Mindig igazságos a jó isten? Akkor is amikor pici vagy kicsi gyerekektől veszi el az édesanyjukat, mert súlyos beteg, és nem gyógyul meg, hanem meghal?

Ő tudja, hogy mi miért történik. Aki nem bízik a jó akaratában, az olvassa el Jób könyvét.

Én lányként beleszülettem egy családba, egy olyan családba, ahol senkinek tekintenek (pár családtag kivételével, de ezek jellemzően nem a közeliek), van apám, aki lenézi a nőket, és velem is lekezelő, pedig sokmindent értem már el. Szerinted igazságos? Szerintem igen, mert erőt ad, hogy minden csapás ellenére tudom folytatni az utamat, és nem hagy magamra, ha magamra hagyott volna, én már nem élnék, nem tudnék énekelni és fellépni a kórusommal, és nem tudnám megvalósítani egy gyerekkori nagy álmomat... Nem érdekel, hogy a család milyen kegyetlen és önző, mert úgy tűnik, nem miattuk születtem, illetve anyukám talán az egyetlen közvetlen, aki miatt ide születtem, mert életemmel, és gondolkodásmódommal rádöbbent egy fiatalkori tévedésére, amin bár változtatni nem nagyon tud már, de beismerte, hogy ha most lenne fiatal, másképp tenné, de csak azóta jött erre rá, amióta velem beszéli meg.

Isten mindenkit elvezet a célhoz, megadja hozzá az eszközt, ha mersz benne bízni, hogy a jót akarja.

Ha át akarsz menni egy folyón, megmutatja, hol a híd, tudásra vágysz, ad hozzá könyveket...

Mesélek valamit még. Anyu elhízás miatt cukros lett, inzulint kapott, és egy önző orvosa volt, nagyon sokat sírt. Egyszer azt kérte Istentől, erős hittel, hogy vezesse őt egy olyan orvoshoz, aki meggyógyítja. Rövid időn belül átkerült a mostani orvosához, azóta meggyógyult, elhagyhatta az inzulint, gyógyszer se kell már, csak kontrollra jár vissza. Ő ebben nagyon erősen hisz, hogy kap segítséget, és meg is köszöni, ha megkapja. Én is így vagyok vele.

Isten igazságos, csak nem mindig úgy, ahogy mi elképzeljük.

hát az előzőt végig sem birtam olvasni... belemagyarázás mindenbe...

Nem igazságos mindig (ha van),bármilyen szemszögből nézhetjük például az általad emlitett példát,ennek semmi értelme,igazságtalan,nincsen haszna.

Aki nem hisz, úgyis le fogja pontozni az első válaszomat, erre számítottam, de nekem erős a hitem, és én tudom, hogy Isten tudja, mi miért történik. Van, amikor tragédiának élünk meg valamit, de lehet, hogy egy nagyobb rossz történne, ha az nem történhetne meg.

Pár éve történt öcsémmel egy baleset, életveszélybe került, üveg vágta el a csuklóját, forrófejű volt egy viharban, egy veszekedés miatt. Kórházba került. De ha ez nem történik, akkor a szüleinkkel verekedtek volna össze, és mivel nincs tisztában a testi erejében, anyuban súlyos kárt tehetett volna.

Vajon akkor is a JóIsten veszi el az anyuka életét, ha orvosi műhiba történik, (pl.)

Rossz dolgok azért történnek jó emberekkel, mert mások szándékosan vagy gondatlanságból rossz és néha gonosz döntéseket hoznak, amik hatással vannak mások életére. Mint amikor részegen vezet valaki például. Vagy, amikor valaki egy emberekkel teli repülőgépet nekikormányoz egy felhőkarcolónak. Vagy, amikor valaki meghúzza a ravaszt egy iskola ebédlőjében. Vagy amikor ártatlan emberekről sértő pletykákat terjesztenek.

Az esetek 80%-ában azért történnek rossz dolgok jó emberekkel, mert mások rosszul és gonosz módon döntöttek. Az emberi faj kölcsönösen függ egymástól- akár szeretjük ezt, akár nem. Ha én rossz vagy gonosz dolgokba megyek bele, azzal befolyásolom mások életét és ők ártatlanul fognak szenvedni miattam.

