Nektek a tízes vagy a húszas évek voltak boldogabbak? Melyik korszakotokat tartottátok életetek fénypontjának? Vagy akik most a húszas éveikben vannak, jobb most, mint anno, iskolás korban?

a gyerekkorom fantasztikus volt. igaz, hogy apám egyáltalán nem vett benne részt, de a nagyszüleim és édesanyám a legjobb emberek, akiket küldött nekem a sors.

a tizenéveimben kövér voltam, csúnya, és kissé talán gátlásos is. de mindig volt véleményem, kiálltam magamért, és volt pár barátom, akikkel lehetett értelmes programokat csinálni.

most 25 vagyok, úgy érzem, hogy most kezd igazán beindulni az életem. kezdek tisztában lenni saját magammal. önismeret terén az utóbbi 2-3 év hatalmas fejlődés volt.

érettebb, tudatosabb vagyok, és nagyon élvezem. figyelem magamat, hogy hogyan javíthatnék a rossz beidegződéseimen, jó, hogy már majdnem nő vagyok, és már nem csak kislány.

szóval kezdek beérni.

van egy nagyszerű párom, szép lakásunk, utazgatunk, felfedezünk mindent, ami érdekel. nagyon szerencsés embernek tartom magam, és ezért minden nap hálát adok.

persze teszek is azért, h ne legyek besavanyodott. imádom apróságokkal szebbé tenni akár idegenek napjait is. ma pl. itt volt egy fiatal srác, gázóraleolvasóként dolgozik a magyar szakos diplomájával. (szégyen ez az ország...) behívtam, leültettem, megkínáltam egy pohár ásványvízzel, beszélgettünk, aztán ment tovább dolgozni. de sztem mindkettőnk napjába adott egy kis pluszt ez a pár perc.

hiszek abban, hogy minden okkal történik, és már azt sem bánom, hogy rusnya voltam, amikor a legszebbnek kellett volna lennem. lehet, h pont emiatt nem vagyok egy gonosz törtető banya :D

egyébként minden korszakot lehet élvezni, csak azt kell benne keresni, h mi a jó, és nem azt, h mi a negatív :)

23 vagyok most.

Így visszagondolva az érettségi éve volt a legjobb, akkor 18-19 voltam. Nem szívesen lennék megint 15 éves, örülök hogy túl vagyok rajta: a ragyákon, a rinyáláson hogy "Jajjj bele nézett a szemembe XY, biztos szerelmes belém", a "kis t*knyos vagy még" dolgon. Mostanában kezdem magam felnőttnek érezni, mármint hogy annak kezelnek. És már nőnek érzem magam néha :))

(Jó tudom egy 30-as erre azt mondja hogy ugyan...de 15-18 éves koromhoz képest...) :)

17 éves korom volt az abszolút és sajnos egyetlen csúcspont az életemben, egy Mount Everest a mélyföldön.

Azóta egyre csak kaparok felfelé, még megvan bennem a remény egy jobb életre mint amim van, mert most csak vegetálok. 17 éves korom előtt ki voltam közösítve, mert magamnak való voltam, meg kissé csúnya is. Aztán összeszedtem magamat és secperc rájöttem, hogy milyen nagyszerű emberekkel voltam körülvéve.

De azóta meg egyfolytában ver a sors, de kegyetlenül, ezt inkább nem részletezem. Az utóbbi évek rémálmok voltak.

22/f

A legjobb éveim a húszas évek eleje, olyan 2-3év. Amikor már dolgoztam, nagyon jól kerestem, buli hátán buli, jó cuccok, fodrász, műköröm, barátok, pasik, nyaralás, gondtalan élet! :))) Ezzel szemben most gyerek, számlák, gondok.. de azért nem bánom, hogy így alakult, a kislányomat, és a férjemet nem adnám semmiért sem!!

Jó nosztalgiázni néha.. :))

26/N

24 éves vagyok, én jobban érzem magam most, mint tizenévesen. Persze néha visszasírom a középsulit, amikor a legnagyobb a problémám a töridoga volt, de alapvetően most jobb.

Van keresetem, eltartom magam, két barátnőmmel lakom együtt, azt csinálok, amit akarok. Talán most lesz párom is :)