A bibliai Isten igazságos? /bővebben lennt/

Ezek szerint az első válaszod alapján tekinthetek rád úgy, mint akinek feladata Isten igazságtalannak bélyegzése?

A hitemhez nekem sincs szükségem bizonyítékra, mert azt én is ténynek tekintem, de ha másféle vélemény igazságát akarják elismertetni velem, ahhoz igenis kell, hogy ésszerűen meg tudják magyarázni, miért kellene úgy vélekednem, ahogy ő:)

Isten igazságossága: Isten tulajdonságai közé tartozó tevékeny sajátság. - Az ÓSz-ben az Isten igazságossága kifejezés (szedek, szedeka) inkább az Isten és ember, ill. Jahve és a választott nép közötti kapcsolat teljességét fejezi ki. A fő gondolat a szövetség, s az igazságosság nem más, mint Istennek és az embernek a szöv-re irányuló magatartása, Isten hatékony közbelépése a nép érdekében. De nyoma van Isten igazságossága büntető jellegének is (Iz 5,16; 10,22). Sokszor dicsőítik Isten igazságos tetteit (Bír 5,21; 1Sám 12,7; Iz 45,24). Isten igazságosságának üdvözítő jellege van (Iz 56,1; Oz 2,21; Zsolt 143,1). A későbbi zsidóság már jogi értelemben is beszélt róla, amennyiben Isten igazságossága a jót jutalmazza és a rosszat bünteti. - Az ÚSz-ben Pál ap-nál kapott a dikaioszüné szó teol. értelmet (Róm 1,17; 3,5.25; 10,3; 2Kor 5,21). Ő az ósz-i analógiák alapján arra használja föl ezt a fogalmat, hogy megjelölje Isten lényegében azt a „helyet”, ahonnan a Jézus Krisztusban megvalósult szabadulás elindult. Isten annyiban adja tudtunkra kilétét, amennyiben cselekszik. Ezért Isten igazságossága nem marad meg benső lényegében, hanem kisugárzik és Jézus Krisztus által megadja az üdvösséget mindazoknak, akik hisznek benne (Róm 3,21-25). A 2Kor 5,21: az ap. már azt mondja, hogy a megváltás által mi magunk is Isten igazságossága lettünk. Ezzel már az isteni tevékenység hatását jelöli meg bennünk. Isten igazságossága tehát kiárad és eléri célját. A legtöbb helyen az ap. egyszerűen Isten üdvözítő tevékenységét jelöli az Isten igazságossága fogalommal, amelyben benne van a kegyelem, a jóság, az irgalom és a szeretet. Ebben az értelemben megvan a hasonlóság az ósz-i kifejezéssel. Azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Jézus üdvszerző kereszthalála elsősorban Isten szentségére mutat, ezért Isten igazságosságát is ebből kiindulva kell értelmezni. A Róm 3,25 szerint Isten Jézus Krisztust adta oda véres áldozatul, hogy kimutassa igazságosságát. Az ő szentségét tehát ki kellett engesztelni, de irgalmas szeretetében ezt az engesztelést a Fiúra bízta, hogy őbenne nekünk ajándékozza az üdvösséget. - A szentírási szövegek azonban úgy is beszélnek Isten igazságosságáról, mint erkölcsi sajátságról, amellyel Isten megadja a teremtménynek, ami kijár neki lényege és léte szerint. Amennyiben pedig a teremtmény egészen teremtőjétől függ, azért erkölcsiségének is a normája Isten akarata. Mivel Isten az esendő teremtményt termfölötti célra, üdvösségre hívta meg, azért ezen a téren is megadja neki a szükséges segítséget (gondviselés, előre rendelés, kegyelem), de nem kényszeríti teremtményére akaratát, hanem tiszteletben tartja szabadságát. A gyarló emberhez viszonyítva tehát Isten igazságossága lehet irgalmasság is, s ez a két sajátság őbenne nem két különböző valóság, hanem mindkettőben az ő oszthatatlan lényege fejeződik ki. Ezért az üdvösség tört-ét sem szabad úgy szemlélni, hogy az ÓSz-ben igazságosságát mutatta ki, az ÚSz-ben pedig irgalmát (Markion), v. azt gondolni, hogy életünk folyamán irgalmasságát gyakorolja, az ítéleten pedig igazságosságát. - Mégis, amikor Isten igazságosságáról beszélünk, gondolnunk kell Isten és az ember különbözőségére. Isten igazságossága az ember számára nem mindig érthető. Isten mindig abszolút független marad teremtményével szemben, a teremtmény viszont teljesen tőle függ és semmit nem követelhet tőle. Isten legföljebb magának tartozik azzal, hogy amit szabadon elhatározott, azt megvalósítsa. A földi élet nem foglalja magába az élet célját és teljes értelmét. Az ember az örök életre kapott meghívást, s ott kapja meg teljes jutalmát v. büntetését. Azért Isten igazságosságából nem következik, hogy itt a földön egyforma sorsot adjon az embereknek, v. hogy itt jutalmazzon és büntessen. A földi élet a szabad kibontakozás színtere, s az ember fölhasználhatja képességeit jó v. rossz irányban, tehát Isten igazságosságával nem ellenkezik az, hogy megengedi a rosszat, v. nem akadályozza meg annak megnyilvánulását. Ezért amikor Istenre alkalmazzuk az osztó, törv-hozó v. végrehajtó igazságosságot, analóg értelemben kell venni, nem pedig úgy, mint az emberek egymás közötti kapcsolatában tesszük.

Köszönjük Szent Péter, de most egy másik Péterről van só... :)