Miért is szekta és járnak tévúton az Adventisták?

Kedves Dante!

Elöljáróban le kell szögeznem pár dolgot:

1. nem vagyok adventista (bár kétségtelenül szimpatizálok velük egy-két dolgot leszámítva)

2. nem vagyok teológus, nem tudok sem héberül, sem görögül, ennyiben valóban laikus vagyok ahogy korábban írtad, de történészként van valamennyi rálátásom a dologra. Szakértő nem vagyok. (Talán te sem, de ezt nem tudhatom)

Nos a két dolog: én nem látok olyan nagy távolságot a kettőnk mondanivalója között. Amit írtam, hogy az első század végén, II. század elején már összejöttek a hét első napján a keresztények (vasárnap), ezt elismertem korábban, te is ezt írtad. Nincs gond.

Amit írtam, hogy 321-ben vált HIVATALOSSÁ a nyugalomnap vasárnapra helyezése, mivel ez rendelet/jogszabály volt, te sem vitatkozhatsz ezzel. Nem vetted figyelembe a hivatalosság szót, amit használtam.

Szerintem itt két kérdés merül fel. 1. Miért tették a nyugalom napját vasárnapra a keresztények? Két dolog miatt: a zsidó törvények miatt, tehát a megszokás miatt, ez volt az általam említett (te leszóltad pedig létező és lényeges) zsidó-pogány ellentét. Tudod amikor kutatunk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a korszakot, légkört, politikai-gazdasági-kulturális miliőt sem, amiben értek az akkori emberek (ez ma elég menő dolog, a miliőkutatás). Vermes Géza szokta legjobban ezt figyelembe venni, ez alapján ír Jézusról egészen fura, furának tűnő dolgokat.

Továbbmenve valóban azért került vasárnapra a nyugalom nap, mert Jézus ekkor támadt fel, és azt ünnepelték a keresztények, ahogy a forrás is írja. Tiszta sor, nincs itt kérem semmi vita:)

Az igazi kérdés az szerintem, hogy miért teszik még mindig szombatra a nyugalomnapot az adventisták, ha mindez igaz, márminthogy az, hogy keresztények az I. században már vasárnap ünnepeltek? A mózesi törvények miatt. Itt viszont tényleg felmerül, hogy Jézus új szövetséget kötött, ezért ezt negligálni lehet, mármint a szombatot, mert az Izráel népével kötötte Isten.

Érdekes mindenesetre. Mindkét nap mellett lehet érvelni ezek alapján, sőt, az általad idézett Pál mondata inkább a szombatot erősíti, hiszen azért támadják őket, mert esznek, isznak és a SZOMBATot ünneplik. A kérdés megint csak az, kik támadják őket? A zsidók, vagy a pogányok, akik már keresztények? Ezt talán nem tudjuk meg soha.

Egyébként mindig figyeld a forrást, mert az állalad is hviatkozott és általam is hivatkozott hagyomány, amit Pál írt saját magára vonatkoztatta, Ő maga volt a hagyomány! Pál 64-ben halt meg, tehát még nem voltak egyházatyák, nem volt egységes Újszövetség, a héber kánont már lezárták, de még nem állt össze a mai Biblia, nem volt hagyomány! Pár saját tanítására és leveleire helyezi itt a hangsúlyt.

White-ról nem szeretnék beszélni, mert nem ismerem az írásait, különösebben nem is érdekel bevallom őszintén. Személy szerint nem hiszem, hogy próféta volt, azt hagyjuk meg Ézsaiásnak és Malakiásnak meg a többieknek.:)

Mindenesetre holnap elmegyek a könyvtárba, és kiveszek pár könyvet a haverjaidtól:) (Tertullianus és a többiek).

barátsággal:

kapernaumi

Ui. Ki ez a Brátán János? Látom, hogy a sola scripturán végzett, de akkor miért támadja ennyire az adventistákat? És ortodox lett? Tudsz róla valamit?

Kedves kapernaumi!

Elöljáróban leszögezem, hogy alapvetően nekem nem azzal van bajom, hogy az adventisták szombaton gyűlnek össze, és megünneplik azt. A legeslegelső keresztények a hét minden napján összegyűltek, tehát szombaton és vasárnap is (lásd: Ap.Csel 2,46). A problémám a kötelező szombatünnepléssel van, amit hirdetnek mások fel. Olyan ugyanis az Ószövetségben van (Ez 20,20), az Újszövetségben nincs. Keresztény szempontból pedig utóbbi a mérvadó, nem pedig előbbi. Már az egyházatyák is megfogalmazták azt, hogy az Ószövetséget az Újszövetségen kell leszűrni.

