Isten szeretethiányos volt? Vagy magányos?

Szó sincs róla, Isten egyszerűen élt a hatalmával, az már nem rajta múlik, hogy a teremtményei hogy élnek az övékével. Hogy miért teremtette a világegyetemet, a csillagokat, a Napot, a Földet, honnan is tudhatnánk?

Azonkívül mit érne a hatalma, ha nem használná semmire? Mit érnél ötszázcsilliárd dollárral, ha nem léteznének boltok? Érted a párhuzamot...

"de csak azért, hogy ő szerethesse" Nem csak azért, hanem hogy én is szerethessem Istent! Isten szeretete mindent bearanyoz.

A világban jelen van a bűn, a rossz, hogy került be a gyönyörű szeretetkapcsolatba, arról minden nép tud, mítoszokban - mitikus képekben - írja le. És a rossz győzni is akar, mert lényege a gőg, a rivalizálás és az ölés.

És minden nép tud arról, hogy a világban jelenlévő rossz legyőzhető. Erről szólnak a nagy népmesék. És a vallások arról, hogy állítható vissza a szeretetkapocsalt a gőg, a rivalizálás, a gyűlölködés megszüntetésével, hogy állítható vissza az aranykori állapot, Isten, a világ és az érző lények szeretete révén.

*

Weöres Sándor írja:

"Az eszme-idő

A teljes-idő mása a jelenség-időben: az eszme-idő. Egy ember élete az eszme-időben nem a születéssel kezdődik és nem a halállal végződik. Homályos, felelőtlen perceid az eszme-időben mindig "ifjúkoriak", érett, felelős perceid pedig "öregkoriak", független attól, hogy húsz, vagy hetven éves korodra esnek-e.

Az eszme-időben az egy-ember élete mindig a gyarlóbbtól a különb felé halad, az emberiség élete pedig a különbtől a gyarlóbb felé. Mert mindig csak az egy-ember emelkedik az életbeli állapot fölé; az emberiség egésze alaktalan tömeg, mely elsötétül.

Az emberiség négy fő-korszaka az eszme-időben:

Első az Aranykor. Az emberekben a változatlan alap-rétegük tiszta, világos és a változó tényezők minden nehézség nélkül, önkénytelenül köréje-rendeződnek. Az emberélet csöndes-derűs, egyszerű, titok-nélküli, teljes összhangban a testtelen erőkkel és a természettel.

Második az Ezüstkor. Az emberekben különválik a változatlan alap-réteg s a változó személyiség. Az öröklét háromféleképpen sugárzik át a mulandóba: mint létezés, feltétlen érvény, igazság; mint az időbelit az időtlen felé vonó jóság; s mint az előbbi kettőnek formai tényezője, szépség. Az emberéletet a képességek burjánzása jellemzi, a nagyobb nehézség nélkül elérhető óriás-eredmény. Az égi segítség megsokszorozza az emberi-erőt, s az ember nem mindig annak szolgálatára fordítja erejét, akitől kapta. Az Ezüstkor lázadó embere oly hatalmas, hogy a testtelen erők csak súlyos, váltakozó harcokban bírják legyőzni.

Harmadik az Érckor. Az emberekben a változatlan és változó közti kapcsolat meglazul, folytonos erősítésre szorul. Az igazság, jóság, szépség már nem magától-értetődő, hanem keresni kell. Az igazság keresése a tudomány, a jóságé a törvény, a szépségé a művészet. Az Érckor embere szívós, szorgalmas, bátor, szenvedélyes, jussából nem engedő, bosszúálló; makacs szorgalmával többnyire eléri az eredményt. Ha fellázad: ereje kevés ahhoz, hogy veszedelmessé válhasson, de oly szívós, hogy a testtelen erők csak tűz-vízáradattal bírják letiporni. Negyedik a Vaskor. Az emberekben nincs többé kapcsolat a változatlan és a változó között, legföljebb villanásképpen, álomszerűen. Csak a változót ismerik s a változatlan iránti érzéket elveszítik. Teljesen a tér és idő bontott jelenségvilágában élnek s azt, ami bontatlan, tér- és idő-fölötti: Istent, az öröklétet, a testtelen erőket, mind a térben és időben képzelik el külön-külön, a mozgalmas jelenségek mintájára: ezzel az emberi ős tudás zűrzavaros mesévé válik. Némelyek látják ennek a mesének képtelenségét, ezért Istent és a lélek halhatatlanságát s a túlvilágot tagadják; mások, gyávaságból, mindenáron hinni akarnak a lehetetlen mesében. A Vaskor tragédiája, hogy a vaskori ember balga, ha hitetlen és mégbalgább, ha hívő. Az igazság, jóság, szépség felé törekvő jószándék többnyire megvan, de éppoly reménytelen, mint a szárnyaszegett madár repülése.