Néha nagyobb jó vagy magasabb cél érdekében történnek rossz dolgok. Például közelebb kerülnek egymáshoz emberek, vagy elgondolkodnak olyan fontos és örökkévaló dolgokról, amiről a mindennapok elveszik a figyelmünket. Mikor valaki- hozzánk közel álló- meghal, átértékeljük az életünket és elgondolkodunk azon, hogy mi lesz velünk a halál után. Több céllal és több szeretettel éljük az életet

Egyébként Édesanyám életét kétszer mentette meg a Gondviselés.

Egyszer amikor a Szovjetunióba utazott 1977-ben - a bukaresti áruházat este kilenckor hagyta el, féltizenegykor a vonaton ült már, akkor következett be a földrengés, a vonaton is érezték,mikor visszajött, elborzadva látta az összedölt áruházat.

Egy másik alkalommaL amikor fürdéshez készülödött csengetett a szomszéd, kiment a fürdőszobából (panellakás)

1 perc műlva a fürdőszoba menyezete - a vakolat - leszakadt. Ha benmarad szörnyethal.

Amikor nem lesz többé szenvedés

A SZENVEDÉS nem szerepelt Istennek az emberi családra vonatkozó eredeti szándékában. Nem állt szándékában, és nem is akarta azt. „Ha ez így van, hogyan vette kezdetét a szenvedés, és miért engedte meg Isten, hogy egészen mostanáig folytatódjon?” — kérdezhetnéd. (Vö. Jakab 1:13.)

A válasz az emberi történelemről szóló, legkorábbi feljegyzésben, a Bibliában található, különösképpen pedig a Mózes első könyvében. Ez arról számol be, hogy első szüleink, Ádám és Éva követték Sátánt, az Ördögöt Isten elleni lázadásában. Tetteik alapvető vitakérdéseket vetettek fel, amelyek magát az egyetemes törvény és rend alapját támadták. Amikor jogot formáltak arra, hogy maguk döntsék el, mi a jó és mi a rossz, kétségbe vonták Isten szuverenitását. Megkérdőjelezték az ahhoz való jogát, hogy uralkodjon, és hogy ő legyen az egyedüli elbírálója annak, hogy mi a „jó” és mi a „gonosz” (1Mózes 2:15–17; 3:1–5).

Miért nem juttatja érvényre azonnal az akaratát?

„ Akkor Isten miért nem juttatta érvényre azonnal az akaratát?” — kérdezhetnéd. Az ügy sokak szemében ennyire egyszerűnek tűnik. „Istennek megvolt a hatalma. Élnie kellett volna vele, hogy elpusztítsa a lázadókat” — mondják az ilyen személyek (Zsoltárok 147:5). De kérdezd meg magadtól: „Vajon habozás nélkül helyeslem, amikor mindazok, akiknek nagyobb hatalmuk van, arra használják azt, hogy érvényre juttassák az akaratukat? Nem kelt bennem önkéntelenül is visszatetszést, amikor egy diktátor halálosztagokat használ fel arra, hogy eltegye láb alól ellenségeit?” A legtöbb gondolkodó ember megdöbben az efféle dolgon.

„Óh, de ha Isten gyakorolna ilyen hatalmat, senki sem kérdőjelezné meg az eljárásmódját” — mondod. Biztos vagy ebben? Éppen az emberek azok, akik megkérdőjelezik, hogy hogyan használja a hatalmát Isten, nem igaz? Azt kérdezik: Miért nem gyakorolja időnként, például akkor, amikor megtűri a gonoszságot? Azt is megkérdezik: Miért gyakorolja más alkalmakkor? Még a hűséges Ábrahámnak is problémát jelentett, hogy Isten hogyan gyakorolja hatalmát az ellenségeivel szemben. Emlékezz vissza arra, amikor Isten elhatározta, hogy elpusztítja Szodomát. Ábrahám a kellő megfontoltság híján attól félt, hogy a jó emberek is meghalnak majd a gonoszokkal együtt. Így kiáltott fel: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal” (1Mózes 18:25). Még az Ábrahámhoz hasonló, derék embereknek is biztosítékra van szükségük afelől, hogy az abszolút hatalommal való visszaélés nem fog jelentkezni.

