Miért is szekta és járnak tévúton az Adventisták?

Az adventistákra vonatkozó mondatod pedig egészen elképesztő, összekevered az egyház létrejöttének idejét az általuk vallott elvekkel, amelyben az ősegyház elveihez nyúlnak vissza. Egyébként a legtöbb keresztény reformmozgalom azzal a céllal jött létre, hogy szembeszálljanak a katolikus egyház viszonyaival, mert azok szerintük régen eltávolodtak a krisztusi úttól.

Ennek van módszertani neve is: az elemzési szintek összekeverésének hívják egy társadalomtudományban. Leggyakrabban politikusoknál látható.

Kedves Kapernaumi!

"Mi az, hogy hamis tanításokat Istenről?"

A korai adventisták alapvetően ariánus elveket vallottak, tehát nem voltak keresztények, mivel tagadták a Szentháromságot. Ez bizony egy kőkemény hamis tanítás, mivel Isten a Szentháromság, az arianizmust pedig az Egyház már elítélte az ókorban. Az adventista úttörők tehát ott tartottak az istentanban, mint ahol ma a Jehova tanúi tartanak, következésképp amikor prédikáltak, hamis tanításokat terjesztettek az Istenről.

"El sem fogadtok más álláspontot, rögtön rávágjátok, hogy hamis tanítás"

->A Katolikus Egyháznak eredetileg valóban nem kell elfogadni más tanítást, ahogyan más apostoli jogfolytonosságú egyháznak sem. Azokat az egyházakat ugyanis az apostolok indították útnak, tehát megkapták a hiteles apostoli tanítást is, amit a püspökök generációról-generációra őriztek és őriznek az évszázadok során.

"Miközben a katolikus tanítások nagy része nem vezethető le a Bibliából, egy példát rögtön idéztem is."

->Ezt az érvet már milliószor hallottam valamilyen formában, és mindig megdöbbenek rajta, hogy ennyire nem ismerik egyesek az egyháztörténelmet. Akkor csak röviden: az ókori kereszténység nem úgy viszonyult a Bibliához, ahogyan a protestánsok és a kis szekták. Az ókorban először is eleinte nem volt olyan értelemben vett "Biblia" mint ma. Az alapszöveg a LXX volt nem pedig a palesztinai kánon, de amellett egyéb tekercseket is használtak: Énok könyve, Illés apokalipszise és a többi. A mai értelemben vett Bibliáról évszázadokkal később, 4. században döntött az Egyház [ezt vették át a protestánsok leszűkítve]. A Biblia azonban egyrészt nem volt egyéni értelmezés kérdése, kizárólag az apostolok utódaiként működő püspökök értelmezhették, másrészt nem volt hivatkozási alap sem, pusztán a hagyomány része. Az Óegyházban tehát az alap az apostoli szenthagyomány volt, amelyben olyan dolgok is benne vannak, amely az írott hagyományban [a Bibliában] nincsenek benne. Amiket most leírtam, azok közül mindegyik ellentmond a protestánsok és a kis szekták bibliakezelési gyakorlatának.

"Történészként hidd el van rálátásom a témára, még ha nem is szakterületem az ókor."

->Nem hiszem el, mivel az alapján ahogyan viszonyulsz a témához, nem egy tapasztalt történész, hanem egy laikus protestáns, illetve szektás álláspontját képviseled. Ilyen vitákat már többször végigcsináltam, ez alapján számomra egyértelmű, hogy nem vagy képben a dologban.

"Visszanyúlok a forrásokig, mit tartalmaznak az iratok: jelentések, statisztikák, beszámolók, szabálysértések, panaszok. Ésd ebből egy egészen más kép jön létre a rendzserről, vagy bármelyik alrendszerről."

->Az apostoli szenthagyomány esetében nem fogsz mást tapasztalni, mint amit ma is képviselnek az azt örző egyházak, mivel az ókeresztény dokumentumok bizonyítják annak valódiságát.

