Akik Jehova tanúi voltak, közvetlenül a szervezetből való kilépés után, mit csináltatok? S hogyan alakult az életetek?

Szerintem a kulcsa az egésznek az, hogy ha az ember ki akar lépni, akkor már egy pár évvel előtte el kell kezdeni alapozni az életét, amit végre a Jt befolyástól szabadon fog élni. El kell kezdeni leépíteni a Jt barátságokat, mert abban a pillanatban, amikor elkülönülsz/kiközösítenek, minden barátod ellened fog fordulni, tehát ezekre nincs értelme alapozni. Ezzel egy időben el kell kezdeni kiépíteni az ún "világi" barátságokat..

Ha egyik pillanatról a másikra kilép valaki, aki az egész addigi életét a Jt-kre építette, az baromi magányosan fogja magát érezni, hiszen egyszerre elveszít mindenkit és nem lesz, aki ezt az űrt kitölti. Részemről már tudatosan terveztem az elkülönülésem, ami miatt egyszerűbb volt, mint az átlag dolga. Igazából az viselt meg a leginkább, amiket a Jt szüleim és a testvérem mondott.. itt viszont sokat segített a párom és a családja, hogy túllendüljek a nehezén.

Egyébként hogy azóta mi történt? A családomról nem tudok semmit és nem is érdekelnek, mert agymosott robotok. Részemről reformátusként találtam meg azt a hitet, amit tisztábbnak és emberi okoskodásoktól függetlenebbnek tartok.. Nyilván ez sem tökéletes, ahogy egyetlen vallás sem az, de mivel továbbra is istenhívő ember maradtam, szeretném ezt valahol megélni. :)

Ezenkívül pedig pótolom azt, amit Jt-ként nem tettem meg.. egyetemre járok, üzleti terveink vannak a párommal. Sokat utazunk, élvezzük a barátaink társaságát és úgy általánosságban az életet.

Te is azon gondolkodsz, hogy elkülönülj kérdező? Ha igen, mi az oka?

Kedves kérdező!

Nem hinném, hogy sok egykori Jehova Tanúja válaszolna neked, de ezért ne őket hibáztasd. Aki már ezt átélte, az tudja, hogy ez nem egyszerű folyamat, lelki megrázkódtatással is együtt jár, amiből nem könnyű kijönni, van aki soha nem is tud, egy életre nyomot hagy benne. (Persze ez más vallások/szekták egykori tagjaira is ugyanúgy érvényes, néha hatványozott mértékben)

Ami a tapasztalatom: Az egykori Tanúk vagy 1. teljesen istentagadók lesznek (és visszatérnek a "világba", annak minden szokásával és ünnepeivel együtt)- szerencsére az ő számuk kevés, vagy 2. keresnek maguknak másik keresztény közösséget/felekezetet (Ők jóval többen vannak, szerencsére) és 3. önálló keresztények lesznek (ők vannak a legtöbben és jól teszik, közéjük tartozok én is), akik felismerik, hogy Krisztus igaz követőinek nincsen szüksége semmilyen intézményesített egyházra/vallásra/felekezetre, sem semmilyen hierarchikus/tekintélyelvű irányításra, melyet emberek kis csoportja gyakorol a hívők milliói fölött. (Márpedig szinte mindegyik "keresztény" felekezet így működik.)

"Már kilépésetek előtt volt valaki akire támaszkodhattatok vagy csak után találtatok segítséget?

Jó kérdés, jogos és érdekes is. Jehova tanúinál alapvető dogma, hogy a kiközösítettekkel mindennemű kapcsolatot meg kell szakítani, még köszönni sem lehet nekik, ez a családi életre is alaposan rányomja a bélyegét, amennyiben ez bekövetkezik, és valakit kiközösítenek a családból. Szerencsére nem minden Tanú ilyen "sötét". Vannak, akik megértik, hogy a Társulat tanítása alaposan túllő a célon (a Biblián), és istentelen, azt is mondhatnám, emberellenes tanításokat hírdet, melyek betartását maximálisan elvárja a tagoktól.

"Esetleg egyáltalán nem volt segítségetek?"

Nekem volt, és van mind a mai napig édesapámtól, és más Tanú-barátaimtól is, akikre bármikor támaszkodhatok (no nem sokan vannak, de nem is kell sok) és kérhetek segítséget. Persze lehet más nincs ilyen szerencsés és mindenki elhagyja, akit valaha testvérének szeretett, tudom, ilyen is van, az rendkívül sajnálatos, és mint tudjuk a Szentírásból, mindenki önnön magáról (egyszemélyben, nem valami felekezet tagjaként) fog elszámolni Isten előtt, amikor kinevezett bírája, Krisztus urunk kinyilatkozik az ő szent angyalaival.

Minden jót! :)