Isten szeretethiányos volt? Vagy magányos?

Ismét egy helytelen ábrázolásból kiinduló kérdés. Isten nem egy valaki rajtunk kívül. Isten az élet bennünk, a Krisztus, a saját isteni kilétünk.

Isten mindig és mindenütt jelen van (csak éppen bennünk nem), tanítják a keresztény vallások. A vallásos keresztény mégis inkább örökre elkárhozik minthogy elismerné, hogy ő Isten egyszülött fia/leánya – hiszen az Istenkáromlás lenne ! Aközben pedig megfeledkezünk arról hogy Názáreti Jézust éppen ezzel vádolták és ezért feszítették keresztre.

Nem úgy van, hogy Isten teremtett bennünket mint valamilyen játékszert, hanem mi magunk mint Isten szerves részei, fejleményei teremtjük, fejlesszük saját magunkat.

# pelgirm

"Isten mindig és mindenütt jelen van (csak éppen bennünk nem), tanítják a keresztény vallások."

Hagyd már abba a hazudozást, nem először kérlek!

A keresztény vallások ilyent nem tanítanak. Életedben nem tanultál teológiát, hittant, semmilyent sem, de mindig belepofázol.

Nem elég, hogy állandóan hazudsz, de mindig úgy csinálod, hogy ezzel a feszültséget gerjeszd.

Magadtól vagy ilyen rosszindulatú, vagy téged fizet valaki ezért???

"Így legalább van kire fognod a balhét, kedves Kérdező.

De ha kiveszed a képletből az Istent, akkor viszont mi a francnak van ez az egész? Mitől szenvednek az emberek?

Ja, hogy egymástól!

Na most akkor nyugodtan visszateheted a képletbe Istent, mert az emberek egymástól szenvednek."

Na ja, de ha mindkét esetben tökugyanaz a végeredmény, akkor mi értelme beletenni Istent a képletbe? Ennyi erővel beletehetnénk millió más dolgot is, amitől ugyancsak fikarcnyit sem lesz másabb a végeredmény.

Beletehetnénk, de minek?

Amúgy a történet nem ragozza túl a teremtés miértjét: „Isten látta, hogy ez jó.”

Ennyi. Azért teremtette, mert így látta jónak. Be kell érni ennyivel. Istent nem érdemes analizálni, mert nem lehet.

"ha mindkét esetben tökugyanaz a végeredmény, akkor mi értelme beletenni Istent a képletbe? Ennyi erővel beletehetnénk millió más dolgot is, amitől ugyancsak fikarcnyit sem lesz másabb a végeredmény.

Beletehetnénk, de minek?"

Ha bármi mást teszel bele, vagy ha nem teszel bele semmit, nincs magyarázat arra, hogy honnan van az egész, hogy hogyan jött létre.

"Naponta hány gyermeket, ártatlan ér el a kegyetlen halál."

Azok a gyerekek a mennybe jutnak, amikor meghalnak, tehát végső soron nem kiszúrva van velük.

"Ha nem vagy képes gondozni és megadni neki minden jót, akkor ne fogadd örökbe a kisállatot."

Isten képes megadni minden jót, és meg is ad: még szabad akaratot is. (Anélkül mit érne az egész? Csak robotok lennénk.) Viszont a szabad akarat tényleg szabadon felhasználható - és ebből származnak a gondok: ha valaki szabad akaratából úgy dönt, hogy pl. eltesz láb alól egy ártatlan gyereket, akkor az a gyerek bizony ebbe belehalhat. Így működik az élet. Törékeny. De tisztában vagyunk vele. A többi rajtunk múlik. Nagy a felelősségünk. Nem úgy, mint a kisállatoknak, amelyeknek a jó vagy rossz sora kb. csak a gazdin múlik, nem a többi kisállaton.

re#12 Isten mindig és mindenütt jelen van.

Bizony, hogy tanítja Jézus Krisztus ezt nekünk!!

Jézus háromszor mondja magára "én vagyok a világ világossága kétszer ránk, TIBENNETEK van a világ világossága.

*

Azt a #11"csak éppen bennünk nem" -nem értem... a végtelen örökkévaló szünetet tart az embernél? csak éppen hogy bennünk él Isten - nem is tudnánk Istent keresni, metafizikai kérdéseket feltenni, ha nem lenne bennünk...

Emberi lényegünk és méltóságunk alapja, hogy bennünk van Isten, hogy Isten gyermekei vagyunk.

*

Goethe:

"Ha szemünk nem olyan, mint a nap,

Látni a fényt hogy telne tőle?

Ha erőt nem az Isten maga ad,

Az isteni el hogy bűvölne?"

*

#14 Titus Pullo "És látá, hogy jó."

Ennek van egy nagyon mély ontológiai magyarázata (nem az, hogy hm, hm, sikerült:D). A teremtés és megismerés egyszerre nem működik - még a Jóistennél sem. Ahogy a kilégzés-belégzés. Ez nagyon érdekes és fontos.

-aa-