"Na pont ezért fordultak vissza Lutherék a Bibliához, hogy a sok hamisságot, amik rárakódtak az értelmezési keretekből levegyék róla. És nagyon jól tették"

->Luther Márton eredeti célja az volt, hogy védje mindazt, ami a Szentírásban, az egyházatyák írásaiban, a zsinati kánonokban, és a pápai rendeletekben van. Dr. Szalai András erről egy cikket is írt, ami az Apologia kutatóközpont honlapján elérhető. Luther követőinél a "Bibliához való visszafordulás" nagyon szerűen annyit jelent, mint a "Biblia egyéni értelmezése", ami közönséges eretnekség az Óegyház mérlegén. Az Egyház alapvetően sosem fordult el egzakt értelemben a Bibliától, hanem mindig úgy kezelte, ahogyan azt az az Atyák, a kereszténység úttörői - akik nyilván jobban tudták hogy vannak a dolgok - ránk hagyták.

"Az adventistákra vonatkozó mondatod pedig egészen elképesztő, összekevered az egyház létrejöttének idejét az általuk vallott elvekkel, amelyben az ősegyház elveihez nyúlnak vissza"

->Az Ősegyház elveihez nem nyúlhattak vissza, mivel bizonyítékunk van rá, hogy azok a hívő emberek másképp látták a dolgokat, ahogyan az adventisták. A ránk maradt dokumentumokból tudjuk például azt, hogy nem volt kötelező szombatünneplés, míg az adventistáknál van. Az őskeresztények nem azonosították Mihály arkangyalt sem Jézus Krisztussal ahogyan az adventisták teszik. Hol akkor itt az egyezés?

"Egyébként a legtöbb keresztény reformmozgalom azzal a céllal jött létre, hogy szembeszálljanak a katolikus egyház viszonyaival, mert azok szerintük régen eltávolodtak a krisztusi úttól."

->Ahogyan írod: szerintük, de ez valójában nem így van. Dióhéjban a gond: a reformációs mozgalmak és a kis szekták bevezették a Biblia egyéni értelmezését, ami viszont az ókori kereszténység mérlegén az egyik legnagyobb eretnekség. Egyéni értelmezésükben olyannyira felfuvalkodottá váltak, hogy a tanításaikat többre becsülik, mint a kereszténység úttörőinek a tanítását. Egy elvetemült szektás tényleg elhiszi, hogy jobban tudja, hogy van az eredeti keresztény tanítás, mint az apostolok kortársai/tanítványai, vagy azok az emberek, akik kicsit később tevékenykedtek, mint az apostolok. Ha te ezt a mentalitást normálisnak tartod, akkor azt gondolom, te sem állsz a helyzet magaslatán.

------

A Kérdező felvetéseire válaszolva röviden:

Az apostoli egyházakat az apostolok alapították, vagy legalábbis valamelyik apostol volt az, aki az élükre rendelt egy püspököt. A reformációs egyházakra és a kis szekták gyülekezeteire ez nem mondható el, mivel azok elején rendszerint egy önjelölt tanító áll, nem pedig egy apostol. Egy önjelölt tanító tanítása pedig nem hasonlítható össze azzal, amit az apostolok hagytak az apostoli egyházakra. Ez alapján igen, a lényeg az apostoli jogfolytonosság, mármint ami az egyházkérdést illeti. A katolikus és ortodox kereszténység közt valóban van némi különbség, de nem annyi, mint a kereszténység más felekezeteivel szemben. A katolikusok és az ortodoxok rendszerint elismerik egymásról, hogy a másik apostoli egyház, és közösen őrzik az apostoli hagyományt. A gyakorlás tekintetében az ortodox kereszténység egyébként még jobban is őrzi a szent hagyományt, mint a katolikus. Ezzel együtt nem mondom, hogy a Bibliát mások nem magyarázhatják időnként jól. Noha a szekták esetében ki van zárva a helyes magyarázat lehetősége, viszont a művelt protestánsok - akik a modern bibliatudományt használják - szűkebb értelemben adhatnak jó magyarázatokat. A katolikusok és a művelt protestánsok ugyanis egyaránt használják a bibliatudományt, és ebben nincs eltérés. Tágabb értelemben viszont a helyes értelmezés az apostoli egyházaknak van.

