Mikor kapunk egy pontos választ a Szentháromságra?

"Ha Isten áldozta fel magát,akkor mikor a Fia a sirban volt ki támazstotta fel a Fit?"

Kedves Kérdező, a Biblia azt írja, hogy "feltámadt" nem támasztotta fel senki úgy mond, hanem feltámadt. Isten maga támasztotta fel magát. Szerintem, ez is egy kis elrejtett dolog, hogy Ő az egyedüli, aki maga támadt fel, illetve nem támasztottak fel. :)

@ "Ha Isten áldozta fel magát,akkor mikor a Fia a sirban volt ki támazstotta fel a Fit?"

Kedves kérdező, ilyenkor érzem, hogy tök fölöslegesen írtam le annyi gondolatot, kerestem szemléletes hasonlatokat és próbáltam elmagyarázni azt az egyszerű dolgot, hogy a Szentháromság egy MISZTÉRIUM, ami Isten létének megannyi megnyilvánulására mutat rá, de amely Istent a teljes valójában nem fejti meg (mert azt élő ember nem tudja megfejteni).

Mindaz, amit leírtam (olvasd vissza) pont arról szól, hogy a fentihez hasonló hülyeséget kérdezni teljesen értelmetlen, mert ISTEN VALÓBAN MINDENÜTT JELEN VAN.

Tehát amikor a polip- vagy a hegy-hasonlatot felhoztam, azt magyaráztam, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek ISTEN három olyan megnyilatkozási formája, amivel mi találkozhattunk (amivel nem találkozhattunk, azt mind az "Atya" fogalmába értjük bele, és fogalmunk sincs, hányféle arca, személye létezik még, amit ebben az életünkben sosem fogunk megtapasztalni, vagy amit az emberi történelemnek csak egy bizonyos pontján nyilvánít ki előttünk, emberek előtt, az isteni terv részeként).

Próbáltam érzékeltetni azt is, hogy a keresztény teológia szerint Isten KÍVÜL van és FÖLÖTTE ÁLL a mi téridőnknek, és nem lehet róla az emberi dimenzióink, ismereteink szerint analitikusan beszélni.

Erre te - mintha semmit sem írtam volna - megkérdezed, hogy ki támasztotta fel Krisztust, ha ő maga Isten és itt volt a földön.

Huhh... Mit is mondjak?

Nekifutok mégegyszer: a keresztény teológia azért választja el az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, hogy érzékeltesse, hogy ez mind EGYSZERRE jelen tud lenni és mindent átsző, ez Isten integráns három része, megnyilvánulása, személye (és ismétlem: nem tudhatjuk, hány van még, amit élő ember nem láthat!).

Tehát - és most jól figyelj, kérlek - ISTENT NEM LEHET EGY POLGÁRI SZEMÉLYKÉNT ELKÉPZELNI, aki vagy itt van, vagy ott, azaz ha a Váci utcában kávézik, akkor nem lehet egyidejűleg Csepelen.

Ez keresztény szempontból egy végtelenül primitív kérdés.

A keresztény teológia szerint amikor Isten emberi testben eljött közénk, az nem azt jelenti, hogy arra az időre minden más helyről hiányzott, és kitette a "Rögtön jövök!" táblát a mennyek országának kapujára, míg leugrott közénk a Földre harminchárom évre!

Sőt, amikor egy hívőre kitöltetik a Szentlélekisten, az nem azt jelenti, hogy arra az időre megszűnik az Atya és a Fiú létezni, sőt, minden más hívőből is kivonul Isten, hogy benézhessen egy adott hívő lelkébe egy meghatározott időre.

A te logikád szerint amíg Isten a Fiú személyében, Krisztusként a földön volt, kábé hiányzott minden más helyről, ahol addig tanyázott. De ez HÜLYESÉG sajnos.

A Biblia azt tanítja, hogy a feltámadt Jézus szentlelket lehelt a tanítványokra, és attól kezdve Isten bennük jelen volt. De ezzel Jézusból nem távozott a lélek, nem hullt össze lélektelenül!

Hasonlóképpen Krisztus felkiáltott a keresztről az égre az Atyához, sőt negyven napos böjtölő elmélkedésében és a Gecsemáné kertbéli imájával is az Atyához fordult.

Jézus, mint Fiúisten nem szűnt meg kapcsolatban maradni az Atyaistennel és a Szentlélekistennel sem, még azalatt a harminchárom év alatt sem, míg emberi testet öltött!

Ha holnap a Szentlélek kitöltetik rád, attól nem száll ki más hívekből, sőt, az Atyaisten sem hiányzik emiatt a mennyországból és a teremtett világból, csak azért, hogy benned is benned lehessen.

Ezt a misztériumot épp ezért hívjuk MISZTÉRIUMNAK, mert pont arról szól, hogy Isten egyszerre tudta kinyilvánítani magát három személyben az ember számára.

Atyaistenként világot teremtett és Törvényt adott az embernek, Fiúistenként meghalt a vétkeinkért és Szentlélekistenként kitöltetik minden igaz hívőre!

