Van bizonyíték Jézus létezésére?

"Olyan objektív bizonyíték, mint sok más történelmi személyről nincs, leginkább feltételezések vannak, és főleg az elfogult kereszténység hajlamos arra, hogy a "tanítványok, tanítványainak tanítványait" mint hiteles forrásként kezelnek."

->Pl kire gondolsz, mondj már egy történelmi személyt. Az ókor legnagyobb filozófusának tartott Szókrátész egy sort sem írt, semmiféle forrás nem maradt fent róla, a tanítványai voltak azok, akik feljegyezték a szavait. Vagyis ugyanaz történt, mint a Biblia esetében. Jézus sem írt semmit, de a tanítványok lejegyezték a szavait. Ez nem ugyanaz, mint például Nagy Sándor esetében, akiről tudomásom szerint még egy korabeli papirusztöredék sem maradt fent. Az általam ismert legterjedelmesebb fix életrajzot Plutarkhosz írta meg róla. Azonban ezzel van egy kis probléma: a makedón hódító a Kr.e. 4. században élt, a történetíró pedig hosszú-hosszú évszázadokkal később, a Kr.u. 1-2. században ír. Tehát a különbség kb. 4-500 év, még sincs vele senkinek semmi baja az égvilágon. Pedig ne gondoljuk már, hogy Nagy Sándorról kevesebb "csodás" dolgok vannak, mint az evangéliumokban. Pl ilyeneket írtak róla, hogy ketté vált előtte a víz... Mégis úgy állítják be, mintha mindenféle irracionális dolgoktól mentes, pontos, korabeli források lennének róla, noha egyáltalán nincs így.

Dante

A történelemtudomány soha sem vonta kétségbe Jézus létezését. Sem az elmúlt kétezer évben, azóta sem, és még ma sem. (Aki nem hiszi: goolezzon vagy könyvtárazzon.)

Az, hogy Jézus nem létezett, az a marxizmus-leninizmusnak volt egy tévtanítása. Magyarországon ennek Gecse Gusztáv volt az egyik legfőbb szószólója. (Fiatalabbak kedvéért: G.G. volt a rezsim kijelölt "vallástörténész" elvtársa.)

Amikor még a Kádár- majd Grósz-rezsimben én voltam fiatal, ennek a marxista-leninista tévtanításnak nem sokan dőltek be. Ma meg többen szajkózzák, mint az átkos negyven évben valaha is.

A bolsevik agymosásnak több híve van ma, mint Magyarország eddigi történelemben bármikor.

(andrás)

Nyilvánvalóan ezért volt Sztálin eltökélt szándéka, hogy visszaállítsa a kereszténységet Oroszországban...

A tény, hogy ma a társadalom döntő többsége ateista, annak köszönhető, hogy még 2000 évnyi tömeggyilkosságok és kínzások után sem sikerült megtörni a lelkünket egy közel-keleti, ember és élet-ellenes, idegen, pszichopata isten nevében.

Kereszténység nélkül a kommunizmus sosem lett volna lehetséges. Nevetséges hazugság, hogy ez a két gusztustalanság bármikor is egymással szemben állt, nem véletlen mondták a názáretiről, hogy "ő volt az első szocialista". Nem egy kommunista megnyilvánulása olvasható a bibliában is. Felhozhatjátok gyenge bizonyítéknak az oroszországi papságot. Az orosz papság 3 fő okból lett megritkítva:

1. Egyetlen ember sem képes a kereszténység élet- és emberellenes ideáinak megfelelően élni, ezért a kereszténység mindig és elkerülhetetlenül mutálódni fog, és magába foglalni például olyan dolgokat, mint nacionalizmus. Ez volt az egyik oka, amiért a kommunisták irtották a papokat.

2. A cári Oroszországban a papság képviselte a régi rendet, vagyis a cárságot. Az orosz nép nem akarta a kommunizmust, mára már köztudott, hogy a kommunizmus csak és kizárólag zsidó szerveződés, nem az oroszok találmánya; éppen ezért ezen patkányforradalom ellen a papság képes lett volna egyesíteni az orosz népet (mint ahogy részben ezt meg is tette - nem a kereszténység nevében, hanem a nacionalizmus nevében, ami nem része a kereszténységnek).

3. A papság képviselte még akkor is az értelmiség jelentős részét. A kommunizmusnak nincs szüksége gój értelmiségre, legyen az keresztény, buddhista, tengrista vagy bármi más.

Tehát nem, nem arról van szó, hogy a kereszténység a puszta létezésével valamiféle "isteni veszélyt" jelentene a kommunizmusra, amit ugyanúgy a zsidóság talált ki, mint a kereszténységet. Nevetséges még a feltételezés is. Éppen ellenkezőleg: a kereszténységgel már eleve fertőzött lélek volt nyitott a kommunizmusra.

"A keresztény teológia a bolsevizmus nagyanyja."

Közvetlen bizonyíték, amit mindenki elfogad, nincs.

Közvetetten viszont elég sokat találni...