Még valami:

Nem kötelező csatlakozni sem a katolikus, sem az ortodox kereszténységhez. Nyugodtan lehet csatlakozni a hetednapi adventista egyházhoz is, ha az jobban tetszik.

Üdvözlettel,

Dante

Mondandó lényege: mi vagyunk a legjobbak, néha ti is mondhattok jókat, de az csak véletlen.

Komolytalan, innentől szerintem hagyjuk, időpocsékolás.

Ui. nekem levéltárosként tucatnyi történelmi publikációm van, igaz egyik sem ókori témájú. Neked hány van?

@14:47-es:

Semmi komolytalan nincs abban amit írtam, mindössze arról van szó, hogy nem értünk egyet. A vitát viszont én is feleslegesnek tartom.

"Ui. nekem levéltárosként tucatnyi történelmi publikációm van, igaz egyik sem ókori témájú. Neked hány van?"

->Nem tudom, hogy mit értesz pontosan a történelmi publikációkon. Én nem vagyok történész, ezért az én könyvtáram nincs tele történelmi témájú művekkel. Ami engem most foglalkoztat, az az ókori egyháztörténelem, ezért arról igyekszek minél több információt összegyűjteni, hogy jobban megismerjem azt.

Dante

Kedves Kérdező!

Én magam nem vagyok adventista (evangélikus vagyok), bár rokonszenvezem velük több dolog miatt. Egyrészt pont a szombatünneplés miatt, amely miatt a legtöbbet támadják őket. Hányszor olvasol a Bibliában vasárnapról? A ApCselben valóban van egy olyan megjegyzés, hogy "összegyűltünk a hét első napján" (ami ugye a vasárnap), de tudomásom szerint ez az egy ilyen van. A többi mind a szombatról szól, ezért (is) mondta Jézus, hogy az Emberfia ura a szombatnak is. Jézus fontosnak tartotta az ÓSZ-et, sokszor idéz belőle. Ezért is van egy fontos elv, a sola scriptura elve. Ez annyit mond: egyedül a Szentírás. Le kell vetni róla minden fölösleges emberi magyarázatot, mert nem tudhatjuk, hogy igaz-e vagy sem. Vegyük elő magát a Bibliát, amely Isten szava, és vizsgáljuk azt.

A katolikusok azt mondják, itt a hagyomány. De a hagyomány sokszor teljesen ellentmond önmagának és nagyon gyakran nincs bibliai alapvetése. Ez a második döntő különbség, ha megnézel egy protestáns dolgozatot, hitvallást, tele van szentírási idézettel, te magad is megnézheted, hogy úgy van-e vagy se. Egy katolikus azt mondja: a mi egyházunk megmondja mit kell gondolnod és kész. A hagyomány ellentmondásaira sok példát lehetne hozni, egy példa. Az ortodoxok, akik szintén követik a hagyományt, jobban, mint a Bibliát, böjtölnek szerdán és pénteken. Ennek semmi bibliai alapja sincs.

Az egyedül a Szentírás elve egyébként levezethető a Bibliából több helyen is van utalás erre, pl. Mózes V. 4. 2-3 igeversek: "Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból". Ez elég világos megfogalmazás. A másik Pál apostol Timóteusnak írt második levele 3:14-17 igeverse. Jézus maga is sokszor hivatkozik arra, hogy nem akar elvenni az Írásokból.

