Azok a keresztények, akik nem fogadják el a világ teremtését úgy, ahogy az le van írva, elfogadják ezeket a Bibliából?

Kérdező: a teremtést nem vitatom. Az biztosn hogy az 1Móz.-ben leírtak nem szó szerinti beszámolók. Egyrészt (emberi) szemtanú sem igen volt, aki lejegyezte volna, másrészt az csak tudósítás arról, hogy megtörtént, nem pedig részletes technológiai leírás.

A többi csoda egy részére szintén igaz ez. A tényét elfogadom, de a leírása nem ad elég információt ahhoz, hogy a mikéntjéről nyilaktozzam. A másik része viszont eléggé részletesen van levezetve, sokszor apró, jelentéktelennek tűnő momentumok is említve vannak. Látszik, hogy szemtanú beszámolója alapján íródott és nincs miért kétségbe vonni ezeket...

@ .:Cynthia:.

Az említett művek:

Dr. Hédervári Péter: Évezredek, vulkánok, emberek

Ponori-Thewrewk Aurél: Csillagok a Bibliában

Teres Ágoston: Biblia és asztronómia

Illetve Kidger: A betlehemi csillag

gondol az "úgy ahogy le van írva" úgy értelemezendő h "hétszer 24 óra" de szerintem ez a gondolat eleve téves eleve nem "így van leírva"

egyébként meg igen(az összesre amiket soroltál)

A Biblia szerinti teremtésben,és a felsorolt csodákban ugyanaz a Mindenható cselekedett.

Vagy hiszek a Mindenhatóban,és minden csodában,vagy hiszek

a materialisták meséiben,esetleg még magamban sem.

Átmenet nincs.

"Felfogtátok a kérdésemet egyáltalán?"

Nem tudom, feltűnt-e: többször is válaszoltunk a kérdésedre.

NEM a logika vagy a józan ész alapján dönt itt a hívő.

Érthető?

A többit azért írtuk, hogy bizonyíték is legyen rá. Ha nem érdekel, ne olvasd. Mást esetleg érdekel.

Szerintem azok a keresztények akik nem fogadják el a teremtés történetét viszont a többi csodát igen, nem értették meg, nem értelmezték helyesen a történetet.

A biblia egy elég nehéz 'olvasmány', könnyű félreérteni.

2Pét 1:21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

2Tim 3:16 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,

Kedves kérdező a Szentlélektöl indittatva irták a szentirást, az írók töbsége nem volt jelen a történteknél viszont Isten jelen volt és Ő iratta le a történteket.

Ha a Szent Lélek a szerző és megkérdőjelezem a szavát és azt mondom hogy nem ugy van akkor ez nem Szentlélek káromlás?

Melyik az a bün amelyiket Isten soha nem bocsátja meg?

A nagy kérdés kezdettöl fogva ez KI HAZUDIK? A kigyó vagy az asszony magja aki egyszer majd a fejére tapos?

Kinek hiszek és melyik táborba leszek akkor?

A döntést magunk válasszuk!

Egyszer minden ki fog derülni akkor nem lessz választási lehetőségünk!

Én magamat hívő és gyakorló kereszténynek vallom (katolikus), fizikus végzettséggel rendelkezem.

Én úgy hiszem az ószövetségi profetikus vagy etiologikus szövegek betű szerinti értelmezése nemcsak, hogy téves, de ráadásul egyenesen káros. Ez kifejezetten új keletű jelenség, és leginkább az amerikai neoprotestáns irányzatokban terjedt el, ahol hiányzott a történelmi gondolkodók szellemi tőkéje, és az egész valóban olyan, mintha gyerekek olvasnának egy mesekönyvet, csak egy alapvetően magasabb eszmeiségű mű ilyesfajta értelmezése ugyanolyan félrevezető, mint egy művészeti alkotás közvetlen szemlélete.