Nekem nincs bajom azzal a történelmi dátummal sem, hogy Kr.u. 321-ben hivatalossá nyilvánították a vasárnapot. Sajnos a rendelet szövegét nem találtam meg, így nem tudom, hogy a keresztények felé, vagy a Római Birodalom lakossága felé szólt-e inkább a rendelet, de jelentősége tulajdonképpen nincs. Ha ugyanis visszaugrunk pár évet az időben a rendelet kibocsájtása előtt, akkor láthatjuk, hogy a keresztényeknek tulajdonképpen mindegy volt, nem tartottak szombatot:

"Ők tehát éppoly kevéssé törődtek a testi körülmetéléssel, mint mi; éppoly kevéssé tartották meg a szombatot, mint mi."

Euszébiosz: Egyháztörténet, 1,4,8. (Kr. u. 312)

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy kutatásnál nem jó dolog figyelmen kívül hagyni a történelmi hátteret, de azt gondolom, az apostolok és az apostoli atyák korában ennek nincs jelentősége. Egyrészt azért, mert nagyon a kereszténység elején vagyunk, tehát nekik már csak tudni kellett mi a helyes, és mi nem. Másrészt már a korai keresztényekre is jellemző volt, hogy ha az Egyház vezetői hoztak egy rendeletet, akkor azt nem kérdőjelezte meg senki sem, ha mindenkinek kötelező érvénnyel el kellett fogadnia, erről a Biblia is tudósít (lásd: Ap.Csel 16,4).

A (Kol 2,16-17) szakaszról nem gondolnám, hogy a szombatot erősíti, hiszen Pál pont arról beszél, hogy ne ünnepeljék, [az újholddal és a zsidó ünnepekkel együtt], mert azok csak előképek. Felteszed a kérdést, hogy kik lehettek a támadók. Nyilván bizonyos zsidókeresztényekről van szó, akik erőltetni akarták a Tóra megtartását (Ap. Csel 15,1). Pál pedig arra figyelmezteti a gyülekezetet, hogy ne tegyék! Egyébként nem csak a kolossébelieknek voltak ilyen gondjaik. A galáciabeli gyülekezetet szintén arra kellett figyelmeztetni, hogy ne menjenek vissza a mózesi törvényre, ezért teszi fel nekik a kérdést:

"Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok, mit mond a törvény?" (Gal 4,21)

A hagyománnyal kapcsolatban: a (2Thessz 2,15) pontosan arról tudósít, hogy igenis van hagyomány, és ahhoz kell ragaszkodni. Az igaz, hogy nem voltak egyházatyák, [ők majd kb. a 2. század közepétől jönnek], viszont az apostoli atyák korszaka kb. akkor kezdődött, amikor éltek az apostolok, hiszen azokat az Atyákat ők rendelték. A szóbeli hagyományt tehát, amiről az említett igében volt szó, volt kinek átadni, akik aztán majd továbbadták a következő generációnak, az egyházatyáknak. A szent hagyomány lényege ugyanis éppen az, hogy öröklődik, a gyökere pedig az ókeresztény korszakból ered. Más vallásoknak (vagy keresztény felekezeteknek) is megvannak a maguk hagyományai amiket gyakorolnak, de ezeket nem lehet a szent hagyományhoz hasonlítani.

A héber kánont pedig az apostoli korszak legvégén, Kr.u. 100 körül zárják le, az alexandriai kánont viszont még hamarabb zárták le, tehát annak nagyobb jelentősége van.

Ezt kérdezed:

"Az igazi kérdés az szerintem, hogy miért teszik még mindig szombatra a nyugalomnapot az adventisták, ha mindez igaz, márminthogy az, hogy keresztények az I. században már vasárnap ünnepeltek?"

->A hetednapi adventista teológia nagy jelentősége van a szombatnak, azt gondolom, hogy lényegében szombat nélkül nincs h.n. adventizmus sem. Ellen White írta:

"Azok, akiknek homlokukon van Isten pecsétje, megtartják a negyedik parancsolat szombatját. - 7BC 970 (1899)."

"A szombat megünneplése az isten iránti hűség jele. - 7BC 981 (1899)."