Te döntesz. Menj el gyülekezetekbe, menj el katolikus misére, olvasgass cikkeket, aztán majd meglátod. Én a magam részéről nem szeretem azt, ha megmondják miben kell hinnem és mit kell gondolnom. Olyan ez mint a verselemzés általános iskolában: "erre gondolt a költő". Honnan tudja a tanár? Nekem van más elgondolásom, de "kisfiam ne legyen!" Ismerős ugye?

kapernaumi

Kapernaumi, nekem igazából teljesen mindegy, hogy kivel rokonszenvezel, ahogy az is mindegy, hogy a Kérdező hogyan viszonyul a kereszténység különböző ágazataihoz. Tehát nem azért írok, hogy kötekedjek, de mivel a katolikusokat és az ortodoxokat említetted, ezért szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni:

A katolikus és ortodox kereszténység teológiája jóval szilárdabb alapon nyugszik, mint ahogyan azt el tudod képzelni. A Szentírás és az ókori keresztény dokumentumok elmélyült vizsgálata alapján ugyanis teljesen egyértelmű, hogy az adventista tanítások nem tarthatóak fent. Nem, mert cáfolhatóak teológiailag és ami ennél is fontosabb, idegen az ókori egyház tanításától. A korai kereszténység elején bizonyíthatóan nincs kötelező szombatünneplés, van viszont vasárnapi összejövetel. A hagyományoktól való idegenkedés ugyancsak cáfolható, ahogyan a Sola Scriptura is. Apropó, a h.n. adventisták esetében Sola Scripturáról beszélni igencsak vitatható, hiszen ők a Biblia mellett Ellen G. White írásaival is számolnak, akit hivatalosan prófétának fogadnak el, látomásait isteni eredetűnek tartják. Hogy hogyan kezelik ezeket az írásokat az mindegy, egy gyakorló h.n. adventista nem fogja figyelmen kívül hagyni a White irodalmat.

Csak ennyit akartam írni.

Dante

Kedves Dante!

Akárhogy is vizsgálom a Szentírás alapján az adventista tanokat, egyre többször látom, hogy tényleg úgy van. Minden elvüknél ott van a bibliai hivatkozás. Ellentétben a katolikus egyházzal, ahol rengeteg olyan dolog van, ami nem összeegyeztethető a Szentírással. A múltkor már említettem ilyet, két szín alatti áldozás, vagy éppen a tévedhetetlenség tana, sehonnan sem levezethető. Ráadásul én veled ellentétben mindig hivatkozom a Bibliára, az előbb is Mózes V. könyvéből kimásoltam az igeszakaszt ami a sola scriptura elvét igazolja. Te ilyet nem teszel, mert nem tudsz.

Tudod a tudományos vizsgálat egyik alapelve az, hogy levesszük a szemellenzőt. Te is vedd le. Nem mondom, hogy tagadd meg a hitedet, egyházadat, erre nincs szükség.

De egy kutatás során olyan nincs, hogy baloldali tény meg jobboldali tény, nincs katolikus tény és baptista tény. Tények vannak. A múltkor, talán hétfőn rákerestem az apostoli hagyományra, ki mit ír róla. Találtam egy katolikus oldalt, egy személy oldala, megkeresem ha érdekel, ahol voltak biblia hivatkozások is. Nos, rákerestem az egyikre, és kiderült, hogy egészen másról szól. Ugyanis a cikk írója megsértette a bibliaértelmezés alapvetését, hogy a kontextust együtt kell figyelembe venni egy- egy igevers esetében is. Pál valóban "hagyományról" beszélt ebben az igaszakaszban, majd hozzátette, azokhoz a hagyományokhoz, "amelyeket akár beszédünkből, akár leveleinkből tanulhattok." Ugye így már egészen másképpen fest a dolog? Merthogy a levelei nagy része a kánon része, nem mind, és ugye a zsidókhoz írt levél nem egyértelműen Pál levele, pontosabban valakik elfogadják annak, pl.- az ortodoxok, valakik viszont nem. Hagyománynak tehát azt tartja, amit ő írt és amit cselekedett, hiszen több gyülekezetet is ő maga alapított, személyesen is ismerték életmódját, viselkedését. Érdekes, de a katolikus mindig kimazsolázgatják azokat, amik szerintük az ő elveiket támogatják, a többit viszont eldobják, így van a hit általi megigazulással is. Merthogy erről is ír, jó sokszor és jó hosszan Pál apostol.

Aztán itt van a római levél. Luther zseniálisan jött rá arra, ami egyébként oda van írva: hit által igazul meg az ember. Ez a gondolat lényegében az összes páli levélen átmegy. Nem kell ide hagyomány, nézzük a Szentírást.

