Miért elítélendő erkölcsileg, ha az értékrendem nem egyezik az istenivel?

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__8..

nem, te (vagy akirol irod) Isten jobbjara kerul...

Az erkölcs nem egyéni ízlés kérdése, hanem a közösség értékrendje.

A három nagy monoteista vallásban (zsidó, kereszténység, iszlám) Isten ezt a közösségi értékrendet testesíti meg. Igaz, hogy az említett vallások ezt úgy tálalják, hogy mint minden más is, az erkölcsrend is Istentől származik, de ez a kérdésed szempontjából másodlagos. A kérdés szempontjából az az elsődleges szempont, hogy az isteni erkölcs és a közösségi erkölcs között ekvivalencia van, magyarul a kettő ugyanaz.

A kérdésedet tehát fel lehet tenni úgy is, hogy miért elítélendő, ha az egyéni értékrended nem egyezik a közösségi morális normákkal?

Erre kismillió válasz adható. Az egyik az, hogy az ember "zoon politikon", társas lény, nem csak szociológiai, de etológiai és biológiai értelemben is.

A közösségi normák betartása evolúciós előny, a közösségi normák megszegése evolúciós hátrány.

Szia!

Az élet törvényszerűségek alapján működik. Ezeket a törvényszerűségeket az alkotta, aki az életet alkotta és biztosítja minden teremtménye számára. A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére:

„A bűn teljességre jutva halált nemz.” (Jakab 1,5)

„A bűn zsoldja a halál.” (Róma 6,23)

A Teremtő Isten az Úr Jézus Krisztus az egyik felhívását, amelyet a valaha is adott, összes isteni kinyilatkoztatás summájának, azaz végső mondanivalójának jelentett ki, „aranyszabály”-nak nevezték el. Ez a nevezetes ige is a másik-középpontú gondolkodás és a következetes másokért való szolgálat nagy alapelvét tartalmazza:

„Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták.” (Máté 7,12)

Nagyon érdekes, hogy ennek az igazságnak a felfedezéséig természettudományos megfigyelés útján is el lehet jutni. A neves, külföldön élt magyar tudóstól, Selye Jánostól idézem a következőket: „Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára.” (Életünk és a stressz, 1973, 310. l.)

Ezután úgy szemlélteti állítását, hogy leírja, mi történik például az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az „önzés törvénye” szerint kezd működni: „Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik.” (I. m., 295. l.)

Majd hozzáteszi mindezekhez: „A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk.” (I. m., 293. l.)

Van min elgondolkoznunk ezen a ponton: Lehetséges, hogy minden rossznak tényleg az önzés a gyökere? De hiszen nekünk az önérdek és önös vágyak, kívánságok követése tűnik az élet és a boldogság útjának! Nem bűnösnek, hanem természetesnek érezzük, hogy a magunk javát keressük mindenben. Ugyan mi mást tehetnénk, hiszen mindenkinek ez a kézenfekvő? – mondaná sok ember. Lehetséges, hogy valami megcsalja, megrontja tiszta látásunkat? És talán ez a ferde látás maga is a bűn következménye? „Van olyan út, amely igaz az ember szeme előtt, de a vége a halálnak útja” – mondja a Biblia (Példabeszédek 16,25).

A Biblia szerint minden ember a pokolra jut, mert a pokol a halottak tartózkodási helyét jelöli a Szentírásban. Innen lesz a feltámadás az igazaknak az örök életre a gonoszoknak pedig a kárhozatra. Ha szerinted a gyilkosság tök jó dolog, akkor te az utóbbiak közé fogsz kerülni, mert alkalmatlan vagy az életre, és ezért Isten jogosan veszi vissza az élet jogát tőled.

Üdv. Péter

#3 hatalmas +1 !!!

erdekes hogy a vilag se az egyen nem ismeri fel ezt meg most sem

mert ha onzetlenseget emlitenek egybol arra gondolnak: "megakarjak kaparintani a vagyonomat!"

A gyilkosság egyáltalán nem helyes erkölcsileg.

Miért elítélendő?

Mert az értékeket, és ahhoz szükséges elveket törvényeket az élet adó állította fel, ami a békét, az egységet és a boldogságot szolgálja az emberi társadalomban

Isten adta az életet, és csak neki van joga elvenni azt, neked, nem adott rá engedélyt,

Ha Te úgy döntesz, hogy valakinek kioltod az életét, akkor Isten is úgy dönt, hogy a Te életedet fogja kioltani.

A Törvényeket Ő hozta, és úgy hozta, hogy az az ember javát szolgálja.

#5 a virusokat nem a dns hatarozza meg (vagy igen?, hogy van olyan is ami reszben torz dns t tartalmaz az a dns nelkulieket nem zarja ki, nem bakteriumok)

a bakterium vagy a virus miben onzo? onzetlennek inkabb mondhato hiszen szetosztodik vagyis onmagat "felaldozza" hogy tobben legyenek, mivel fejletlenek egyetlen sejt, vagy nem is sejt, ezert mast nem tud tenni de mar ok is sejt telepeket hoznak letre

nem tudnak arra gondolni hogyan is jusanak orokeletre, mert ok mar igyis orokeletnek erzik a letuket

ellenben az emberek kozt ki az aki az eletet orokeletnek erzi? mostani eletet amiben rovididon belul meghal

Ozmium, már évek óta "figyellek", sajnos, nehéz az alázatosságot kifejlesztened, hogy megállj az igazságban

:(

Sziasztok!