Isten persze azon nyomban elpusztíthatta volna Ádámot, Évát és Sátánt. Gondolj azonban arra, hogy ez milyen hatással lett volna a többi angyalra vagy a leendő teremtményekre, akiknek talán később jutott volna tudomásukra Isten eljárásmódja. Vajon ez nem hagyott volna bennük gyötrő kérdéseket Isten uralmának a jogosságáról? Nem éppen ez tenné ki Istent annak a vádnak, hogy ő valóban egyfajta diktatórikus zsarnok, ahogy Nietzsche nevezte, egy olyan Isten, aki irgalmatlanul eltávolít az útból bárkit, aki szembeszáll vele?

Miért nem kényszeríti arra az embereket, hogy jót tegyenek?

„Isten vajon nem tudná egyszerűen csak kényszeríteni az embereket arra, hogy jót tegyenek?” — kérdezhetnék néhányan. Nos, vedd fontolóra ezt is. A kormányzatok a történelem egésze alatt próbálták arra kényszeríteni az embereket, hogy az ő gondolkodásmódjukhoz igazodjanak. Egyes kormányzatok vagy uralkodók különféle formáihoz folyamodtak annak, hogy irányítsák mások gondolkodását — talán gyógyszereket vagy sebészeti beavatkozást alkalmazva —, és ezzel megfosztották áldozataikat a szabad akarat csodálatos ajándékától. Vajon nem tekintjük kincsnek, hogy erkölcsileg szabad egyének vagyunk, még ha ez az ajándék ki is van téve annak, hogy visszaélnek vele? Elnéznénk vajon bármely kormányzatnak vagy uralkodónak, ha megkísérelné elvenni tőlünk?

Milyen más lehetőség volt akkor arra, hogy Isten azonnal gyakorolja a hatalmát, hogy érvényre juttassa a törvényt? Jehova Isten úgy határozott, hogy legjobb lesz, ha úgy kezeli a lázadást, hogy engedélyezi az uralmától való átmeneti függetlenséget azok számára, akik elutasították törvényeit. Ez lehetővé teszi az Ádámtól és Évától származó emberi családnak, hogy egy korlátozott ideig úgy kormányozza önmagát, hogy közben nincs alárendelve Isten törvényének. Miért tette ezt Isten? Azért, mert tudta, hogy idővel tagadhatatlan bizonyítékok fognak felhalmozódni, amelyek igazolják majd, hogy az ő uralkodási módja mindig helyes és jogos, még akkor is, amikor korlátlan hatalmát oly módon gyakorolja, hogy érvényre juttatja akaratát; és azt is tudta, hogy bármilyen ellene való lázadás előbb vagy utóbb szerencsétlenséghez fog vezetni (5Mózes 32:4; Jób 34:10–12; Jeremiás 10:23).

Mi a helyzet az összes ártatlan áldozattal?

„Mi a helyzet az ez idő alatt áldozatul esett összes ártatlannal? — kérdezheted. — A fájdalmuk tényleg megér annyit, hogy bizonyítsa a törvény valamely részletét?” Nos, Isten nem pusztán azért engedte meg a gonoszságot, hogy bebizonyítsa a törvény valamely homályos részletét. Épp ellenkezőleg: azért, hogy egyszer és mindenkorra felállítsa azt az alapvető igazságot, hogy egyedül ő a szuverén, és hogy minden teremtménye további békéjéhez és boldogságához alapvető a törvényei iránti engedelmesség.

Egy döntő fontosságú dolgot tarts elmédben: Isten tudja, hogy képes teljesen jóvátenni bármilyen kárt, amelyet a gonoszság okozhatott az emberi családnak. Azt is tudja, hogy a fájdalom és a szenvedés átmeneti időszakának jótékony eredménye lesz majd hosszú távon. Gondolj egy olyan anyára, aki erősen tartja gyermekét, mialatt az orvos fájdalmat okoz a gyermeknek egy olyan oltóanyag befecskendezésével, amely védelmet nyújt majd számára valamely betegség ellen, amelyben máskülönben meg is halhatna. Egyik anya sem akarja, hogy a gyermeke fájdalmat érezzen. Egyik orvos sem kíván gyötrelmet okozni a betegének. A gyermek pedig abban az adott időben nem látja még tisztán a fájdalom okát, később azonban megérti majd, miért engedték meg.