"Amikor eljön a próba, világosan kitűnik, mi a fenevad bélyege. Az a vasárnap megtartása. - 8BC 980 (1900)."

Forrás itt: [link]

Az adventisták számára tehát mint említettem a szombat-vasárnap kérdés nem pusztán egy kis egyháztörténelmi fejezet, hanem annál sokkal több.

Brátán Jánosról pedig csak annyit mondanék, hogy nem az adventistákat támadta, hanem azoknak tanítását kérdőjelezte meg, mivel kutatásokat végzett. Ha jól emlékszem, dolgozott az Apologia kutatóközpontnál is, ma már azonban nem foglalkozik hitvédelemmel.

Minden jót,

Dante

Több dolog van itt, tegnap egész nap erről olvastam, és még azért messze nem állt össze a kép, de egy-két dologra már rávilágítottak itt sokan.

Ami a disznóhúst illeti, igen, az adventisták nem esznek disznóhúst, ebben tehát konzekvensek. Általában vegetáriánusok, nem mindegyikük amennyire én tudom, de általában azok.

Valójában két dolgot kell különválasztani: Mózes törvényeit, tehát a tízparancsolatot, ami kiegészült az egyéb törvényekkel. Ezek szabályozták a mindennapi életet, de ez nem a tízparancsolat volt, mert azt a szövetség ládájában kellett tartani, ezeket pedig mellette. Mózes 3. könyve ezt világosan szabályozza.

A tízparancsolat a mai napig hatályban van, ahová én járok gyülekezetbe (evangélikus)mindig felolvassák úrvacsorai alkalomkor, és ez alapján a nyugalom napja a szombat. Ez egy nagyon fontos kérdés. A nyugalom napja a szombat.

Ugyanakkor az is tény, hogy az I. században, főleg a vége felé a keresztények (akik ugye két csoportra oszthatók: zsidókeresztényekre és pogánykeresztényekre) egyre inkább a hét első napján, tehát vasárnap jöttek össze. Erre vonatkozóan van bibliai ige, ugye amire a katolikusok állandóan hivatkoznak.

DE:

ez korántsem jelenti, hogy mindegyik keresztény gyülekezet vasárnap, kötelező jelleggel jött volna össze azért, hogy a nyugalom napját megtartsák. Három dolog hangzott itt el részemről: tehát

1. kötelező jelleggel

2. minden közösség vasárnap és csak vasárnap

3. a nyugalom napja helyett jöttek össze vasárnap.

Az ÚSZ-ből az is világos, hogy Mózes törvényeit tartani kell, erre vonatkozóan rengeteg forrásunk van, Márknál, amikor Jézus meggyógyítja a leprást azt mondja neki, menj el mutasd meg magad a papnak azért, "amit Mózes rendelt." Mk 1, 40-44. Sok ilyen van, Jakab levele pedig szerintem perdöntő: Jak 2, 10-13. "Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy elleni is vét, az valamennyi ellen vétkezett." Nincs mese. Ebből viszont következik, ami nyilvánvaló, hogy a tízparancsolat érvényben volt, ma is érvényes, és azt tartani kell. A tízparancsolatban pedig a nyugalom nap a szombat.

A keresztények viszont egyre inkább a vasárnapot ülték meg. Miért? Egyrészt azért, hogy elkülönüljenek a zsidóktól, akik sokkal nagyobb számban éltek azokban a városokban, ahol ők is, másrészről pedig azért, mert Jézus akkor támadt fel. Igen ám, de ne keverjük a dolgot, ez nem a szombati nyugalomnap áthelyezése,hanem egy új "ünnep" volt/lett.

A döntő kérdés az, hogyan rendelkezik erről a Szentírás. Nos, sehogy. Jézus maga nem kéri, hogy ünnepeljék meg feltámadását! Az utolsó vacsorán sem említ ilyet. Ebből a szempontból az, hogy az I. század végén egyre inkább vasárnap jöttek össze a keresztények, nem bizonyít semmit, főleg nem azt, hogy a nyugalomnap megszűnt volna. Miért gondoljuk, hogy egy megváltozott gyakorlat felülírta volna Isten törvényét? Miért gondoljuk, hogy az egyházatyák által egyre inkább "szentesített" vasárnapi összejövetelek a nyugalomnap áthelyezései lettek volna, és miből, hogy ezzel a nyugalomnap, a szombat megszűnt volna? Nincs ilyen forrásunk, Pál sem említi. Hogy a két keresztény csoportosulás között ne feszítse a húrt írta, hogy egyik nap sem különb a másiknál. Világosan elhatárolva ezzel a zsidókeresztényeket a pogánykeresztényektől. Pál zseni volt, próbált egyensúlyozni a két csoport között. De még egyszer: ez nem jelenti azt, hogy az Úr által rendelt szombati nyugalomnap hatályát vesztette volna. Ha így lenne, ahogy egyes katolikusok állítják, az egész tízparancsolatot ki kellene dobni.

