Vajon tényleg csak pár ezer áldozata lehetett az inkvizíciónak?

„Inkvizíciós levéltárak nyíltak meg”.

Ekként jelentették a hírközlő eszközök, hogy a Vatikán megnyitotta a tudósok előtt az 1965-ig Szent Hivatalként ismert Hittani Kongregáció levéltárának ajtajait.

A Szent Hivatalt III. Pál pápa alapította 1542-ben. Ezt az „eretnekség” elfojtására létrehozott pápai hivatalt római inkvizíciónak is nevezték, hogy megkülönböztessék az 1478-ban bevezetett spanyol inkvizíciótól. Az 1542-ben alakult bíborosok testülete arra volt hivatott, hogy „az eretnekség kérdésével foglalkozzon a kereszténység egészén belül” — fejti ki Adriano Prosperi, a téma egyik szaktekintélye. A XVI. században működő inkvizíciók közül egyedül a római inkvizíció tevékeny még ma is, jóllehet megváltozott a neve, és megváltoztak a feladatai.

A levéltári gyűjteményt alkotó több mint 4300 okirat két szobát foglal el a Szent Péter-bazilika közelében.

A történészek egyetértenek abban, hogy nem számíthatnak sok felfedezésre a levéltárakban. Prosperi professzor elmondja, hogy a római inkvizíció üléseinek jegyzőkönyvei ott vannak, de „a beadványok, a feljegyzések s majdnem az összes tárgyalási jegyzőkönyv hiányzik. A legtöbbet monsignor Marino Marini parancsára semmisítették meg Párizsban 1815 és 1817 között, akit azért küldtek Rómából, hogy visszajuttassa a Napóleon által elvitt iratokat.”

Italo Mereu jogtörténész szerint annak ellenére, hogy megváltoztatták a nevet, s megnyitották a levéltárakat, „a [Hittani Kongregáció] tevékenysége megegyezik a régi inkvizícióéval, annak régi módszereivel”, mint például, hogy a kivizsgálás alatt álló személyek nem láthatják a reájuk vonatkozó okiratokat.

Habár módszereiben és eredményeiben e két intézmény kissé eltért egymástól, mindkettő új volt a középkori inkvizícióhoz képest, amely 1231-ben kezdődött Olaszországban és Franciaországban.

Visszakérdezek:

kiket tekintesz áldozatnak? Akiket megöltek? Akiket bebörtönöztek? Akiket megcsonkítottak? Akiknek zarándoklatra kellett menniük? Akiket gályára hurcoltak? Akik ellen pert kezdeményeztek?

Csak a fennmaradt iratok alapján tudjuk elképzelni a dolgokat. Nem tudhatjuk, hogy voltak-e elveszett iratok, de az biztos: egy eretnek vezette be az inkvizícióba az égetést. Az ókori Római Birodalomban inkább száműzték az ellenfelet.

Szia

Már írták, de talán nem árt még egyszer: a "csak" pár ezer áldozat - tömeg gyilkos gondolkodás, már egy ember élete is szent nemhogy pár ezer.

Tomka Úr katolikus, általa hitelesnek vélt adatot annyira vehetsz komolyan mint mondjuk egy náci véleményét Auschwitzról, vagy egy kommunista véleményét a szovjet hadsereg országunkat felszabadító törekvéseiről.

Persze ezzel nem állítom, hogy mindegyik katolikus félre próbál vezetni, ám aki érintett a kérdésben annak véleménye - más esetekben sem - mérvadó.

Először is, olyan, hogy "az inkvizíció", nem létezett, inkvizíciók léteztek, a történelem során több különböző szervezet is működött különböző formában ilyen néven.

A középkorban a kereszténység nem pusztán vallás volt hanem a hivatalos állami ideológia is. Ez biztosította az uralkodó hatalom legitimitását. Bárki, aki a regnáló ideológia ellen szót emel, s ezt nyíltan támadja, felforgató elemnek számít, aki bomlasztja a közrendet. Ezt egyébként az eretnekek ki is használták. Bizony a kathar eretnekség például ugyanúgy egy jó indok volt a francia korona alól való függetlenedés elérésére, nem voltak ők sem semmivel jobbak a katolikus testvéreiknél.

Maga az inkvizíció egyébként csakis az eretnekség tényállásának megállapításában volt jogköre, végrehajtói jogkörrel nem rendelkezett, azaz ilyen értelemben nem végeztetett ki senkit. Miután megállapították valakiről eretnek mivoltát, avagy cáfolták, átadták a világi hatóságoknak, akik a világi törvények szerint ítélték meg. De mindemellett lehetőség volt mindig megbánás tanúsítására, ilyenkor mentesült az illető a halálbüntetés alól, illetve megillette a vádlottat a jogi védelem (ez példátlan volt abban a korban).

