Lehet hogy a katolikus egyházat a II. Vatikáni zsinat tette tönkre?

Barsi Balázs videójával kapcsolatban: szomorúan hallom, de teljesen egyetértek vele. Egy része volt, amivel kapcsolatban nem szeretnék itt véleményt nyilvánítani: amikor az egész internetet rossznak mondta.

Viszont a végére reflektálnék: azt mondta, hogy úgyis az Egyház fog győzni. Ha azt látjuk, hogy egyházi embereknek vannak hibájuk (emberek, persze hogy van hibájuk), akkor vagy javítani próbálunk, vagy kilépünk. Én maradok és minden tőlem telhetőt megteszek hogy jobbá tegyem, de csakis Istentől indíttatva, imádságban!!! Nem pedig azért, hogy a saját véleményemet hallassam.

Ervin

# Ervin

"Tényleg meg tudjuk mondani, hogy egy 2000+ éves könyvből kiolvasva dolgokat tényleg azt és úgy értjük, ahogy az értette, aki leírta?"

Pontosan ez volna az apostoli folytonosság lényege, hogy tudjuk meg mondani. És nem csak a tanítóhivatal, hanem az egyszerű hívő is, a saját szintjén ugyan, de a tanítással összhangban.

"Amit most egy katolikus hisz nálunk (ne a népi hülyeségre gondolj, hanem a valódi tanításra), ugyanaz, amit egy katolikus hitt 1500 évvel ezelőtt Rómában. Térben és időben sem változik (jobban ki lett fejtve néhány dolog, de nem változott semmi)."

Ez ebben a formában az ortodox egyházra 100%-ban igaz, de a katolikusra csak 90%-ban. Ha a katolikus egyházban is így lenne, akkor a katolikus teológia nem különbözne az ortodoxtól és egyházszakadás sem lett volna.

1500 éve még Rómában is a "filioque" nélkül mondták a hitvallást; az ágostoni tanítás az áteredő bűnről még nem volt hivatalos tanítása az egyháznak; Mária sem volt szeplőtelen; és a pápa sem volt tévedhetetlen. Még nem is hívták akkor pápának Róma püspökét. :)

#12:

A Szentírás-magyarázattal kapcsolatban: ha azzal a lelkülettel olvassuk, amivel írták (Szentlélek), akkor igen, meg tudjuk mondani hogy mit jelent. Ehhez viszont rendszeres imaélet kell. Bocsi, ha nem volt egyértelmű amit és amiért írtam. Arra reflektáltam, amit előttem írtak: "Jézus tanításait meghamisították". Ilyen következtetésre nem lehet jutni, ha a ugyanaz a Szentlélek vezet, aki a Katolikus Egyházat is, mert az ellentmondásra vezetne.

Nem értem, amit mondasz a végén...a katolikus hit változatlan. Igenis volt szeplőtelen fogantatás, még ha nem is volt kimondva dogmaként. Erre gondoltam (többek közt), amikor azt írtam, hogy jobban ki lett fejtve néhány rész. Pl: Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) dogmaként csak 1950-ben lett kihirdetve, de már a váci Székesegyházat is erre a titulusra szentelték fel, kb 200 évvel korábban (és utánaolvasva, már a 4. sz-ban van erről szóló írás). De ha Szeplőtelen Fogantatás, akkor [link]

Nem vagyok teológus, így a dogmafejlődésről nem tudok sokat mondani, de a "kegyelemmel teljes"-t nem tudom másképp elképzelni sem, mint így. Ugyanis ha ez nem lenne, akkor az hiány lenne, vagyis nem "teljes".

A katolikus és ortodox hit közti különbségen (epszilonnyi) szerintem nincs értelme rágódni. Csak széthúzást eredményez, pedig pont arra nincs szükségünk ;)

A felsorolásról: az apostolok (vagy mondjuk Szt István vértanú) nem vallották a Credo-t, nem olvasták az Újszövetséget, mert még nem írták meg...szektások (meg néha a protestánsok) szoktak úgy érvelni, hogy az apostolok nem hittek a dogmákban...

Általában két oka lehet egy dogma kihirdetésének: tévtanítók vagy egy szomorú időszakban különleges öröm hirdetése (pl Szeplőtelen Fogantatás a két világháború, plusz az utánuk levő helyzet után/miatt). És a legtöbb dogmát nem kellett dogmaként hirdetni régen, mert egyértelmű volt. Ma már kb ott tartunk, hogy dogmaként kéne kihirdetni, hogy az ember ember. Van neme, amiről nem ő dönt...és majd 1000 év múlva azt fogják gondolni, hogy csak a 3. évezredben kezdte ezt vallani az Egyház?

Ervin

Akik elhagyják az Egyházat...már ha ugyan el lehet hagyni (kiközösítés által lehet talán, meg halál által ha valaki elutasítja a megváltást, az üdvösséget). De hogy arra is válaszoljak, amire gondolhattál :)

Aki csak ímmel-ámmal hitt, és most már nem hisz, az nem fogja elhagyni az Egyházat, egyszerűen nem lesz aktív tagja, mivel nem hisz benne, nem fogja érdekelni.

A legtöbb esetben valami-féle fájdalom van az emberekben (eltekintek attól amikor az ember tudja hogy mit tesz és szándékosan "távolodik el"), és nem tudja másképp kezelni, mint hogy eltávolodik. Hiába gondolom én személy szerint azt, hogy ez legtöbbször menekülés az igazi probléma elől, és Egyházon belül több esély lenne a kezelésére (mármint hogy az ember kezeli a problémáját, szembenéz vele és legyőzi), hiába gondolom, hogy előbb-utóbb úgyis szembe kell néznie vele..ezt nem fogom senkinek a szemébe mondani, mert nem érnék el vele mást, mint hogy többet velem sem állna szóba.

Pál Feri atya mondja ezt úgy (legalábbis azt hiszem, így mondja), hogy beszűkült világképe van. És ilyenkor az észérvek nem nagyon működnek. Ki kell őt zökkenteni. De ezt csak úgy tudjuk, hogy ha mellette állunk, nem hagyjuk el. És közben próbáljuk segíteni, hogy rájöjjön a válaszra.

Nemrégiben gondolkodtam azon, hogy mi vehet rá egy papot arra, hogy kilépjen és családot alapítson. 5-6 éven keresztül "próbálta" az életmódot, tudatosan döntött emellett, felszentelték, aztán egy idő után feladta...valami történt, amit nem tudott feldolgozni, és nem bírta azt az utat járni, amiről hitte (sőt, még mindig hiszi) hogy igaz. Valakinél elég, ha figyelmeztetik hogy mi történik ha feladja, valakinél viszont gyógyulásra van szükség, legtöbbször pszichésen. Leginkább ezért van az a néhány év szentelés előtt, hogy az ilyenek időben kijöjjenek, és az ember szabadon mondjon igent a hivatására.

Mit gondolok róluk? Szeretem őket, és látom, hogy nem a legjobb utat választják. Igyekszem megmutatni nekik, hogy jobban járnak, ha maradnak, mert a Szentlélek kiáradásának elsődleges helye az Egyházon belül van.

Remélem erre gondoltál és így a kérdésedre válaszoltam.

Ervin

Ui: köszi a videókat. nagyon köszi :)