Valódi vigasz a szenvedőknek?

Egyesek talán úgy érzik, hogy csupán tudni ezekről a dolgokról kevés vigaszt nyújtana a szenvedőknek. Hans Küng kidomborítja, hogy egy értelmes magyarázat a szenvedés fennállására „körülbelül annyit segít egy szenvedőnek, mint amennyit az élelmiszerek vegyelemzéséről szóló előadás segítene egy éhezőnek”. Ezt a kérdést veti fel: „ Az összes okos érvelés vajon képes lenne lelket önteni az emberbe, akit szinte már legyőz a szenvedés?” Nos, az olyan emberek összes „okos érvelése”, akik semmibe veszik Isten Szavát, a Bibliát, nem önt lelket a szenvedőkbe. Az efféle emberi érvelések még csak tetézik a problémát azzal, hogy azt a látszatot keltik, mintha Isten a szenvedést szánta volna az embernek, és mintha a földet mint valamiféle siralomvölgyet vagy mint a próbák színterét formálta volna meg azok számára, akik végül is az égben nyerik majd el az életet. Micsoda gyalázat!

A Biblia viszont önmagában is valódi vigaszt nyújt. Nem csupán tömör magyarázatról gondoskodik a szenvedés fennállására vonatkozóan, hanem Istennek abban a biztos ígéretében is bizalmat épít ki, mely szerint ő jóvá fog tenni minden kárt, amelyet az okozott, hogy átmenetileg megengedte a szenvedést.

’Újjáteremtetnek mindenek’

Isten most már nagyon rövid időn belül helyre fogja állítani a dolgokat, olyanná, amilyennek szánta őket, még mielőtt az első emberi teremtményei fellázadtak. A független emberi uralom számára már csaknem lejárt az az idő, amelyet Isten meghatározott. Abban az időszakban élünk, amikor elbocsátja majd ’Jézust, kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjáteremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden szent prófétájának szája által eleitől fogva’ (Cselekedetek 3:20, 21).

Mit fog tenni Jézus Krisztus? Megszabadítja majd a földet Isten összes ellenségétől (2Thessalonika 1:6–10). Ez nem ítélet nélküli kivégzés lesz, mint amilyet az emberi diktátorok hajtanak végre. A bizonyítékok tömkelege — amely igazolja az ember rossz uralmának katasztrofális következményeit — megmutatja majd, hogy Isten teljes joggal gyakorolja korlátlan hatalmát a közeljövőben, hogy érvényre juttassa akaratát (Jelenések 11:17, 18). Ez kezdetben „nyomorúságot” jelent majd, olyat, amilyet azelőtt sohasem tapasztaltak a földön; olyat, amely hasonlít ugyan Noé napjainak Özönvizéhez, de sokkal nagyobb méretű lesz annál (Máté 24:21, 29–31, 36–39). Azok, akik túlélik ezt a „nagy nyomorúságot”, tapasztalni fogják a ’felüdülés ideit’, amikor látják Isten összes ígéretének a beteljesedését, amelyet „minden ő szent prófétájának szája által” jelentett ki (Cselekedetek 3:19; Jelenések 7:14–17). Mit is ígért Isten?

Nos, Istennek a régmúltban élt prófétái elmondták, hogy véget fog érni a háború és a vérontás okozta szenvedés. A Zsoltárok 46:10 például kijelenti: „Hadakat némít el a föld széléig.” Nem lesznek többé ártatlan áldozatok, szerencsétlen menekültek, olyanok, akiket megerőszakoltak, valamint, akik nyomorékká váltak vagy meghaltak a kegyetlen háborúkban! Ésaiás próféta ezt mondja: „nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ésaiás 2:4).

Arról is szólnak a próféták jövendölései, hogy a bűnözés és az igazságtalanság okozta szenvedés is véget fog érni. A Példabeszédek 2:21, 22-ben található ígéret szerint „az igazak lakják a földet”, azok pedig, akik fájdalmat és szenvedést okoznak, „kiszaggattatnak abból”. Többé nem „uralkodik az ember az emberen maga kárára” (Prédikátor 8:9). Minden gonosz ember el fog tűnni örökre (Zsoltárok 37:10, 38). Mindenki békében és biztonságban élhet majd, szenvedéstől mentesen (Mikeás 4:4).