Röviden ennyi, még írni fogok a dologról.

kapernaumi

Sziasztok!

Véleményem szerint amikor a Kérdező - minden bizonnyal - az (Mt 5,17)-re hivatkozik ugyanabba a hibába esik bele, mint a kapernaumi, amikor az (Mk 1,41-44)-re hivatkozik. Teológiai értelemben A (Kol 2,16-17)-et használni egyértelmű téves, mivel a tágabb szövegkörnyezet értelmében véleményem szerint nem értelmezhető úgy. Ahogyan azt is hibának tartom, amit kapernaumi tesz, miszerint a mózesi törvényt külön akarja választani a 10 parancsolattól. Véleményem szerint ez egy alapos teológiai elemzés után ugyanis nem tartható fent. Azt meg teljesen értelmetlennek tartom, amikor meg akarják magyarázni, hogy az Óegyház miért nem szombaton, hanem vasárnap gyűlt össze. Mintha jobban tudnák, hogyan működik az igazi kereszténység, mint azok az emberek, akik nem csak olvasói voltak a Biblia első másolatainak, hanem ismerhették is annak szerzőit [pl Szent Polikárp magának János apostolnak volt a tanítványa]. De ugye a szombatosok már jobban tudják hogyan is vannak a dolgok. Brátán János nagyon jól megfogalmazta annak idején ennek az egésznek a lényegét:

"Komolyan vehetjük azt, hogy alig 12 év elegendő volt arra, hogy a kortárs keresztények elfelejtsék, sőt szembe helyezkedjenek a szombat tanításával? Nem de inkább arról van-e szó, hogy az apostoli atyák korára kikristályosodott a szombat előképi beteljesedése és nem kötelező volta a keresztények számára? "

Forrás itt: [link]

Nos, ha ti szombatot akartok ünnepelni, ám tegyétek. Én azonban ezzel nem értek egyet. A további vitának értelmét viszont nem látom.

Üdvözlettel,

Dante

"Röviden ennyi, még írni fogok a dologról."

->Rendben, ahogyan gondolod. De én a magam részéről lezártnak tartom ezt a témát, hiszen a 08:46-os kommented is tele van olyan dolgokkal, amik meggyőződésem szerint teológiai értelemben egyértelműen tévesek, vitathatóak. Az időmet azonban nem fogom azzal tölteni, hogy ezeket részletesen kielemzem, mivel hosszú, és unalmas lenne.

Üdvözlettel,

Dante

Kedves Dante!

Én nem látom, hogy vitatkoznánk, a magam részéről sokat, rengeteget tanultam ezekből a hozzászólásokból. A Kolosséiaiknak írt levél valóban érdekes, ahol ugye az árnyképekről van szó, ez már eléggé magas teológia. Ezt lehet úgy értelmezni, hogy a szombat ellen szól, ebben látok logikát.

A Brátán-féle szövegelemzés és forrás viszont egyáltalán nem megnyugtató. Látszik, hogy a szerző teológiát végzett és nem történelmet, és nem valódi kutató, aki rendszeresen forrásokat olvasgat és elemez. Nézzünk Ignác levelébe, amit belinkeltél.

Mit is mond?

" Ha tehát azok, akik a régi életrendben nevelkedtek, eljutottak a remény újdonságára, ne a szombatot tartsák, hanem éljenek az Úr napja szerint...".

Figyeljetek alaposan! Felhívja a figyelmet, hogy ne a szombatot tartsák!!! Tehát:

1. még mindig voltak, akik a szombatot tartották (!!! ez a II. század eleje!), minden bizonnyal ők voltak a zsidókeresztények, fentebb én is írtam róluk. Azt írta róluk, hogy "régi életrendben nevelkedtek", vagyis zsidók voltak.

