Akik hisznek Istenben, azok jobb emberek, boldogabbak?

A valóban hívő emberek között nagyságrenddel kevesebb a mentális probléma és ritkábbak a pszichés és a pszichoszomatikus megbetegedések, mint a nem hívők körében - ha a kérdés erre vonatkozott. A vallások között viszont nincs szignifikáns különbség, a kritérium az, hogy az adott hívő valóban hívő legyen, de nem kell pont a keresztény Isten-képben hinnie.

A vallásszociológia foglalkozik ezzel a témával, ezért időről-időre készülnek erről mindenféle felmérések, reprezentatív mintavétel alapján. A publikálásig viszont nem mindig jut el a dolog, különösen, ha a kutatás nem azt az eredményt hozza ki, amit a kutatást pénzelő intézet elvárna. :) Magam is dolgoztam egy olyan felmérésben, ahol ezt mértük statisztikai alapon, de az eredményt nem publikálhattuk, mert a megrendelő megtiltotta.

Egyáltalán nem. Az, hogy valaki hisz Istenben, még semmit sem jelent. A Biblia azt írja, hogy az ördögök is hisznek, én mégsem mondanám őket jónak.

Más kell ahhoz, hogy Isten tudjon minket tisztogatni, nevelni, de még akkor sem válunk ebben az életben tökéletessé.

Már elhangzott,hogy az ördögök is hisznek.

A jósághoz,és a boldogsághoz több kell,mint színtiszta hit:Engedelmesség Isten lénye lényegének,a szeretet parancsolatának.

Összhangba kerülni ezáltal:1. Istennel,2.a minket körülvevő emberekkel,3.az életterünket jelentő természettel,4.önmagunkkal.

"A jósághoz,és a boldogsághoz több kell,mint színtiszta hit:Engedelmesség Isten lénye lényegének,a szeretet parancsolatának.

Összhangba kerülni ezáltal"

Számodra a jóságos ateista nem paradoxon?

"Számodra a jóságos ateista nem paradoxon?"

Ez éppen nem paradoxon, hiszen élhet valaki (Isten kegyelméből) úgy is Istennek tetsző életet, hogy esetleg soha nem is hallott Istenről. A Lélek ott fú, ahol akar.

Egyébként pedig a keresztény teológiában (is) vannak paradoxonok. De a paradoxonokkal nincsen semmi baj. Az, hogy a korlátolt emberi elme nem képes földolgozni a paradoxonokat, az csak az emberi elmének szab korlátokat, nem a valóságnak.

De ahogy mondtam, ez az adott konkrét példa, teológiai megközelítésből, még csak nem is paradoxon.