Tehát: én igaznak tartom a teremtéstörténetet és a hasonló események leírását, de nem úgy, mint egy történelmi szemléletet, hanem hogy igazságot fejeznek ki vele. Hogy valójában mi történt, ebben az értelemben nem lényeges, mert a szövegben meghúzódó valódi szellemiség igazzá teszi azt. Ehhez a szemlélethez viszont elengedhetetlen, hogy a befogadó aktívan részt vegyen a befogadásban, és ne valamiféle szenvtelen értelmezéssel hallja vagy olvassa. Ezt a keresztények általában úgy mondják, hogy akkor tárul fel a Szentírás valódi üzenete, ha azt a Szentlélekkel egységben olvasod, mert anélkül halott szöveg az egész („a betű megöl, a Lélek megelevenít”).

Így én hiszek abban, hogy minden szöveg, ami a Szentírásban szerepel, az azért szerepel benne, mert azzal Isten üzen az embereknek. De ennek az üzenetnek az igazsága nem a betű igazsága, hanem a Szellem igazsága, ahogyan mondjuk egy vers igazsága sem a szöveg szerinti igazság, hanem a valódi üzenet a szavakon túlmutat.

A régi (ókori és középkori) emberek ezt sokkal jobban értették. Ezt azért mondom, mert gyakori érv, hogy ezt a keresztények csak most, az új korok tudományos eredményeinek fényében gondolják így, hogy mentegetőzzenek, de ez nem így van. Ugyanez a gondolkodás például az antik kultúrákban is tetten érhető. Vergilius például a római állam létének egyik tetőpontján írta meg az Aeneis-t, a rómaiak eredetmítoszait is átfogó "nemzeti" eposzát, és azzal a kortársak is tisztában voltak, hogy Vergilius nem került hirtelen birtokába az elmúlt korok pontos tudásának, ugyanakkor elfogadták a mű igazságát, mint egy méltó eredettörténetét a népüknek. Nem az volt a lényeges, hogy valójában hogyan történt, hanem hogy számukra igazságot fejez ki. Ők még nem úgy szemlélték a történelmet, hogy mi történt valójában, és mi nem, hanem hogy az elmondott dolgok milyen üzenetet hordoznak rájuk nézvést.

Hasonlóképp feltehetjük a kérdést, hogy például amikor József Attila leírta azt a sort, hogy „a semmi ágán ül a szívem”, akkor valóban így volt-e. Az a tény, hogy tutira biztos, hogy József Attila szíve nem ült sem akkor sem máskor a semmi ágán, mikor ő ezt állította, semmit nem von el a szöveg igazságából, vagyis hogy amikor azt a sort írta, akkor úgy érezte, hogy ezek a szavak adják át legjobban azt az élményt, amit ő valójában érzett. Vagyis a szöveg igazsága nem a szavak igazságában rejlik, hanem az akkor válik azzá, amikor a befogadónak sikerül azt megfelelően értelmezni, de ehhez az is kell, hogy a befogadó felkészült legyen. Egy olyan ember, aki híján van ennek a képességnek (mondjuk mert még nagyon fiatal gyerek), annak ezek a szavak valóban úgy tűnhet, hogy a szöveg sületlenséget állít. Thomas Mann üdvözlése című versében úgy írja:

„Te jól tudod, a költő sose lódit:

az igazat mondd, ne csak a valódit,”

Összefoglalva, én úgy vélem, hogy ami a Szentírásban szerepel, az mind igaz, csak az igazsága magasabb szinten leledzik, minthogy azt úgy fogjuk fel, mint puszta lejátszódott esemény. Ezen igazságok felismerése nem pusztán tudatos folyamat, hanem szükséges hozzá egy olyan szellemiség, egy olyan hozzáállás, ami egyszerre tudatos és intuitív, értelmi és érzelmi, valós és elvont. Ez semmiképpen nem olyan, amit naiv módon, puszta szövegként olvasva megvalósul, és szerintem szó szerinti értelmezés hibás, és azt elfogadni is téves, de azt puszta látszólagos képtelensége miatt elutasítani is az.

Persze, amit leírtam, az a Bibliához, mint vallási műhöz való viszonyulásról szól. Természetesen nem arról van szó, hogy ez univerzálisan akármilyen szövegre fenn áll, egy tudományos cikket megint csak más szellemiséggel kell befogadni, egy jogi szöveget meg megint mással, és így tovább.