Ez alól kivétel egyébként a spanyol inkvizíció, ami világi fennhatóság alatt állt, és elsődleges célja a reconquista hadjárat után fennmaradt látszatra betért zsidók és muszlimok érdekszövetségeinek felszámolása volt. Mindenesetre az inkvizíciós perek, mivel az egyház fennhatósága alá tartoztak, jól dokumentáltak voltak, amik alapján kiderül, hogy egyáltalán nem tekinthető soknak azok száma, akik eretnekség miatt kerültek vérpadra. Az inkvizítorok egyébként elsősorban meggyőzni akarták az illetőt, hogy tanúsítson megbánást, nem pedig a kivégzésre hajtottak, nem is szívesen adták át a vádlottakat a világi hatóságoknak. Sőt, gyakran előfordult, hogy maga a vádlott kérte, hogy világi eljárás helyett az inkvizíciós eljárás alá essen, mivel jóval humánusabbnak minősült. Ettől függetlenül egyébként a kínzás általában megengedett volt, de csak egyszeri alkalommal, maximum fél órára, és nem folyhatott vér, nem lehetett megerőszakolni, megcsonkítani, és nem halhatott bele a vádlott. Valójában nagyon kevés haláleset köthető az inkvizícióhoz, a fennmaradt dokumentumok szerint legfeljebb 826 kivégzés történt egy 160 éves periódus alatt 45000 tárgyalásból! [link]

„csak nagyon finoman utánaszámolva, ha a 13. század előtti ezer éven keresztül csupán évi egy, a 13-18. század között negyedévente egy áldozatot számolok egyházmegyénként (ennyi kötve hiszem hogy ne lett volna)”

Most félretéve azt, hogy akkoriban nem létezett inkvizíció, mi alapján állítod, hogy így volt? Hasraütésre? Az inkvizíciónak nem az volt a lényege, hogy minél több embert megöljön. De még ha konkrét vád esetén ki is derült, hogy a vádlott eretnek, akkor sem a megölésére pályáztak, hanem hogy visszatérítsék. Ezért volt mindig lehetőség a megbánás tanúsítására, amivel bárki mentesülhetett az ítélet alól, és csak akkor adták át a világi hatóságoknak, ha erre az illető nem volt hajlandó.

Én azt hiszem, hogy az emberek többsége az inkvizíció alatt a katolikus vallás nevében elkövetett kínzások és kivégzések összességét érti. Például ide sorol minden boszorkány pert. Így értve lehetséges, hogy jóval több áldozat volt, mint ami dokumentálható, de igazából senki nem tudhat pontos számokat ha egyszer nincs dokumentálva.

Természetesen az, hogy bizonyos időben bizonyos helyen ennyi és ennyi áldozat volt abból egyáltalán nem következik, hogy akkor mindig és mindenhol átlagosan ennyi volt. Az inkvizíció főleg a fertőzött helyen működött a "járvány" idején. A boszorkány hisztéria se volt mindig mindenhol egyforma.

Jó volna azt is megérteni mindenkinek, hogy a vallásos középkorban minden vallásos volt még a társadalmi feszültségek is. Az eretnekek nem pusztán másképp gondolkodók voltak, hanem a fennálló társadalmi rend elleni lázadók. Az államhatalom minden korban lesújtott az ellene irányuló szervezkedőkre. A középkor nem volt semmivel sem rosszabb, mint a többi csak sajnálatos módon sok esetben jobb sem.

"Ennyi erővel akkor én meg mondhatnám, hogy mivel Hitler nacionalista rendszere részben keresztény is volt, ezért a 2. VH hatvanmillió áldozatát is nyugodtan varrhatjuk a keresztény vallás számlájára."

Pedig nem ugyanaz. Már csak azért sem, mert Hitlerék ugyanúgy gyűlölték a kereszténységet, mint a kommunisták. A kommunisták meg igen sok esetben az ateizmus nevében ítéltek el embereket, vallási alapon. Ez nem ugyanazt jelenti, hogy akkor most minden ateista irtani akarja a keresztényeket, csak azt, hogy a kommunisták felhasználták az ateizmust is az erőszak terjesztésére.

Amúgy a kérdésre válaszolva: melyik inkvizícióról beszélünk? Mert volt egy pár...

"mert Hitlerék ugyanúgy gyűlölték a kereszténységet, '

Bocs, de erről ez jut eszembe:

[link]