Jézus a Bibliában nem csak "a levegőben lebeg", hanem pontosan meghatározott helyen és időben, történelmi és társadalmi környezetben van bemutatva. Az ott leírtakat a tudományos kutatások is igazolják -vannak események, melyeket az evangéliumokon kívül más forrás nem említ, viszont régészeti bizonyítékok állnak mellette (pl. az augustusi census).

Az evangéliumok konkrét helyeket, időpontokat és eseményeket írnak le, az események után -történelmi szempontból- szinte közvetlenül. Viszont korabeli cáfolatot egyet sem ismerünk (egyetlen hiteles szemtanú beszámolója elég lenne ahhoz, hogy az egész Újszövetség hitelét aláássa). Az ÚSZ könyveinek szerzői életükkel is tanúskodnak mellette.

Ha egyértelmű bizonyíték nincs is, ezek összességében eléggé meggyőzőek tudnak lenni.

"ezek összességében eléggé meggyőzőek tudnak lenni"

Hát... igazából ezzel egyetlen gond van: Jézust a Biblián kívül SEMMIFÉLE más, önálló írás nem említi. Flavius is onnan vette.

Az apostolokat már igen, de Jézust soha, semmi.

Arról nem is beszélve, hogy 30 év még így is kiesett az életéből: arról még a Biblia se ír egy szót se.

Ez kicsit sem gyanús neked?

Mondom: azzal együtt, hogy szinte szó szerint megegyező mondák már évezredekkel előtte is voltak.

Pontosan ezért. A kereszténység történelmi léptékkel pillanatok alatt elterjedt az egész birodalomban. Már a közvetlen szemtanúk korában komolyan veendő mozgalomnak számított. Elég lett volna egyetlen hiteles cáfolat, hogy Róma felléphessen ellene és vége legyen. Ha lett volna ilyen, akkor az megmaradt volna, mint Biblián kívüli hiteles forrás.

A 30 éves rés is a hitelesség mellett szól. A legendák általában kitöltik az ilyen időszakokat mindenféle csodás eseményekkel. Jézus esetén erről nincs szó. Úgy tűnikn az evangélisták csak az általuk ismert/ellenőrzött tényeket írták le. És pontosan elhelyezik a korban, helyen, miliőben -ami teljesen megegyezik a történelmi ismeretekkel. Ennek köszönhetően lehetett meghatározni életének pontos évszámait is.

Mindezeket az adatokat a Biblia pontosan a tényeknek megfelelően közli.

És a szerzői a kínhalált is vállalták azért, mert ragaszkodtak ahhoz, hogy az igazságot írták (az ÚSZ. szerzői közül egyedül János halt meg természetes halállal -őt kivégzés helyett Patmosz szigetére deportálták.

"Elég lett volna egyetlen hiteles cáfolat, hogy Róma felléphessen ellene"

Esetleg nem volt olyan fontos?

Rajta kívül abban a korban volt még vagy 500 próféta, és biztos volt köztük Jézus nevű is. Azokat se cáfolták, és azt se, aki nem is létezett, csak hírét keltették.

De ekkor és itt már elég nagy bürokrácia volt ahhoz, hogy abban szerepelnie KELLETT volna Jézusnak, amikor találkozott velük. Népszámlálás, adó, ill. a hivatalos cselekmények során (pl. amikor már jelentős szerepe volt, és nyilván figyelték. Meg amikor elfogták).

Soha, sehol, egyetlen sor sem.

Az első századból sok feljegyzés maradt ránk Jézus Krisztusról.

Cornelius Tacitus, római történész (szül.: 52-ben):

A keresztényekről ír: "Krisztust, akitől a név származik, Tibérius uralkodása alatt Pontius Pilátus kivégeztette..." (Annales XV,44)

Lucián, író, 2.századból:

"Jézus Krisztus egy Palesztínában megfeszített ember, aki az új misztikus dolgokat ebbe a világba bevezette..." Lucian 2/9 kötet

Sueton, római történetíró 120-ban:

"Mivel a zsidók az ő vezetőjük Chrestos alatt állandó nyugtalanságot keltettek, (Claudius) elűzte azért őket Rómából." (Sueton, Császárok élete, Claudius §16)

Plinius Secundus, Bithynia helytartója 112-ben, Trajan császárnak ír, tanácsot kér a keresztények ügyében:

"...bizonyos napon reggeltől öszegyülekeznek, Krisztust imádják istenként, váltakozva énekelnek és megesküsznek, nem valami törvényszegésre, hanem, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem paráználkodnak, nem szegik meg a szavukat..." (Levelek X.96) Plinius Secundus/423

További források:

- Tertullian 197

- Thallus, samáriai származású történész

- Mara Bar-Serapion levele

- Justin, a mártír

- A zsidó talmud írások

További érv Jézus létezése mellett a Bibliai feljegyzések hitelességében található. Az Újszövetség keletkezése az első századra tehető. A Jézusról szóló feljegyzéseket a korabeli zsidó vallási vezetők Jézus létezése szempontjából nem támadták, pedig jól tudjuk, hogy ellenségei voltak a kereszténységnek.

A feljegyzések alapján tehát kijelenthetjük, hogy Jézus Krisztus történelmi személy volt, létezett és jelentős hatással volt korának társadalmára.