Nektek a tízes vagy a húszas évek voltak boldogabbak? Melyik korszakotokat tartottátok életetek fénypontjának? Vagy akik most a húszas éveikben vannak, jobb most, mint anno, iskolás korban?

16 évesen voltam a toppon. Minden téren. A közösségért is sokkal többet tettem, mint most (kiállítások, koncertek szervezésében vettem részt, önkénteskedtem stb.) Emellett sokkal többet jártam el szórakozni is. Nem volt olyan hétvége, amikor ne lett volna mit csinálnom. Több hobbim volt (többre jutott idő).

Most a tanulás és a munka elveszi minden időmet, nem tudok semmit pluszt adni. Szórakozni sem tudok, mert minimálbér alatt keresek, és albérletben lakok, plusz a suliba is fizetnem kell a tandíjat. Úgy élek, mint egy remete.

A 20-as éveim második fele, illetve a 30-as éveim eleje lesz a legjobb időszak, még helyesebben: annak a kezdete :)

Csodálatos vőlegényem és közös otthonunk már van (gyerekkori és tinédzserkori lelki traumák feldolgozva, rossz természetemmel egyre jobban meg tudok küzdeni), most mindkettőnknek a tanulásra kell koncentrálnia, és az anyagi biztonságunk megteremtésére.

1986-ban voltam tinédzser (15 éves) Nekem ezek voltak a legszebb időszakaim. Hiszen akkor más világ volt, más volt az élet, más volt fontos. Akkor lettem először szerelmes, és éltem a tinik életét.

Sokszor döntöttem rosszul az életem során. Sajnos 20 évesen is rosszul döntöttem. Anyám alkoholista volt, így 20 évesen azt hittem ha házasságba menekülök, akkor jobb lesz, megszabadulok tőle. Végül is igen, de később jöttem rá, hogy elmehettem volna úgy is, hogy nem egy házasságba és gyerekszülésbe menekülök.

Ezáltal a gondtalan fiatalságnak is vége szakadt..

Ma 40 évesen néha eljátszom a gondolattal hogy milyen jó lenne ha lenne egy kívánságom, akkor azt kívánná, hogy legyen újra 1986. Mindent másképp csinálnék.

Összességében egyik sem volt jó, mert nem volt egy igazi családunk, mivel elváltak a szüleim, anyám meg ilyen külsőséges anya, aki sosem foglalkozott a lelkivilágommal, na hagyjuk is ezt. Életem első 10 éve még jó volt, amíg a nagyim élt.

Félénk voltam a kis és a középiskolában is, tehát társak szempontjából sem volt jó egyik sem. Társak szempontjából az egyetemi évektől kezdve tudtam magam jól érezni, tehát ezért a huszas jobb talán.

Most már 30 is jól elmúltam, magammal jól vagyok, és nem vagyok olyan félős sem. Viszont mivel sosincs munkám, rettenetes ez a korszak is. Ha lenne meló, akkor ez lenne a legjobb időszak, de hát nincs.

Talán 40 körül egyszer én is boldog leszek végre?

Még egy kedves társ is kéne hozzá.

34n