Isten (JHVH) a szeretet ellentéte?

Hát igen, JHVH képe valóban igen messze áll mindenféle szeretettől - de ha belegondolsz, csak olyan, amilyennek lennie kellett. Egy jóságos, elnéző, kedves entitás képe nem igen tudná félelemben tartani a népet. Nem igazán lehetne a megfélemlítés által vezetni az embereket. Nem nagyon lehetett cél egy elnéző, szeretetteljes istenkép teremtése. Meg úgy egyáltalán, ha mindenféle manipulációtól mentesen, csak egy zsigari istenképet nézünk: amikor a korabeli ember gondolkozik az istenről, vajon mit lát - egyrészt isten akkoriban is a rések istene volt, csak a rés nem akkora volt, mint mostanság, hanem, mivel kb semmit nem tudtunk a világról, nagyjából a létező összes dolog beleesett ebbe a résbe. Szóval isten teremtett mindent, ő irányít mindent - viszont ha körülnéz az ember, nem egy olyan környezet képét látja, ami olyan hűde barátságos. Az élet nem a csupa mókáról kacagásról szól. És ha mindent isten teremtett, akkor egy ilyen valósághoz nyilván egy haragvó isten tartozik. Persze nem az isten a hibás, hanem az ember - viszont istennek muszáj haragvónak lenni.

A biblia, főleg az ószövetség kőkeményen 18+ -os olvasmány és még úgy is gyomorforgató. De az emberi elme csodája, hogy ezt a képet is képes szépnek látni. Megtalálják benne a mikromennyiségű szépet, illetve úgy fordítják magukban a történetet, hogy képesek legyenek szépnek látni. Ez engem azért eléggé lenyűgöz, tényleg nem semmi, hogy a hit mire képes - főleg, ha szívből jó ember az adott hívő. És ezt egyáltalán nem feltétlen negatív értelemben értem.

"Ha ismered a Bibliát, akkor ismered azokat a helyeket is, ahol JHVH pontról pontra a szeretet tulajdonságaival ellentétesen nyilvánul meg."

Ha pedig egy a Bibliába redszeresen belekötő ateistánál jobban ismered a Bibliát, akkor ismered azokat a részeket is (Ószövetségben is!!), ahol Isten a türelmességéről, jóságáról és könyörületességéről tesz tanúbizonyságot. Te csak az érdekeidnek megfelelő részeket mazsolázgattad ki, miért nem idézted például mondjuk azt a részt, hol Lót elment Szodomába – a bűnbe – a világi gazdagságért és kényelemért? Elhagyta az Ígéret földjét, és választotta a világ kínálta gazdagságot. Nem hitből tehát, hanem látás – azaz test – szerint választott. Sőt, nemcsak Sodomában lakott, hanem Sodoma kapujában ült, (Móz.19.1) a Bibliában pedig a kapuban ülés azt jelenti, hogy ő Sodomának egyik vezetője lett. (Lásd: Péld.31.23; Ruth 4.1-12) S bár gyötrődött az istentelenek kicsapongó viselkedése miatt, látva és hallva a gonosz cselekedeteket, és napról-napra gyötörte az ő igaz lelkét (2Pét.2,7-8), ennek ellenére nem költözött el a bűn városából, mert jobban szerette a világ nyújtotta kényelmet, gazdagságot és szépséget, mint az Urat. Ugyanis Sodoma és környéke nagyon szép volt, ahogy ezt Isten Igéje mondja: „…olyan volt, mint az Úr kertje…” (1Móz.13.10), mint a paradicsom.

Ennek ellenére amikor Isten ítéletet mond a város felett, Lótnak és családjának megkegyelmez, sőt, előtte még azt is elfogadta, hogy ha 10 igazságos embert talál ott, az egész város megmenekül:

"Jehova ekkor ezt mondta: „Ha ötven igazságos embert találok Szodoma városában, akkor megkegyelmezek értük az egész helynek.” Ábrahám azonban így folytatta: „Immár szólni mertem Jehovához, pedig por és hamu vagyok. Hátha öt hiányzik az ötven igazságoshoz. Vajon elpusztítod az egész várost az öt miatt?” Erre ő így felelt: „Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt.” Ismét megszólalt, és ezt mondta: „Hátha találsz ott negyvenet.” Ő így felelt: „Nem teszem meg a negyvenért.” De ő így folytatta: „Kérlek, Jehova, ne gerjedj haragra, de hadd mondjak még valamit: hátha találsz ott harmincat.” Ő így felelt: „Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.” De ő így folytatta: „Immár szólni mertem Jehovához: hátha találsz ott húszat.” Ő így felelt: „Nem pusztítom el a húszért.” Végül pedig ezt mondta: „Kérlek, Jehova, ne gerjedj haragra, de hadd szóljak még ez egyszer: hátha találsz ott tízet.” Ő így felelt: „Nem pusztítom el a tízért.” Jehova ekkor elment, miután befejezte beszédét Ábrahámmal; Ábrahám pedig visszatért a lakhelyére." (1 Mózes 18:26-33)

Hát ez nem épp a türelmességéről tesz tanúbizonyságot?! És mi a helyzet Jónás történetével, azt miért nem idézted?