Az igazságot felváltja százféle nézet, a tudományt az adat-bogarászás

és népszerűsítő tömeg-művelés. A jóságot felváltja az érzelgősség, mely, míg egyfelé könnyekig meghatódik és cukrot-mézet osztogat, másfelé gyűlölködik és könyörtelenül vetkőztet. A törvényt felváltja mindenféle rendelet, melynek az erkölcshöz semmi közük, a vezetőség ,érdekéből fakadnak; ha változik az uralkodó-párt, akkor amiért egy nappal előbb börtönben ültél, most ugyanazért a húsosfazék mellé kerülsz, és amiért egy nappal előbb kitüntetést kaptál, most ugyanazért felakasztanak. A V

Vaskorban csak őrök és rabok vannak, s minden rendszerváltozáskor e két kaszt megcserélődik. A szépséget felváltja a kivánatosság, a művészetet a szórakoztatás és

lakásberendezési lim-lom. A Vaskor embere amílyen erőszakos, ugyanolyan tehetetlen; mindent szervez, rendez, irányít, de csak kuszaság lesz belőle; minden, amiből építeni akar, kátyúból van. Sohasem fordul a felső hatalom ellen, hiszen nem is ismeri; kipusztításához nem kell vízözön: ha feléli lehetőségeit, tönkremegy.

E négy korszak az eszme-időben létezik, nem a történelmi időben; de a történelmi idő minden szakasza viseli e négy korszak valamelyikének bélyegét.

Vizsgáld meg, hogy te magad az Arany-, Ezüst-, Érc- vagy Vaskorszakba tartozol-e."

Így legalább van kire fognod a balhét, kedves Kérdező.

De ha kiveszed a képletből az Istent, akkor viszont mi a francnak van ez az egész? Mitől szenvednek az emberek?

Ja, hogy egymástól!

Na most akkor nyugodtan visszateheted a képletbe Istent, mert az emberek egymástól szenvednek.

szervusz.

Sajnos figyelmen kívül hagyod azt a tényt, ami a valóság.

Nem tudom mennyire olvastad el a szent írást, vagy egyáltalán olvastad-e? Ugyan is a Teremtő mindent leíratott az értelmes teremtményei számára.

Sajnos sokan ezzel az információval nem tudnak mit kezdeni, mert vagy nem értenek vele egyet, vagy nem értik.

Pedig egyszerű, annyira nem bonyolult, mint amilyennek az ember képzeli.

Egy régebbi kommentemben írtam volt ezzel kapcsolatban

A Teremtő nagy szeretetében határozta el, hogy megossza az életet másokkal. ehhez mindent megalkotott, hogy az élet élvezetes, és boldog legen.

Az életben mindenben vannak törvények, amik nélkül semmi nem úgy működne ahogy kell, ezeket Ő lefektette, és ezek alapján működne is, ha csak, egyesek nem hagynák figyelmen kívül.

S persze ki a hibás? Emberi tulajdonság másokra hárítani a felelősséget, ha valamit elrontunk.

Ahelyett hogy alázattal elismernénk a butaságunkat, és a lefektetett elvek alapján használnánk az életet, amit kaptunk.

Azon kívül Istennek is vannak jogai, amit az emberek figyelmen kívül hagynak, csak egyet fújnak, mint a pereces...

Hogy az életben mi működik jól mi nem, az élet forrása tudja a legjobban, még mi saját magunkat sem ismerjük annyira mint Ő bennünket.

ezért javaslom, hogy ismerd meg miért történnek amik vannak, Talán változik a szemléleted erről.