Egyre több szeretethiányos, társtalan, magányos férfi-nő van körülöttem és ugy általában. Miből adódik ez szerintetek?

Azért, mert a társkeresés nagy általánosságban így néz ki, azzal együtt, hogy RENGETEG a kivétel, akinek nem inge, az ugye ne begye magára:

A nők 80 %-a a férfiak 10%-ra vágyakozik.

Tehát a maradék 90% férfijainak marad a nők 20%-a. Nem kell matekzseninek lenni, hogy belássuk, ez nem túl ideális arány.

3-as vagyok, most jut eszembe, hogy sajnos tovább ront a helyuzeten, hogy az említett 90% férfi akkor válogathat a 20% nőből, ha szinte minden külsőre vonatkozó elvárását elfelejti. Mert ugye ahogy írtam, még az átlagos lányok is arra a bizonyos kisportolt, szellemi munkát végző, (nagyon) jól szituált 10%-ra hajtanak, tehát az átlagos, kisebb nagyobb testi jibákkal rendelkező férfiak is az átlag alatti nőkből válogathatnak reális eséllyel.

Miközben nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy sok a kivétel!

Hány éves korosztályról beszélünk?

Én a 30-40 közöttieket ismerem, és ugyanezt tapasztalom. Ha csak az ismeretségi körömben szétnézek, akkor legalább 2-2 tucat férfit és nőt látok, akiknek évek óta nincs kapcsolata, azon a szinten amin én ismerem őket sem a jellemükkel nincs katasztrofális baj, sem a kinézetükkel, mégsem találnak valahogy utat egymáshoz.

Én azt látom, hogy a 30-asok nagy része el is fogadta sajnos ezt, a nők munkába mennek este otthon vannak, szinte lehetőségem sincs megismerkedni velük, mintha berendezkedtek volna erre hosszú távon.