Jónás megbízatást kap Istentől, bemegy Ninivébe és ítéletet hirdet: „Még 40 nap és Ninive felfordíttatik!” A város azonban böjtöt hirdet, megalázkodik és megtér, így az ítélet elmarad. Jónás azt kívánta, hogy Isten csak Izráelt ajándékozza meg szeretetével és kegyelmével, a pogány népek pedig bűnhődjenek érdemeik szerint. Isten azonban egy lopótököt használt fel arra, hogy megértesse, miért könyörült meg a pogány Ninive lakosain. Hát ez nem épp a könyörületességéről tesz tanúbizonyságot?!

Az a baj kedves Ozmium, hogy még az eredendő bűn fogalmát sem tudod rendesen értelmezni, ennek ellenére minden erőddel azon igyekszel, hogy szembeállítsd Pál tanításait az Ószövetséggel, holott azt éppen a Pálé támasztja alá, illetve magyarázza! Az eredendő bűn protestáns felfogás szerint nem más, mint a bűnre való hajlam, és felnőttkorban a cselekedeti bűnök elkövetésére irányuló belső késztetőerő.

"Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő pedig előképe az eljövendőnek." (Róma 5:12-13)

A jó és a rossz megismerésének fájáról evett Éva és Ádám. Ezt a képességet, vagy ha így jobban tetszik, a bűnre való hajlamot örököltük a felmenőinktől. Ezt a hajlamot Pál maga is bűnnek (vagy legalábbis a bűn törvényének) nevezi.

Pál így folytatja:

"Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő pedig előképe az eljövendőnek. De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából vitt megigazulásra. Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká. A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által." (14-21. vers)

Aztán a 7. fejezetben még részletesebben kifejti, mitől is szabadított meg minket Krisztus:

"Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben. (......) Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének." (Róma 7:5-6; 14-25)

"Felrója a rosszat, ez a kedvenc elfoglaltsága."

Nem semmi, igaz? Hogy van képe bárkinek is felrónia a vétkeidet, ítélkezni feletted, igaz? Mégha az történetesen a mindenható Isten is, mennynek és földnek teremtője és ura, nincs joga ehhez, igaz? Még ha az ítéletei igazságosak, akkor sem, igaz? Vannak itt derék ateisták, akik el tudják dönteni maguktól is, mi a jós mi a rossz és természetesen gátat is tudnak vetni a rossznak mindenkor, nem kell ehhez Isten, igaz? No ezért tart ott a világ, ahol jelenleg is...

Kedves Kérdező!

1. Senki sem azonos sem a tetteivel sem a megnyilvánulási formáival, Isten sem. Attól, hogy Isten tettei számonkérőek, attól ő maga még lehet lehet a Szeretet.

2. Az Ószövetség egy fokozatos kinyilatkoztatás, és csak egyetlen célja volt: hogy előkészítse az Újszövetséget. Semmi más célja és értelme nem volt.

Leragadni az Ószövetség Isten-képénél éppen olyan őrültség, mint az ebédet félig nyersen föltálalni az asztalra.

(De jó, hogy ezt is naponta el kell mondani, mert a törzskérdezők csak kérdeznek, de sosem olvassák el a válaszokat.)

Bizonyára nagyon érdekli a németeket meg az angolokat a dolog.

Amit megadtál linket azon az oldalon egy link sem működik, csak spekuláció.

Így nem tartható hitelesnek.

[link]

Ha esetleg adsz egy másik(hiteles) linket azt elolvashatom.

"...a rosszat nem rója fel."

Nem én írtam. Pál írta. Nála reklamálj."

És kinek írta Pál? Talán az Istent akarta kioktatni vagy nekünk? Nekünk, és nekünk sem abszolút értelemben. A gyerekeinknek sem szabad pl. felróni, ha rosszat tesz? Ja vagy ezt nem éppen szeretetből teszed?

"A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje

messze elűzi ő tőle azt." (Példabeszédek 22:15)

A mennyei Atyánk is pontosan szeretetből teszi az ítélkezést, hiszen ezzel fogja meggátolni, hogy a hívei gyilkosok, tolvajok, paráznák stb... között éljenek mindvégig.

Talán nem is annyira összeesküvéselmélet, orbán viktornak elég érdekes ez a beszéde.

https://www.youtube.com/watch?v=g36gdTgGyrA