Sőt mi több, a próféták ígéretei szerint a fizikai és érzelmi betegségek okozta szenvedés is véget ér majd (Ésaiás 33:24). Ésaiás ígérete szerint a vakok, a siketek, a nyomorékok és mindazok, akiket betegség vagy valamiféle bántalom kínoz, meggyógyulnak (Ésaiás 35:5, 6). Isten még a halál hatásait is az ellenkezőjére fordítja. Jézus megjövendölte, hogy „mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek” (János 5:28, 29). Az ’új égről és új földről’ szóló látomásában János apostolnak ezt mondták: „maga az Isten . . . eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések 21:1–4). Képzeld ezt magad elé! Nincs többé fájdalom, könny, kiáltás, halál — soha többé nincs már szenvedés!

Bármilyen tragédiák következzenek is be a gonoszság átmeneti megtűrésének ideje alatt, ezek mindegyike jóvá lesz téve. Az emberi fájdalomnak és szenvedésnek — ami sohasem szerepelt Isten szándékában — még az emléke is teljesen ki lesz törölve. „Elfeledvék a régi nyomorúságok . . ., és a régiek . . . még csak észbe sem jutnak” — jövendölte Ésaiás (Ésaiás 65:16, 17). Isten eredeti szándéka — amely egy teljes békének és boldogságnak örvendő, és egy paradicsomi földön élő tökéletes emberi családra vonatkozik — teljes mértékben valóra fog válni (Ésaiás 45:18). A szuverenitásába vetett bizalom örök érvényű lesz. Milyen kiváltság abban az időben élni, amikor Isten véget vet majd minden emberi szenvedésnek, egy olyan időszakban, amikor bemutatja, hogy ő nem holmi „zsarnok, csaló, szélhámos, hóhér”, amivel Nietzsche vádolta, hanem mindörökké szerető, bölcs Isten, és igazságosan gyakorolja abszolút hatalmát!

Szerintem igazságos.

Én mindig imádkozok lefekvés előtt.

Egyszer megtámadtak az utcán öten, nálam nem volt semmi, amivel megvédhettem volna magam, így hát nagyot erősen kérleltem Istent, hogy segítsen meg. Egyszercsak érzem, hogy elkezdek felfelé emelkedni. Én is meglepődtem, hogy mi történt, de rájöttem, hogy isten úgy akart kimenteni a bajból, hogy adott nekem egy kicsit a repülés képességéből, és így el tudtam szállni a támadók elől. AKI EZT NEM HISZI EL AZ NEM HÍVŐ, VAGY A KÉPMUTATÓ FAJTÁBÓL VALÓ. NA EZT PONTOZZÁTOK LE TI BIRKA VALLÁSOS EMBEREK! Ja és most már áldozatot is szoktam bemutatni, mióta megbizonyosodtam róla hogy isten vigyáz ránk és rám. van úgy, hogy állattetemet, de most már keresek embert is, hátha nekem adja a halhatatlanságot. Mondjuk gyerekeket nem rontanék meg, ezért nem biztos, hogy a mennyországba jutok.

Aki a hívőket gúnyolja, az arra nem gondol, hogy sokakat a hit tesz erőssé nagy dolgokra.

Batthyány-Strattmann László - hívő orvos volt, magánkórházában ingyen látta el a szegényeket, sőt, az útiköltségüket is fizette

Böjte Csaba - rengeteg gyereken segít, hadd ne mutassam be a munkásságát

Budapesten az Angol kisasszonyok rend iskolája - beteg és problémás gyerekeket nevelnek értékes emberré

Nem írok többet, írhatnék, de úgyse olvassák el a hosszú hozzászólásokat. De nekem ők bizonyíték, hogy a hitnek ereje van a jóra, és akinek ez a hite erős, amögött ott áll Isten, és minden eszközt megad neki.

Aki a hit nevében rosszat tesz, az nem hívő, csak vallásos...