A szombatünneplés kérdése nem igaz, hogy bizonyítható már a korai időktől. Valójában Pál többször beszél leveleiben arról, hogy szombaton jöttek össze, és ha megnézed Péter és Pál vitáját teljesen világos, hogy egy zsidó-pogány ellentét volt, ennek eredménye, hogy a nem zsidó keresztények áttették ünneplésüket a hét első napjára, hogy megkülönböztessék magukat a zsidóktól. Ez minden bizonnyal korán megtörténhetett, talán már az első század végén, de a II. században már minden bizonnyal így volt egyes helyeken, nem mindenhol. Igen ám, de mit ír a tízparancsolat és az Ószövetség? Világos, a nyugalom napja a szombat.

Ha ehhez hozzáteszem, hogy pontosan tudjuk, történelmileg igazolt, hogy 321-ben lett hivatalosan vasárnapra téve a nyugalom napja, akkor már minden világos. Erre csak a nagyon elvakultak mondhatják, hogy hagyomány, mert még egyszer mondom, történelmi tény, hogy 321-ben került át. Olyan tény, minthogy Hunyadi Mátyás magyar király volt 1458-1490 között.

Ne kívánok vitatkozni, veszekedni meg még kevésbé. White prófétasága valóban érdekes dolog, ez engem is zavar bevallom őszintén. Ugyanakkor elsősorban (mindig) a Szentírásra hivatkoznak, sohasem Whitra. De ez most mindegy is.

Barátsággal:

kapernaumi

Kedves Kapernaumi!

Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni ezt a kommentet, hogy tévedésben vagy: nem azért nem hivatkozom igehelyre, mert "nem tudok", hanem azért, mert nem olyan szándékkal írom ezeket a kommenteket, hogy teológiai vitát folytassak. Jól megalapozott teológiai érveléssel ugyanis az adventista tanítások nem tarthatóak fent, ezt világosan bizonyította Brátán János is, aki mikor adventista kritikával foglalkozott és üzemeltetett egy honlapot. Arról nem tudok, hogy az adventisták hitelt érdemlően tudták volna cáfolni az érveit, arról viszont igen, hogy a "legjobb védekezés a támadás" alapon az ő személyét támadták. János érvei azonban jóval megalapozottabbak voltak, ezt bizonyítja a Szász Bélával való levelezése is, ami még mindig elérhető az interneten.

A hagyománnyal kapcsolatban úgy látszik nem gondolkodtál el azon, amit fentebb írtam: a ránk maradt ókori keresztény dokumentumok alapján egyértelmű, hogy a korai keresztények hite nem a kizárólag Szentíráson alapult, mivel azt csak a hagyomány részének tekintették, következésképp a nem kifejezetten bibliai eredetű szokások is ugyanúgy érvényesek voltak náluk [protestáns szemszögből erre éppen Jézus mutatott példát, amikor felment a Hanukkára. Azt az ünnepet ugyanis nem Isten alapította, hanem a zsidó hagyományban alakult ki a szír-görög uralom feletti győzelem emlékére.] Nem volt továbbá a Szentírás egyéni értelmezése sem szokásos, mivel azt az apostolok utódaiként működő püspökök értelmezhették. Az adventisták itt kétszeresen is ellentmondanak ennek az egésznek: száműzik az hagyományt, [bár a saját hagyományaik nekik is megvannak] és a Szentíráshoz egyéni értelmezéseket fűznek. Már fentebb leírtam azt is, hogy Luther az eredeti célja értelmében nem vetette el a hagyományt, mivel a Szentírás mellett védelmezni kívánta pl. az egyházatyák írásait és a pápai rendeleteket is. Továbbá tudomásom szerint eredetileg nem volt célja új egyházat alapítani sem, hanem a régit akarta megreformálni, és a visszaélések ellent szólalt fel. Az adventisták itt megint kétszeresen ellentmondanak Luther eredeti céljainak: elvetik az Atyák írásait [rafináltan csak ott hivatkoznak rájuk, ahol látszólag alátámasztja a tanításaikat], és alapítottak egy új egyházat. Ez alapján ha azt gondolod, hogy a (2Thessz 2,15) éppenséggel nem az apostoli jogfolytonosságú egyházakat igazolja, és az adventistáknak van igazuk, akkor én már inkább nem is szeretnék erről a témáról többet írni neked, mert felesleges.

