Mindig igazságos a jó isten? Akkor is amikor pici vagy kicsi gyerekektől veszi el az édesanyjukat, mert súlyos beteg, és nem gyógyul meg, hanem meghal?

Mondok egy viccet:

Isten leküldi Szent Pétert tanév elején, hogy nézzen szét a 2 legnagyobb budapesti egyetem diákjai között. Így is történik, Szent Péter a látottakról a következő beszámolót mondja:

- Az ELTE diákjai szorgalmasan tanulnak, a Műszaki Egyetemen viszont csak buliznak.

Vizsgaidőszak kezdetekor ismét leküldi Szent Pétert, nézze meg, mit csinálnak a diákok. Szent Péter a következő hírrel tér vissza:

- Az ELTE diákjai még mindig szorgalmasan tanulnak...

- És a Műszaki Egyetemen?

- Ott már csak imádkoznak.

- Akkor őket átengedjük...

Komolyra fordítva a szót:

Keresztapámnak gyerekkorában komoly szívműtétje volt, akkor az életét megmentették, akkor döntötte el, hogy ő orvos lesz, iszonyú tehetséges, orvos is lett, sokra vitte, a hittől viszont elpártolt, most állandóan betegeskedik, ugyanazzal, amivel anyu betegeskedett pár éve, de anyu meggyógyult. Nem tudom, a hitnek van-e köze ehhez, de nem Isten hagyja el az embert, hanem legfeljebb az ember nem fogadja el Isten segítségét, pedig ott van az orra előtt.

Ezt egy másik fórumon találtam, én hívőként senkit nem akarok meggyőzni, a példáim igazak, megtörténtek, én hiszem, hogy Isten segít, és a legjobbat hozza ki azokból a helyzetekből is, amit mi emberek elrontunk. Nem akarok senkit meggyőzni, csak válaszoltam egy kérdésre hitem és tapasztalataim alapján.

Ezt azért idézem, mert úgy vélem, egy ateistát csak Isten tud meggyőzni, azzal, hogy valahogy eléri, hogy az az ember is megtapasztalja az ő létét (és ezúton elnézést kérek az illetőtől, amiért a megkérdezése nélkül idézem, de köszönöm az írását, a tanúságtételét):

"Hosszú ideig ateista voltam. Tudom, hogyan gondolkodik egy ateista.

És azt is tudom, hogy mi ingathatja meg a masszív ateizmust.

Egy kereszténynek nincs arra szüksége, hogy bizonyítsák számára Isten létezését.

Egy ateista (aki leginkább masszív materialista) számára viszont kell valami, ami áttör egy falat.

Ilyen faltörők a "véletlenek" (szinkronicitások),... amikről előbb csak azt hajlandó vallani egy ateista, hogy "érdekes",... de amikor ezek száma gyanúsan megnövekszik,... akkor annyi a biztos materializmusnak. ;-)

Én is azért írok ide, hogy azok az ateisták, akikkel majd KÉSŐBB történik valami "érdekes",... azok tudják majd, hogy ez nem igazán véletlen...

(Nálam legalább is így tört meg az ateizmus...)"

A SZÍV

- Holnap reggel - kezdte a sebész - Ki fogom nyitni a szívedet.

- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú.

A sebész bosszankodva felnézett.

- Fel fogom vágni a szívedet, - folytatta - hogy lássam, mennyi károsodás történt.

- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni - mondta a fiú.

A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.

- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.

- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben.

A sebésznek elege volt.

- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben, sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni.

Ez után el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.

- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él- mondta a fiú.

A sebész elment.

Leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait: sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre.

Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni.

Prognózis: - itt kis szünetet tartott - egy éven belül halál.

Megállította a magnót, de még volt mit mondania.

- Miért? - kérdezte hangosan. Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide!

Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra!

Miért?

Az Úr így válaszolt:

- A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké.

Itt az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én Nyájam gyarapodni fog.

A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.

- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet!

Meg fog halni hónapokon belül. Miért?

Az Úr válaszolt:

- A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését.

Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.

A sebésznek potyogtak a könnyei.

A sebész odaült a fiú ágya szélére. A szülők vele szemben ültek.

A fiú felébredt és suttogva kérdezte:

- Kinyitottad a szívemet???

- Igen - mondta a sebész.

- Mit találtál? - kérdezte a fiú.

- Megtaláltam Jézust - felelte az orvos.

"És gondolod ,hogy pont rajtunk segítene? Más országokban, ahol imádkoznak, hisznek, ott miért nem segít?..." stb.

Neked írnám válaszul azt, hogy segíts magadon Isten is megsegít. A hívők nem a sült galambot várják tátott szájjal, hogy berepüljön. A hit egyféle kapaszkodó az életünkhöz.

Biztos vagyok benne hogy nem egy ember tapasztalta már ezt (te is biztosan csak nem vetted észre), hogy vmi nem úgy alakul ahogy szeretné. Akkor mérges és dühös (legyen hívő vagy sem), de ha eltelik egy kis idő és racionálisan végiggondolja a dolgot a végkifejlet sokkal jobban sült el mint ahogy azt az adott személy eltervezte.

Ne akarj okosabb lenni Istennél, de vedd észre a részleteket, az élet apró dolgait. Vagy úgyis mondhatnám: Carpe Diem!(élj a mának)

Attól hogy valaki hívő nagyonis élhet racionális életet. Sajnos ez az amit sokan nem képesek megérteni...

Ő minden esetben tudja hogy mi az embernek a jó és a roszz.

Ebben nem szabad kételkedni.