Vajon milyen hosszútávú hatása lesz a katolikus egyházra a most tapasztalható botrányoknak?

XII. Piusz és XVI. Benedek csakis bűnbak lehet?

Immár a nem kifejezetten katolikus, és nem kifejezetten jobboldali értelmiségiek közül is vannak, akik megelégelték a média sulykolta előítéleteket XVI. Benedekkel és XII. Piusszal kapcsolatban. A markáns véleményéről híres Bernard-Henri Lévy francia filozófus a Szentatya legutóbbi zsinagógalátogatását kísérő polémiák hallatán tollat ragadott és kikelt az ellen, ahogyan bizonyos körök a két pápát kezelik. Írását a legnagyobb olasz napilap, a Corriere della Sera közölte – igaz kissé eldugott helyen... Másnap pedig átvette a l'Osservatore Romano is.

„Elég abból a rosszhiszeműségből, előítéletességből és – csak hogy néven nevezzük – félretájékoztatásból, ami azonnal előjön, ha XVI. Benedekről van szó.” – kezdi cikkét a francia filozófus, majd felidézi, hogy a Szentatyát megválasztása óta folyamatosan „ultrakonzervatívként” aposztrofálja a sajtó (mintha egy pápa más is lehetne mint „konzervatív”). Közben pedig burkolt, vagy egyenesen durva utalásokat tesznek német származására. Máskor meg egészen egyszerűen meghamisították beszédeit, mint például az Auschwitzban elmondottat: amelynek kapcsán azt állították, hogy a pápa nem emelte ki az áldozatok zsidó voltát, miközben pedig kifejezetten arról beszélt, hogy a nácik a zsidó nép egészét akarták eltörölni a föld színéről.

A római zsinagógában tett látogatása kapcsán pedig egyenesen rekordot döntöttek a szokásos „félretájékoztatók”: a pápa még át sem lépte a Teverét, máris világgá kürtölték, hogy nem azt mondta és tette, amit kellett volna, s hogy az egész egy kudarc volt.

Márpedig a pápa megállt az 1943-as zsidó deportáltak és az 1982-es palesztin merénylet áldozatainak emléktáblájánál, szó szerint idézte annak a levélnek a szövegét, amit II. János Pál pápa 2000-ben a jeruzsálemi Siratófal hasadékába tűzött, ismét bocsánatot kért az antiszemitizmus kialakulásában viselt katolikus felelősségért, leszögezte, hogy a II. Vatikáni Zsinat által elindított zsidó-keresztény párbeszéd „visszavonhatatlan” döntés volt, megerősítette az „idősebb testvérekkel” való párbeszéd fontosságát.

Akkor hát – fakad ki Lévy – elég annak ismételgetéséből („mint a szamarak”), hogy XVI. Benedek visszalépett elődjéhez képest, s mindent el lehet róla mondani, csak azt nem, hogy „befagyasztotta” volna a XXIII. János által elindított közeledést.

Ami pedig a XII. Piusz elleni vádakat illeti, nem árt megemlíteni – folytatja Bernard-Henri Lévy – hogy Rolf Hochhuth-nak, "A Helytartó" szerzőjének egyenesen bizonyítványa van arról, hogy Holokauszt-tagadó, hiszen többször el is ítélték emiatt. Öt évvel ezelőtt például egy szélsőjobboldali lapban vette védelmébe a gázkamrák létezését tagadó David Irvinget.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy XII. Piusz, még Pacelli bíborosként, 1937-ben társszerzője volt a "Mit brennender Sorge" enciklikának, ami "mindmáig az egyik leghatározottabb és legbeszédesebb náciellenes kiáltvány". S mielőtt a titkos mentőakció mellett döntött volna, és megnyitotta volna a kolostorokat az üldözött római zsidók előtt, "a hallgatag XII. Piusz" rádióüzenetekben emelte fel a szavát, aminek érdemét a háború után Golda Meir nyilvánosan elismerte.

Az is döbbenetes – mutat rá a francia filozófus – hogy miközben a Soát hatalmas hallgatás övezte, a korabeli uralkodók közül egyedül annak róják ezt fel, akinek nem voltak ágyúi és repülőgépei, ám minden rendelkezésére álló információt fáradhatatlanul megosztott azokkal, akiknek viszont voltak ágyúik és repülőgépeik, és személyesen mentett meg számtalan embert Rómában és másutt is.

"Utolsó simítás a kortárs alantasság Nagy Könyvén: akár Piusz, akár Benedek, csakis pápa és bűnbak lehet." - fejezi be írását Bernard-Henri Lévy."

Ezt is megértük;

Egy zsidó származású baloldali filozófus védi meg Krisztus földi helytartóját!

Valkószinúleg ez a válasaz elkerülte figyelmededt.

Talán (nem) véletlenúl.

Az Egyház nem csak a „szentek egyháza”

Jer 32,32-35 – Ószövetségi papok és vezetők gyermekáldozatokat mutattak be.

2Kir 23,6-7 – Az Úr templomában szakrális prostitúció folyt.

Jn 12,4-6 – Az apostolok között is volt bűnös. (vö. Mt 16,14-16)

Mk 14,50 – Az összes apostol „magára hagyta és elmenekült.”

Mk 14,66-72 – Péter apostol háromszor tagadta meg Jézust.

Jn 20,24-25 – Tamás apostol kételkedett Jézusban.

Mt 13,47-50 – Az Egyházban is vannak bűnösök. (vö. Mt 13,24-30; 1Kor 5,1-2; 11,18-22; Jel 2,4-5;.10.14-16; stb.)

ApCsel 20,28-30 – Az Egyház vezetői között is lesznek bűnösök.

Róm 3,3-4 – „Ha vannak, akik hűtlenek lettek, vajon nem teszi hitetlenségük Isten hűségét hatástalanná? Egyáltalán nem.”

2Tim 2,13 – „ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.”

Jn 11,51-52 – Bűnös ember is lehet tévedhetetlen.