A szombatról:

Ha bizonyítani akarod a korai keresztények szombatünneplését, akkor be kell mutatnod olyan ősi keresztény dokumentumokat, amelyek azt bizonyítják, hogy szombatot ünnepeltek. A Biblia ilyen szempontból nem bizonyíték, hiszen az értelmezés kérdése. Egy Jehova tanúja például azt olvassa ki belőle hogy a korai keresztények arianizmust tanítottak. A karizmatikusok azt, hogy az értelmetlen nyelveken szólást Pál favorizálja, noha ezek a dolgok nyilvánvalóan nem igazak, és így tovább.

De ha már Biblia:

Pál apostol egyetlen egy levelében sem beszél arról, hogy ők szombaton jöttek volna össze, másrészt a szombati összejövetel nem egyenlő a szombatünnepléssel. A katolikus templomban is van szombaton mise, mégsem ünnepelnek a hívek szombatot. Arról viszont beszél Szent Pál, hogy vasárnapra rendelte az egyházaknak a gyűjtést, következésképp akkor is kellett összegyűlniük a keresztényeknek (1Kor 16,1-2). Szombati alkalmakról az Ap.Csel-ben lehet olvasni viszont ezeknek az alkalmaknak semmi közük nincs az adventista szombatünnepléshez. Köze van viszont a zsidókkal kapcsolatos fárasztó teológiai vitákhoz, illetve a pogányoknak szóló ismeretterjesztéshez. Pál apostol és hallgatói ezeken az alkalmakon nem ünnepeltek. A neve alatt futó leveleket illetően pedig helyzet, hogy Szent Pál nem is beszél a szombatról, viszont amikor szóba jön ez a kérdés, akkor éppenséggel az a helyzet, hogy a szombat ellen nyilatkozik:

"Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság" (Kol 2,16-17)

Szent Pál számára tehát a felsorolt dolgok, csak árnyékok, vagyis Krisztus előképei, ezért azok elhagyása miatt senkit sem lehet elítélni. A szombat - mint nyugalomnap - ugyanilyen előkép volt, amit Krisztus már beteljesített (Mt 11,29). Az adventisták azonban elítélik azokat az egyházakat, akik nem ünnepelnek szombatot, és a saját híveik számára is kötelezővé teszik a szombatünneplést, noha az Újszövetségben egy sor sincs arról, hogy szombatot kellene ünnepelni.

Ezt állítod:

"Ha ehhez hozzáteszem, hogy pontosan tudjuk, történelmileg igazolt, hogy 321-ben lett hivatalosan vasárnapra téve a nyugalom napja, akkor már minden világos."

->Ez így ebben a formában nem igaz. Szent Jusztinusz idejében - Kr.u. 2. század közepe - már általánossá vált a keresztény vasárnapi összejövetel, ezt egyrészt onnan is tudjuk hogy a zsidó Trifón éppen azzal marasztalja el a keresztényeket, hogy nem tartanak szombatot. Másrészt Szent Jusztinusz a következőt írja:

"Mindenért, amit csak magunkhoz veszünk, áldjuk a mindenség Alkotóját, Fia, Jézus Krisztus és a Szentlélek által. és a Napról elnevezett napon mindannyian, városokban és falvakban egyaránt összejövetelt tartunk… Azért a Nap napján tartjuk mindannyian összejöveteleinket, mert ez az első nap, melyben az Isten a sötétség és az anyag megváltoztatásával alkotta a világot, és Jézus Krisztus, a mi Megváltónk ezen a napon támadt fel a halottak közül, mert a Szaturnusz napja előtti napon feszítették keresztre, és a Szaturnusz napja utáni napon, vagyis a Nap napján jelent meg apostolainak és tanítványainak, és tanította őket ezekre, melyeket most elétek tárunk, hogy megfontoljátok."

