senkinek sem sikerült megtalálni, nem hiszem hogy a lehetetlent kezdeném keresni."

Ateista általánosítás. Én megtaláltam, és több millió keresztény társam is. Nem csak az létezik, ami a szemünk előtt van;)

Szerintem katasztrófa bekövetkeztével az összes ateista hívő lesz, azaz abban a pillanatban nem érdekük, hogy behazudják maguknak, hogy nincs Isten

"Az imádkozó éppenséggel Isten kívánja rávenni valamire, ami nem más, mint Isten döntésének a felülbírálása."

Már megint az ateisták találják ki...

1. Az imádkozás legfőképpen hálaadásból áll, ha nem tudtad volna...

2. Isten bizonyos dolgok megtörténtét imához köti feltételnek

3. Isten csak az akaratával szinkronban lévő dolgokat teljesíti

"Ateisták! Megtalánátok Istent az életetek végén?"

"A hívő kreacionisták pedig ne itt éljék ki magukat :) "

Ateisták lettek megszólítva, + kérdezőnek is külön volt egy kérése. Légy szíves ezekre tekintettel lenni. Köszönjük.

Tudod, más a helyzet egy olyan ateistánál, aki zsidó / keresztény / mohamedán közegben nőtt fel egy erősen vallásos családban, és maga is egykor még ezen a témán vergődött nem keveset.

És más a helyzet egy olyan ateistánál, aki teljesen ateista közegben nőtt fel valamelyik félmilliós sztálinista lakótelepen, vagy a Földgolyónak azon féltekéjén, ahol az ábrahámita vallás egyszerűen ismeretlen fogalom. Ez utóbbi embereknek semmilyen szituációban nem jut eszükbe ilyeneken gondolkodni se... Szerintem mindannyian ismerünk embereket, akiknek megmondták, hogy rákos beteg, és három hónapja van hátra. Rettenetes egy időszak ez mind lelkileg, mind fizikailag, de tényszerűen mondom: valahogy isteneket meg mennyországokat mégsem szült meg ezalatt mindannyiuk elméje. Inkább csak azoké, akiknek már korábban is forogtak ekörül a gondolatai.

"Ateisták lettek megszólítva, + kérdezőnek is külön volt egy kérése. Légy szíves ezekre tekintettel lenni. Köszönjük."

Vegyük át együtt az indító kérdés nehezebb részeit:

"Elsősorban ateisták véleményét várom, de akár hívők is elmondhatják a véleményüket."