2. hanem éljenek egy másik nap alapján! Jézus útját követték a nem zsidó keresztények. Pont ennek a levélnek a hatására írtam, hogy új "ünnep" született, de ez nem az Ószövetség ünnepe, nem az Úr által rendelt nyugalomnap! Csak azzal korreláló ünnep lett, de ennek nincs biblikus alapja. Ha lenne, nem gondolod, hogy Ignác hivatkozott volna a Szentírásra? Az ókor szerzők, különösek az Atyák rengetegszer hivatkoznak a Bibliára. Pont most ne tette volna? És ez egy nagyon lényeges pont véleményem szerint.

Tudod, Dante, én magam teljesen elfogulatlanul nyúlok a kérdéshez. Most több olyat látok, ami a szombat mellett szól, de vannak ellenérvek is. Ezeket próbálom letisztázni magamban is, mert érdekel a kérdés. Nem érdekem védeni az adventistákat, mert nem vagyok az.

Ellentétben Brátánnal, aki már azzal az előfeltevéssel áll hozzájuk, hogy minden amit mondanak és képviselnek, nem biblikus és hülyeség. Így egy KUTATÓ nem állhat a témához.

Ahogy írtam Neked korábban: nincsenek baloldali tények és jobboldali tények, és nincsenek katolikus tények és metodista meg református tények. Tények vannak, és értelmezési keretek és lehetőségek. Valaki akkor lesz kutató, ha ezektől függetleníteni tudja magát a legnagyobb mértékben. És szerintem akkor találjuk meg az igazságot, vagy az ahhoz legközelebbi utat.

barátsággal:

kapernaumi

"meggyőződésem szerint teológiai értelemben egyértelműen tévesek, vitathatóak"

Ezt írtad. Ha van egy meggyőződésed, akkor az azt jelenti, hogy meg sem próbálod a másik álláspontját elemezni, felfedezni, megérteni. Így valóban nem lehet konstruktív párbeszédet folytatni.

Nekem nem meggyőződésem a szombatnap. Több érvet látok mellette, de van ellene is. Ezeket próbálom tisztázni, független forrásokból a magam logikája alapján.

"Teológiai értelemben tévedések". Lehet. De tudomásom szerint nem vagy képzett teológus, legalábbis nem írtad. Tehát még Te sem vagy tévedhetetlen. Ezzel a mondatoddal viszont azt mondod: én tudom a tutit, amit én képviselek az a jó és a helyes. Így szerintem élni sem érdemes.

barátsággal:

kapernaumi

Kedves kapernaumi!

Elfogultnak nem nevezném magam, mivel ismerem az adventisták szombatos érveit: Gen 2,1-3; Iz 58,13-14; Ez 20,20 stb... elhiszem, hogy az adventisták úgy tudják ezeket előadni, mintha megcáfolhatatlan igazság lenne, viszont egy alaposabb vizsgálat alapján számomra egyértelmű, hogy a szövegkörnyezetből kiragadott, félreértelmezett igékről van szó. Viszont az a helyzet, hogy nincs kedvem ezeket az igéket végigelemezni, és ugyancsak nincs kedvem a te érveidet sem megcáfolni, nem látom értelmét, hogy több oldalra nyújtsuk ezt a témát. [ha nem vitának vetted az eddigi beszélgetést, akkor elnézést kérek]. Engem nem zavar, ha te szombatot akarsz tartani. Természetesen nem vagyok tévedhetetlen magam sem, de ebben a témában határozott állásfoglalásom van.

Az, hogy Brátán János nem valódi kutató, nem igaz, hiszen akkor nem dolgozhatott volna az Apologia kutatóközpontnál sem. Ott ugyanis teljesen normális elvárás az, hogy bizony alaposan utána járjanak a dolgoknak, feltárják a történelmi hátteret, és a tényeket közöljék. A kutatóközpont vezetőjének, Dr. Szalai Andrásnak az írásaiból és az előadásaiból ez látszik, persze nyilván ők sem tévedhetetlenek. Különben Brátán János olyan dolgokat is hozott a kritikai oldalán, amiket adventista forrásból talán soha nem ismerhetne meg az ember. Mutatott egy dokumentumot, amely a "Nagy csalódás" eredményeit közölte, ami mutatja, hogy egyáltalán nem volt olyan szép az a Miller mozgalom, ahogyan azt az adventisták beállítják. Ne gondold tehát, hogy azért, mert te történész vagy hivatalosan, mások nem képesek utána járni a dolgoknak. Ez nem csak a történészek specialitása, én például folyamatosan kutatom az ókori kereszténység történetét.

