Miért tilos a római katolikus papnak házasodni, az evangélikusnak, reformátusnak viszont szabad? Erre hol van szabály előírva a Bibliában?

Elismerted, hogy nem köti cölibátusi feltételhez akkor én is elismerem hogy azzal, hogy kikökötte, hogy a püspök egyfeleségű férfi legyen, nem zárta ki a cölibátusban élőket sem az elöljárói szolgálatból. Bár arra az időre és helyzetre akkor is azt sugallja az írás hogy Pál kifejezetten feleséges és gyerekes férfiakat állitott és állittatott szolgálatba a számonkérhetőség és ellenőrizhetőség miatt.

Csak az tisztázandó, hogy helyes gyakorlat-e cölibátusi feltételhez kötni a püspökséget. Én már leirtam hogy miért nem. Mert a cölibátusság nem parancs hanem ajándék. Nem úgy van, hogy valaki eldönti, hogy cölibátusban fog élni, hanem Isten adja akinek akarja kegyelmi ajándékba. És ha az illető mégis úgy dönt, hogy meg szeretne házasodni, akkor sem vétkezik ha megházasodik.

@ én is elismerem hogy azzal, hogy kikökötte, hogy a püspök egyfeleségű férfi legyen nem zárta ki a cölibátusban élőket sem az elöljárói szolgálatból.

Ezt jól teszed, akkor mégsem vagy reménytelen eset.

@ Bár arra az időre és helyzetre akkor is azt sugallja az írás hogy Pál kifejezetten feleséges és gyerekes férfiakat állitott és állittatott szolgálatba a számonkérhetőség és ellenőrizhetőség miatt.

Pál előírásai gyakorlati tanácsok tipikus helyzetekre, tehát akkor és ott értelműek, ami egyáltalán nem jelenti, hogy máskor máshogy nem lehet. Pál, Timóteus és Títusz misszionáriusok voltak, teljesen új gyülekezeteket hoztak létre a semmiből. Nyilván egy teljes új gyülekezetben nem igen vannak nőtlen nem túl fiatal vezetésre alkalmas férfiak.

@ Csak az tisztázandó, hogy helyes gyakorlat-e cölibátusi feltételhez kötni a püspökséget.

Ha nőtlen jobb, mint a nős, és van elég megbízható nőtlen miért kéne nőseket választani? Persze ha nincs elég nőtlen, akkor a felvetés teljesen jogos. A nős elöljáró szerintem is sokkal jobb, mint a semmilyen.

@ Nem úgy van, hogy valaki eldönti, hogy cölibátusban fog élni, hanem Isten adja akinek akarja kegyelmi ajándékba.

De ez teljesen úgy van, Isten nem fog kényszeríteni rá senkit.

@ És ha az illető mégis úgy dönt, hogy meg szeretne házasodni, akkor sem vétkezik ha megházasodik.

Az sem vétkezik akkor megözvegyülve újraházasodik, Pál mégis azt mondja, hogy a püspök egyszer nősült legyen, vagyis nem maradhat püspök ha újraházasodik. Tehát elvileg semmi rossz nincs abban, ha megemelve mércét azt mondjuk nem házasodhat meg az, aki elöljáró akar maradni.

Én személy szerint teljesen igazat adok azoknak, akik úgy látják, hogy a papi cölibátus intézménye nem nagyon működik. Egyrészt nincs elegendő nőtlen pap, másrészt vannak akik nem tartják be, tehát valójában becstelen megélhetési papok, harmadrészt ami a legrosszabb, vannak akik így leplezik beteges hajlamaikat. Sajnos a cölibátus intézménye nem működik.

" De ez teljesen úgy van, Isten nem fog kényszeríteni rá senkit."

A Katolikus egyház megtette helyette azzal, hogy intézményesitette. Isten minden áldását hit által lehet elnyerni, viszont Pálnak ez volt az elhívása és engedelmeskedett neki. Az ő hite és munkája a pecséte annak, hogy ez volt az elhívása és rajta volt ez az ajándék.

" Tehát elvileg semmi rossz nincs abban, ha megemelve mércét azt mondjuk nem házasodhat meg az, aki elöljáró akar maradni."

Ez egy torz gondolkodás, mintha az sugallná, hogy Isten akarata, hogy aki elöljáró szeretne lenni az egyházban az soha ne házasodhasson meg. Pedig igazából ez már emberi előirás. Emberi paranccsal próbálják intézményesiteni azt amit Isten ad ajándékba annak akinek akarja. Pál apostol mekkora munkát végzett el? Irja sok helyen, hogy tényleg annyi gondja és feladata volt, hogy nem is maradt volna ideje se feleségre ha lett volna neki, se gyerekekre. Nála az elvégzett munka nagysága bizonyitja, hogy indokolt volt a cölibátusi elhívás. Többet munkálkodott, mint az összes többi apostol együttvéve. Azok a papok ezrei, akik elmagányosodottnak érzik magukat, különböző szexuális botrányokba keverednek, hogy lennének már magasabb rendű állapotban? Éppen az, hogy magányosnak érzik magukat, bizonyítja, hogy nem kaptak sem elhivást, sem kegyelmi ajándékot Istentől a cölibátusra. Egy ajándéknak főleg amit Isten ad, örül az ember és nem koloncként éli meg. Nem betartja valaki a cölibátust, hanem kellemes, gyönyörűséges ajándékként éli meg. Tehát nem úgy van ez, hogy gondol valaki egyet, hogy ő cölibátusban akar élni, vagy az egyház feltételeket szab, hogy ehhez a tisztséghez cölibátus kell. Hanem először a hívő hittel elfogadja az erre vonatkozó elhívását Istentől, és később a munkája gyümölcsei és a fedhetetlen élete bizonyitja, hogy cölibátusi ajándékot kapott Istentől. Nem lehet emberi feltétellé tenni.