Sok hülyeséget olvastam már életemben, de ez a "rákos sejtek gyakorlatilag halhatatlanok" mindent űberel... :-)

Azért nem tudom észrevetted-e, hogy nem engem hülyéztél le hanem Selye Jánost, akivel szerintem azért nem vagytok egy súlycsoportban, tekintettel arra, hogy éppen az idézett művével a stressz kutatójaként szerzett világhírnevet.

Nos igazad van abban, hogy "nem az embert kellene kárhoztatni elsősorban, hanem azt a kérdést feltenni, hogy ki tette ezt?" - és erre a Szentírás válaszol is.

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak „jó adomány és... tökéletes ajándék származik” (Jakab 1,17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: „nem lakhat nálad gonosz” – olvassuk Zsoltárok könyvében (5,5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a „jó mag” származik (Máté 13,24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – „valamely ellenség” szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13,28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre.

Egy másik alkalommal így szólt Jézus arról a személyről, aki a bűn szerzője: „Az ördög atya... emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (János 8,44)

A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről. (Különösképpen: Ésaiás 14,12–20; Ezékiel 28,12–19; Jelenések 12,3–10; 1Péter 5,8; 2Korinthus 11,14–15; Jakab 1,13–15 stb.) A Szentírás ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn.

Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet. A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött.

Isten a szabad erkölcsi választás képességével teremtette az első emberpárt, csakúgy, mint Sátánt. Ezzel összhangban nem zárta el előlük a hatalom eszközével a rossz választásának lehetőségét. Tudta, hogy úgy juthatnak a lelki-szellemi erkölcsi fejlődés legmagasabb szintjére, ha a saját szabad erkölcsi megfontolásukkal utasítják el a bűnt, és az isteni szeretettörvény követését választják. Ehhez minden alapjuk megvolt. Egyedül ez lett volna a kézenfekvő és természetes számukra. A bűnnel való megfertőződésük egyáltalán nem volt szükségszerű.

A Biblia azonban mégis áldozatnak mondja az embert egy bizonyos értelemben. Az ember személyes, súlyos bűne volt, hogy nem bízott Isten előre adott óvásaiban és tanácsaiban – amire pedig minden oka meglett volna –, és hogy szívében helyet adott az önzés eszméjének és a Teremtője iránti hála és szeretet kötelezettségét semmibe vette. Másrészt viszont olyan merész, igazságnak feltüntetett hazugsággal kísértette meg az embert Sátán, hogy megtévesztés áldozata is lett. Nem akarta tudatosan és megfontoltan tenni azt, amit végül is tett.

Sátán szinte ugyanazt az ígéretet állította az ember elé – „olyanok lesztek, mint az Isten” (1Mózes 3,5) –, mint amelyet Isten is adott az embernek, amellyel létének rendeltetését határozta meg. A Biblia ugyanis világosan mondja, hogy Isten „a maga képére és hasonlatosságára” teremtette az embert (1Mózes 1,27), és „úrrá tette kezei munkáin” (Zsoltárok 8,7). „Csupán” abban volt a különbség, hogy a célt Isten folyamatos lelki fejlődés, növekedés által hirdette elérhetőnek, Sátán pedig azt tanácsolta az ős-szülőknek, hogy az Istenhez való hasonlóságot úgy ragadják el Istentől, mint valami zsákmányt. Látszólag ugyanazt ajánlotta föl, csak egészen más módon és eszközökkel.

Ősszüleink legyőzhették volna Sátán hazugságait. Akkor is, és azóta is tökéletes védelmet kínált és kínál Isten beszéde. Ez mindenkor az egyetlen fegyver a rossz felismerésére és teljes legyőzésére. Jézus Krisztus is azzal győzte le az Ellenség minden kísértését földi életében, hogy azokat egybevetette a Biblia kijelentéseivel. Sátánnak adott visszautasító válaszai mindig így kezdődtek: „Meg van írva”. Példája azt mutatja, hogy a hazugság átlátható és legyőzhető a Biblia igéi által.

Jézus „emberölő”-nek is nevezte Sátánt. Akiket Sátán hazugságaival belevisz a bűnök elkövetésébe, azokat egyedül hagyja a bűnben, a rosszban, hogy azután lelkileg, testileg, idegileg a nyomorba, a pusztulásba döntse őket. A bűn kipróbálása, sorozatos elkövetése és megszokása végül halálhoz vezet.

Felesleges ennek hátterén az Istenre hárítani a felelősséget, ahogyan azt a kommented végén tetted!

Üdv. Péter

Igen igen!

Ez olyan dolog hogy a pokol kín és fádalom de valaki az életben mondjuk egy dominának a fájdalomért meg a kínért fizet mert ő ebben leli élvezetét! :D