Szent Ignác levelére rátérve:

Ha ő kimondott valamit, annak azért elég nagy jelentősége volt. Ő ugyanis nem egy közönséges 21. századi történész, vagy protestáns teológus volt, akik - elkövetve az egyik legnagyobb eretnekséget "értelmezgetik" a Bibliát - hanem egy apostoli atya, aki az Újszövetség keletkezésének idejében élt, az apostolok kortársa volt, a legenda szerint pedig nem csak apostoli tanítvány, hanem bibliai szereplő is [az a kisfiú, akit Jézus a tanítványok elé állított példaként]. Ő megkapta a hiteles apostoli hagyományt [a reformációig az Egyházban nincs "Sola Scriptura" elv], tehát ha azt mondta, hogy nem kell szombatot ünnepelni, akkor abban igaza volt.

Semmiféle jelentősége sincs annak sem, ha esetleg egyesek még szombatot tartottak, mert az nem azt jelenti, hogy igazuk is volt, csak azt, hogy nem tudtak elszakadni a mózesi törvénytől, ahogyan a galáciabeli gyülekezetnek sem sikerült, és ezért Pál írt nekik egy kijózanító levelet. Az előző kommentemben már utaltam rá, hogy voltak olyanok, akik mindig a mózesi törvényt akarták erőltetni a keresztényekre (Ap.Csel 15,1). Az Egyház ekkor összeült és alaposan átbeszélte a dolgokat. Végül ezt a határozatot hozták:

"Ezért az a véleményem, hogy nem kell terhet rakni azokra, akik a pogányságból tértek meg az Istenhez, hanem csak azt írjuk elő nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá a paráznaságtól, a fojtott állattól és a vértől." (Ap.Csel 15,19-20).

A zsinat határozatairól van egy bővebb dokumentumunk. A hagyomány szerint a Didakhéba ugyanis azokat a határozatokat jegyezték fel, amiket a zsinaton hoztak:

[link]

És beszél-e a Didakhé a szombatról? Nem. Viszont ezt írja:

"Az Úr napján gyűljetek egybe, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát, előtte tegyetek bűnvallomást, hogy tiszta legyen áldozatotok." (Didakhé 14,1)

A parancs úgy szól, hogy a kenyértörést, vagyis az Úrvacsorát az "Úr napján" kell tartani. De melyik ez a nap? A Szentírásban meg van örökítve egy pár Úrvacsora, de amikor egy konkrét napot nevez meg a Biblia, akkor az így szól:

"A hét első napján összegyűltünk kenyértörésre..." (Ap.Csel 20,7).

Ebből világos, hogy a Didakhéban is a vasárnapról van szó. És vajon milyen érdekes, hogy az Újszövetség egy darab szombatos Úrvacsorát sem említ konkrétan. Véletlen lenne?

Nem akarom tovább húzni az időt, mert mint talán magad is belátod, ez egy óriási téma. Az apostolok nem parancsolták meg a kötelező szombatünneplést a keresztényeknek, viszont a Didakhé és az Újszövetség párhuzamaiból számomra világos, hogy a vasárnapot rendelték el. Tévedtek volna az apostolok? Nem hiszem! Véleményem szerint azok tévedtek, akik továbbra is erőltetni akarták a mózesi törvényt [aminek része a szombatünneplés]. Szent Ignác nagyon helyesen írta tehát, hogy nem kell szombatot ünnepelni, és a vasárnapra kell helyezni a hangsúlyt. Ő az eredeti apostoli tanítást hangsúlyozta, szemben azokkal, akik az elavult mózesi törvényt favorizálták. De ez már egy másik téma.

Egyébként pedig remélem nem bántottalak meg semmivel, ha igen, nem volt célom.

Üdvözlettel, Dante

+ 1 kiegészítés:

Az adventisták esetében nem is az a legnagyobb baj, hogy szombatot ünnepelnek, hanem az, hogy teológiájukban nagyon szélsőséges nézeteket vallanak. Ők a szombatünneplést az Isten iránti hűség jeleként értelmezik [ebből következik, hogy aki nem ünnepel szombatot, az nem hűséges Istenhez], míg a vasárnap meggyőződésük szerint a fenevad bélyege lesz. Ezek nagyon szélsőséges és kifejezetten szektás tanítások, és akik szerint e tanításokat vallva jó úton járnak, azok szintén nincsenek a helyzet magaslatán.