Krisztus földi jelenléte alatt az Atyaistenhez imádkozott és Szentlelket lehelt a tanítványaira. Azaz Isten három személyben egyszerre volt jelen a krisztusi korban. Nem szűnt meg jelen lenni a mennyek országában azért, mert eljött közénk emberi testben a földre, és nem szűnt meg sem földi jelenvalóságában sem mennyei jelenlétében létezni, amikor Szentlélekként az apostolokra kitöltetett.

EGYSZERRE volt jelen Isten Krisztusként, mint földi ember, Szentlélekként, mint a hívekre kitöltetett isteni szellem és Atyaként a mennyországban, mint teremtő, törvényadó, Isten, akinek egész világ a zsámolya.

Hogy hogyan képes Isten minderre, az MISZTÉRIUM, nem tudjuk, de az elég valószínű, hogy nem szerencsés úgy elképzelni, mint Józsi bácsit, aki vagy a kocsmában van, vagy otthon, de egyszerre két helyen nem lehet.

Szakállas vicc: "Menj már légy szíves, nézd meg nem vagyok-e kint!" - de Isten esetében ez így nem tevődik fel. Lehet egyszerre kint és bent, a mennyekben Atyaként, a földön Fiúként és a hívek mindenikének lelkében Szentlélekként.

Azt mondja az íge, hogy "Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük".

Ez nem azt jelenti, hogy ha véletlenül a világon egyszerre több helyen is összegyűlik két-három keresztény Isten nevében, akkor Ő eldönti, hogy melyik helyen lesz jelen és melyiket mellőzi, hanem azt, hogy MINDENIK HELYEN JELEN LESZ EGYSZERRE!

Sőt, hadd bonyolítsam tovább a dolgot: az Ószövetség eredeti héber nyelve TÖBB KÜLÖNBÖZŐ NÉVEN EMLÍTI ISTENT. Jahve, Elohim, Elsadáj, Adonáj, az Újszövetségben Éli stb.

Ezek egy része jelzős szerkezet (Örökkévaló, Teremtő stb.).

A magyar nyelvben is használjuk sokszor ezeket a jelzőket önmagukban állóként: "Visszaadta lelkét a Teremtőnek", "az Örökkévaló vigyázzon rá", "csak a Mindenható tudja" stb.

A zsidó teológiában a mai napig szokás más-más nevet használni Istenre aszerint, hogy hogyan nyilvánul meg.

Ha szerető Istenként beszélnek róla, akkor a "JHVH" (közkeletű kiejtéssel Jahve, magyarosítva Jehova) néven szólítják, de ha büntető Istenként említik, akkor pl. mindig ELOHIM.

Az Ószövetség szerint Isten valódi nevét nem is szabad kiejteni.

A talmudi hagyomány azt tanítja, hogy a főpapok tudták Isten nevét, és ezt évente egyszer, Jom kippur ünnepén hangosan kiejtették imájukban a jeruzsálemi szentélyben, de ezzel egyidőben az összes többi pap (kohén) egy éneket kellett énekeljen, olyan hangosan, hogy senki se értse a szót, senki se ismerje meg Isten nevét (ez persze egy utólagosan leírt talmudista hagyomány, egyáltalán nem biztos, hogy bármilyen valóságalapja van). Azt mindenesetre jól érzékelteti ez a talmudi történet is, hogy Isten valódi neve (és lénye) milyen mély rejtély, MISZTÉRIUM az ember előtt.

Még Isten legközkeletűbb nevének, a JHVH-nek sem tudjuk a valódi eredeti kiejtését (a Jahve csak egy közkeletűvé vált "megfejtése" a szónak), holott még a JHVH sem Isten valódi neve!

Mindez az ószövetségi hagyomány jól érzékelteti, hogy már az ATYA sem megfejthető. Már az ATYAISTENNEK is több neve, megnyilvánulási formája, "arca" volt az ószövetségi ember számára, és pontosan tudták, hogy egyik sem "A VALÓDI" vagy "A TELJES" kép vagy fogalom Istenről.

A helyzetet csak tovább bonyolította Istennek az emberi testben való eljövetele és a Szentlélekként való kitöltetése a hívőkre.

A keresztény teológia ezt a hármasságot akarta érzékeltetni azzal, hogy elkülönítette Istennek e markáns három személyét, az Atyaisten fogalmába vonva a teremtő, örökkévaló, igazságos, irgalmas, szerető, gondviselő mennyei atyát, a Fiúistenként különítve el a testté lett Ígét, Krisztust és Szentlélekistenként Istennek azt a szellemét, amit magunkba fogadhatunk megtérés hit és kegyelem által.

Eléggé célszerű is ez az elkülönítés, azért, hogy legalább emberi agyunk szintjén felfogjuk Isten e három fő lényegének (és ezen túl is mindenütt jelenvalóságának) a MISZTÉRIUMÁT.

