Mi a magyarázatuk az egyes felekezeteknek a genezis első és második fejezetében leírt, szemlátomást nem azonos, két teremtéstörténet összemosására?

Én református iskolába jártam, és nekünk külön tanították is, hogy a két szöveg két külön korban, külön szerzőtől (az elohista szerzőtől és a jáhvista, azaz papi szerzőtől) származott, akiknek nevét nem tudjuk, csak aszerint nevezzük meg őket, ahogy ők Istent nevezték.

Egyiküknek a foglalkozására is következtet a bibliatudomány, ugyanis a nyelvhasználata elárulja papi (kohanita) voltát.

Nekünk teljesen vállaltan tanították ezt a tényt, hogy két teremtéstörténet van, és azok mind nyelvi, mind tartalmi szempontból mutatnak jelentős eltéréseket. Mi a gond ezzel?

A Bibliában számos szerző számos műve szerepel, sokszor egymás mellé szerkesztve (nem mindig szerzőségi, hanem sokszor tartalmi okokból).

Az is világos, hogy Mózes sem írta meg a saját halálát Mózes ötödik könyvében, nem igaz? Mózes könyveit nem Mózes írta, ahogy az Evangéliumokat sem Jézus írta. Ettől még Mózeshez, a Mózesnek adott törvényekhez kötődnek, így elég logikus volt őket egymás mellé szerkeszteni.

Az is logikus, hogy a Bibliát a világ teremtésével kezdjék, a teremtéstörténeteket pedig egymás mellé szerkesztve közöljék. Miért volna logikusabb az egyiket vagy a másikat elhallgatni, vagy az egyiket az elején, a másikat meg pl. a végén vagy a közepén közölni?

Természetesen nem te fedezted fel először ezt a "spanyolviaszt", kedves kérdező, és ezt normálisan működő egyházi iskolákban korrektül így is tanítják.

Szerintem nincs ezzel gond, sőt, így a legtisztességesebb: hogy a két szöveg egymás után szerkesztve van közölve, így nincs benne semmi kamuzás, rejtegetés.

A hívő ember ennek tudatában kell szemlélje a Bibliát, mint emberek keze által írt, de Istentől ihletett művet. Csak a fundamentalisták próbálják a szó szerinti értelmezést szajkózni mindig, mindenütt (nehéz dolguk van ezáltal, hiszen azt kellene hinniük, hogy Isten az első embert kétféleképpen is megteremtette: a legyen szavával és sárból gyúrva is, az asszonyt pedig egyrészt egyszerre teremtette a férfival, a legyen szavával, másrészt viszont nem egyszerre teremtette, hanem később, az oldalbordájából - világos, hogy ez lehetetlen).

Hogy a világ Isten akaratából keletkezett, az Ő teremtő erejéből, szándékából, az így is, úgy is kiderül mindkét szövegből. Míg az egyik a világmindenség egészének, szervetlen és szerves dolgoknak a teremtését is taglalja, addig a másik látnivalóan csak az élet, a szerves lét teremtésére koncentrál (kert, növények, állatok, ember).

Fontos ez a különbségtétel, mert Isten egyfelől az univerzum alkotója, másfelől az élet istene, aki elválasztotta az élőt a halottól, a szervest a szervetlentől. Az Ö akaratából van, hogy bár engem is ugyanazon anyagatomok, kémiai elemek alkotnak, mint a körülöttem levő világot, én élek, a melletem levő csésze viszont nem él és soha nem is élt, még meghalni sem tud, nemhogy feltámadni.

Holt anyagból vannak a hegyek, a bolygók, az univerzum kilencvenkilenc százaléka, de él még a legapróbb egysejtű is, amiről az élet Istene úgy rendelkezett, hogy éljen. Már csak ezért is fontos, hogy a világmindenség teremtéstörténete után az élet teremtésmítoszát külön is közli a Biblia, ezáltal is hangsúlyozva a különbséget az élő teremtmények és a holt anyag között.

A fekete lyukak, csillagok, bolygók, holdak nem élnek, óriási hatalmas élettelen anyagtömbökként lebegnek vagy keringenek a hatalmas semmiben, mintha a világmindenség óriási, kietlen, holt pusztaságai is mind csak azért volnának, hogy az élet még értékesebbnek tűnjön, akármilyen parányi is.

Egy zöldostoros, vagy egy akármilyen baktérium élete ebben az értelemben nagyobb érték és nagyobb csoda, mint a leggyönyörűbb, legfantasztikusabb csillagködök, szupernovák, fekete lyukak keletkezései. Mit érne, mire volna jó, mit szolgálna az egész teremtett világegyetem, ha nem volna benne semmi élő, amely észreveheti, megcsodálhatja, elemezheti, megfejtheti, szemlélheti, gondolkodhat róla.

A tárgyak és élettelen testek csak úgy léteznének bele a nagy semmibe öröktől, örökig, cél, értelem és lényeg nélkül.

Az élet az, ami egyszer csak értelmessé teszi valami módon az egészet. Az élet nélkül a világegyetem és ez a bolygó is szegényebb és értelmetlenebb volna.

A földi életben pedig kiemelt szerepe van az embernek.

TI VAGYTOK A FÖLD SÓJA, mondja Krisztus. Mi volna a világ, ha nem teremtődik benne ÉLET? Hatalmas, értelmetlen sivatag.

Az élet Istene, aki úgy rendelte, hogy a világmindenség egy nagyon pici, de épp ezért felbecsülhetetlen értékű része ÉLJEN, külön is dicsőítendő. Teremtett napot, holdat, csillagok sokaságát, megannyi bolygót, de az külön említésre méltó, hogy KERTET ÜLTETETT, állatot, embert, nőt és férfit helyezett belé, azaz megteremtette az ÉLETET!

"A hívő ember ennek tudatában kell szemlélje a Bibliát, mint emberek keze által írt, de Istentől ihletett művet. Csak a fundamentalisták próbálják a szó szerinti értelmezést szajkózni mindig, mindenütt (nehéz dolguk van ezáltal, hiszen azt kellene hinniük, hogy Isten az első embert kétféleképpen is megteremtette: a legyen szavával és sárból gyúrva is, az asszonyt pedig egyrészt egyszerre teremtette a férfival, a legyen szavával, másrészt viszont nem egyszerre teremtette, hanem később, az oldalbordájából - világos, hogy ez lehetetlen). "

Ez még mindig nem cáfolja azt, hogy a 2. fejezet a hatodik nap eseményeit taglalja, sőt, inkább magadat cáfolod egy csúsztatással, ugyanis sehol nem írja az Ige, hogy az embert a szavával teremtette.

Összeollózom a történetet:

1,26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és [rész 5,1.1. 1 Kor. 11,7. Kol. 3,10.] hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

2,7 És formálta vala az Úr Isten az embert [1 Kor. 15,45.47.] a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

...

2,22 És [1 Kor. 11,8.] alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.

1,27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá [Máté. 19,4. Márk. 10,6.] és asszonynyá teremté őket.

Ráadásul az első ember Ádám, tehát bőven megáll a sztori, pedig Ádámot szerintetek csak a második teremtésben teremtette:

1 Kor

15,45 Így is van megírva: Lőn az első ember, [1 Móz. 2,7.] Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

Vagy ez is engem bizonyít és az egy teremtést:

1 Kor 11,7 Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe [1 Móz. 1,26.27.] és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége.

11,8 Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a [1 Móz. 2,18.21.] férfiúból.