Szent Jusztinosz: I. Apológia, 67. (Kr. u. 155)

Figyeld meg, hogy az apologéta azt mondja a vasárnapi összegyülekezéssel kapcsolatban, hogy "városokban és falvakban egyaránt összejövetelt tartunk" -> tehát a Római Birodalom területén általános volt az ő idejében, hogy a "Nap napján", vagyis vasárnap gyűltek össze.

Gyárthatsz persze különböző kifogásokat, például ilyeneket: pl zsidó-pogány ellentét, hitehagyók voltak stb, a tény azonban tény marad: nincs semmiféle Biblián kívüli forrás a korai keresztények szombatünneplésére vonatkozóan, és tény az is, hogy a kereszténység vasárnap gyűlt össze Nagy Konstantin vasárnaptörvényének bevezetésénél jóval korábban.

Üdvözlettel,

Dante

Még valami, hogy kicsit pontosítsam magam a szombat történetével kapcsolatban:

A kereszténység elején - tehát az apostoli atyák korában Kr.u. 1. század vége, 2. század eleje - nincs szombatünneplés, van viszont vasárnapi összejövetel. A legértékesebb ókori keresztény dokumentumaink tehát éppenséggel a szombatünneplés ellen vannak, ami azért is fontos, mert az apostoli atyák az apostolok tanítványai, illetve kortársai voltak, tehát ha valakiknek, akkor nekik tudniuk kellett azt, hogy mi a helyzet e tekintetben. A következő kicsit későbbi dokumentum amit idéztem, Szent Jusztinusztól való, aki a lejegyzéséből azt sugallja, hogy a vasárnapi összegyülekezés általánossá vált a kereszténységben.

Szombatista részről olvastam olvastam, és hallottam egymásnak ellentmondó véleményeket. Az első eset azt próbálta bizonyítani ókori keresztény dokumentumokkal, miszerint Milánó és Alexandira kivételével mindenki szombatot ünnepelt, adventista részről viszont úgy emlékszem, hallottam olyat, hogy a keresztények [vagy bizonyos keresztények] egyszerre tartották a szombatot és a vasárnapot. Akárhogy is legyen összességében ez az egész azt bizonyítja, hogy a kereszténységben nem volt olyan általános a szombatünneplés, mint a zsidóságban, tehát a vasárnaptörvény bevezetése sem bírt olyan nagy súllyal, mint a makkabeusi korban a zsidóknál

Végső érvként a vasárnap mellett pedig ismertetném Brátán János egyik cikkét, ahol a (Jel 1,10) történelmi hátterét vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy ott a Bibliában vasárnapot kell értenünk, nem pedig szombatot, ahogyan az adventisták tanítják.

[link]

Üdv, Dante

"White prófétasága valóban érdekes dolog, ez engem is zavar bevallom őszintén. Ugyanakkor elsősorban (mindig) a Szentírásra hivatkoznak, sohasem Whitra."

->Viszont sajnos a Szentírást is White tanításainak függvényében értelmezik alapvetően. Én voltam olyan gyülekezeti alkalmon, ahol a prédikátor a szószéken White egyik látomásából olvasott fel [ami ugye nem a Biblia]. Nem tartom kizártnak, hogy ez az egész szombathoz való erős ragaszkodás és antikatolikus állítások is mind miatta vannak. White ugyanis azt tanította, hogy a szombat az Isten pecsétje, a vasárnap pedig a fenevad bélyege. Ezek alapján nem csodálom hogy a szombatot mindenáron védelmezik (még a Teremtés könyvét is szó szerint veszik, és elutasítják az evolúciót), hiszen ha nem igaz a szombatról szóló tanításuk, akkor White sem mondott helyes dolgokat, amiből már adódik, hogy bukik az egész adventizmus, ami részben White látomásain alapul. Tehát náluk a szombat kérdése jóval több, mint egy kis egyháztörténelem...

Dante