Sokkal nehezebb volna megérteni a magunk primitív és sematikus, dichotomikus gondolkodásával, hogy Isten lejött közénk, de a mennyekben is maradt, a köztünk élő Isten imáiban kapcsolatban maradt a mennyei Istennel és belelehelte Istent a tanítványokba, de még a poklokra is alászállt három napig (miközben nem hiányzott a mennyekből!), és ma jelen van minden hívőben, akire kitöltetett, de uralkodik a mennyben is, ahonnan újra eljön a Földre megígért második eljövetelekor (miközben akkor sem fog hiányozni sem a mennyekből, sem a hívek lelkéből).

Hogy ezt a bonyolult, és Isten mindenütt jelenvalóságára is rávilágító teológiai alaptézist érthetővé és befogadhatóvá tegyék, Atyaistenként, Fiúistenként és Szentlélekistenként különítik el és nevezik meg a keresztények ugyazon Istennek a három személyét.

Isten (az Atyaisten) öröktől volt van és lesz, Ő teremtette a világot. A nyugati keresztény teológia szerint a Fiú az Atyától származik, a Szentlélek pedig az Atyától és a Fiútól származik (a keleti keresztény teológia szerint szintén csak egyedül az Atyától).

De legyen világos: ez csak egy MEGFOGALMAZÁSI KÍSÉRLETE annak a rejtélynek, MISZTÉRIUMNAK, hogy a teremtő Isten, aki mindig is volt, van és lesz, az isteni terv részeként egyszer testté lett ÚGY, hogy nem szűnt meg a mennyekben is jelen lenni, mint Atyaisten.

A Fiúisten tanítványaira lehelte a Szentlelket, de ÚGY, hogy az nem szűnt meg benne és az Atyában is jelen maradni a Földön és a Mennyekben egyaránt, majd pedig Krisztus mennybemenetele után a Szentlélek pünkösdkor kiáradt, kitöltetett a hívekre (de ugyancsak nem tűnt el az Atyából és a Fiúból).

Erre a MISZTÉRIUMRA alkotott teológiai fogalom az Atya-Fiú-Szentlélek hármasság, és nemigen lehetne jobbat kitalálni a megnevezésére, érzékeltetésére, mint amit a Biblia maga kínál e fogalmak segítségével.

De ezt a misztériumot feloldani, megfejteni, külsö nézőpontból leírni ember számára lehetetlen. Így pontos választ kérni rá ugyanolyan badarság, mint megkérdezni, hogy hogy lehetett Isten egyszerre jelen a mennyekben, a földön, mint emberi lény és a tanítványok lelkében, mint szellem. Pont e bonyolult jelenség leírására, érzékeltetésére szolgál az Atya-Fiú-Szentlélek teológiai fogalmi hármassága...

Egy isteni lényeg van, ami három személyben áll fenn, anélkül, hogy a személyek különböző magánvalókra oszolnának szét. Hogyan? Nem tudjuk. Az isteni lényeg egysége valóságos, viszont három személy együttműködésében, szeretetében valósul meg.

Az emberek esetében 6 milliárd különböző magánvaló személy van, amelyek szintén "egylényegűek" egymással, a közös, általános emberi természetet illetően. De mi nem alkotunk olyan lényegi egységet, mint Isten, mert mi különböző magánvalók vagyunk, akik egy faj egyedei.

A kedves kérdező szerint, ha valakinél elromlik az internet, akkor másnál is és az internet csakis egy helyen tud létezni. :)

Pedig csak emberi találmányról beszélünk. Na de aki úgyis csak személyeskedik, aki el sem olvassa azt, amit írtak neki, az milyen ember is? Ugyan, írhat neki az ember igéket, ő tudatosan, a szabad akaratát használva döntött úgy, hogy nem érdekli, hanem marad ott, ahol van. Nem tudom hány száz oldalt lehetne megtölteni azokkal a kommentekkel, amik válaszok a kérdésre és ő mégis makacsul ragaszkodik az emberi butasághoz.

Mindenkinek: gyöngyöt disznó elé ne dobjatok, mert megtapossa és bemocskolja azt. Ahogy látjuk itt élőben is.

28.Te nem vetted észre magad"marad ott ahol van",hát nem ott maradsz ahol vagy.Miért vagy önző,csak utánad kellene menni és te ne is menj mások után.

Sokat irtam neked de párbeszédre nem voltál alkalmas,gúnyolódásra annál inkább.Már ez a te dolgod és nem haragból irok,csak akartam látni keztél-e partnerképes lenni vagy tovább is erőszakos vagy.A Biblia irányit-e vagy te irányitod azt.

Tiszteletem.

tipikusan szándékos meg nem értés, fabábu érveléshez gyártasz fabábut, ilyen alapon írd már ki hogy pl "Valaki magyarázza már el nekem hogy a Tamás Gáspár Miklós nevű filozófus az csak egy filozófus vagy 3! Döntsük végre el, Tamás vagy Gáspár vagy Miklós!"

már a leírásodvól látszik hogy nagyjából érted a szentháromságot, ha nem értenéd eleve nem ínád meg a "megfejtést" majd tiltanád le :D

annyira nyilvánvalóan kamu a kérdés, vajon muszlim vagy jehovisa propaganda van mögötte?