Azt tanítják az egyházak, hogy Isten mindenkit szeret, még a bűnösöket is, mégis örökön öröké fognak majd a pokolban szenvedni, akik nem térnek meg?

Kedves kérdező!

Valóban vegyük elő a történelmet és vessünk egy pillantást a örök pokolhoz kapcsolódó egyházi hozzáállásra:

1. Sok olyan kérdés volt az egyház történetében, amiről a vélemények megoszlottak és hosszas konfliktusok árán jutottak csak el a ma is érvényben lévő verzióhoz, azonban a pokol, mint örök szenvedés kétségbevonása soha sem tartozott ezek közé.

2. Luther, amikor fellázadt a katolicizmus ellen és szinte mindenben átszabta az addigi gondolkozás módot, gyakran még olyan dolgokat is módosítva, amivel ő sem értett egyet, azonban megtette, hogy gyengítse a Katolikus egyház pozícióit és jól megkülönböztethető legyen az új vallástól. Még ő is elvetette a pokol, mint örök szenvedésnek a kétségbevonását, pedig ő kifejezetten az elvilágiasodott egyház ellen hirdette meg a forradalmát és nyilvánvalóan hatalmas népszerűségre tehetett volna szert egy olyan dogmával, ami azt állítja, hogy nem is lehetséges az örök kárhozatra jutni. Tehát megvizsgálta a kérdést és mivel nem találta elfogadható módosításnak, még ő is elvetette a lehetőségét.

3. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a középkori egyháznak semmi köze nincsen Jézus tanításaihoz, csak azért mert akkoriban a pokollal való fenyegetőzés jövedelmező volt, nem azt jelenti, hogy akkor kreálták ezt a nézőpontot. Már az ó-keresztény időszakban is az örök pokol mellett foglalt állást az egyház, amikor még szó sem volt az ezzel való fenyegetőzéssel járó előnyökről, sőt ez kifejezetten ellenszenvessé teszi a potenciális hívek számára az új vallást, megnehezítve a térítést. De példaként vehetjük a mai Katolikus egyházat is, ahol már senki sem abban a reményben megy papnak, hogy hatalmas gazdagság és könnyű megélhetéssel jár ez a foglalkozás. Sőt rengetegen azért nem csatlakoznak az egyházakhoz, mert félnek a következményeiktől és, hogy igen komoly erkölcsi követelményeknek kéne megfelelni, ami olyan életmódbeli változtatásokat igényelne, amire sokan nem képesek, ennek ellenére az egyházak nem lazítanak az elveiket azért, hogy több hívőre tegyenek szert. Egész egyszerűen azért, mert az egyház komolyan hiszi, hogy a helyes tanításokat képviseli, és a reneszánsz pápák időszakával ellentétben nem a minél több hívő lehúzásáról szól már a történet.

4. Tiszteletben tartom, hogy a te tapasztalataid alapján arra a következtetésre jutottál, hogy az egész csak egy pénzügyi vállalkozás, aminek hátterében önző emberek könnyű meggazdagodási szándéka áll. Ugyanakkor azért nem tartom reálisnak az egyéni utánajárást és következtetés levonásokat mivel a Biblia egy nagyon bonyolult írás, hiteles elemzéséhez rengeteg előtanulmány szükséges, pl ismerni kell az akkori kor szokásait, ünnepeit, történelmét, nem elég részleteket kiragadni belőle hanem az egészét kell átlátni. Hiába csapjuk fel a bibliát és olvassuk, hogy "nincs Isten", tudni kell, hogy ezt a bolond ember állítja. Ugyanakkor vannak következtetések, amiket szintén le kell, hogy vonjunk Jézus tetteiből, többszöri utalásaiból, annak ellenére, hogy nem szerepelnek konkrét kijelentésként a szövegben. Tehát egy hiteles elemzéshez nem elég kézbe venni a Bibliát, ugyanakkor voltak és vannak emberek, akik a Biblia tanulmányozására teszik fel az életüket és az ő sokaságuknak a közös álláspontjaiból születnek az egyházak. Tehát lehetséges, hogy valakinek az egyéni csak által képviselt véleménye közelebb áll az Isten által pozitívnak tartott értékrendhez, azonban meglehetősen kis esélyt látok rá és kicsit beképzelt dolognak is tartom az összes teológust és egyházat elküldeni azzal a címszóval, hogy hülyék, csak pénzt akarnak és én sokkal korrektebben tudom megállapítani az igazságot, mint ők. A történelem folyamán pedig nem véletlenül nem alakult egy olyan egyház sem, amely megkérdőjelezte a pokol létezését. Egész egyszerűen ez bárkinek jutott az eszébe amikor megtárgyalta az ismerőseivel arra jutottak, hogy az így nem reális, akkor sem ha nagyon kényelmesen hangzik.

5. Abból az állításból, hogy a pokol nem tart örökké az is egyenesen következik, hogy az ember nem felelős a tetteiért, előbb vagy utóbb garantáltan a mennybe kerül legrosszabb esetben is csak megsemmisül. Ennek pedig erkölcsileg vállalhatatlan következménye, hogy abban a pillanatban, hogy a társadalom által ellenőrizhetetlen gonosz cselekedet megcselekvésére nyílik lehetőségünk, (pl: 100%-osan lebukás nélkül kirabolhatunk egy bankot[egyszerűsített példa hanyagoljuk a lelkiismeretet és a lebukástól való szorongást stb]) azonnal megfogjuk tenni, mivel a saját helyzetünket ezzel javíthatjuk és nem kell tartanunk tőle, hogy Isten mindent lát és örökké tartó szenvedést kockáztatunk egy ideiglenes előnyért. Tehát sokkal pozitívabb ha az ember úgy éli az életét, hogy folyamatosan az örök poklot kockáztatja a gonoszságával és ha a halál után kiderül, hogy valójában nem is volt ekkora tétje a földi életnek már nincs jelentősége, ugyanakkor egy jóval erkölcsösebb életet tud felmutatni az Istennek, aki pedig igazságos tehát biztosan sokszorosan fog kárpótolni minden nélkülözésért, amit az földön az elmulasztott gonosz cselekedeteink miatt szenvedtünk el.

6. Rengeteg ember van, aki keni vágja a fizikát, biológiát evolúciót, matekot, történelmet és szilárdan hiszi, hogy Isten jóságos, de létezik örök szenvedés a pokolban. A tudomány fejlődése csak a primitívebb rétegek számára jelentik egyértelműen a vallás hamisságát, de attól a pillanattól, hogy eljutnak a szintre, hogy kérdéseket tegyenek fel az élet értelme, a teremtés mikéntje és az erkölcs természetéhez kapcsolódóan sokak számára inkább megerősödik az Isten létezésébe vetett hit, mint elvetnék azt. Persze sok intelligens, tudatos ateista is van, de az ateisták rohamosan növekvő aránya sokkal inkább annak tudható be, hogy az ateizmus sokkal nagyobb szabadságot és kényelmet biztosít a hívei számára, mint akármelyik keresztény vallás, nem pedig mert az ateisták meggyőzőbb érveket tudnak felhozni az egyházak ellen.

Kedves Nefri!

Protestáns (vagy egyéb szektás) ferdítés az, hogy Luther doktor "fellázadt a katolicizmus ellen". Ő maga nem lázadó, hanem Ágoston rendi szerzetes volt, jól ismerte az Egyház tanításait, a szabályzatokat, az Atyák írásait, és nem utolsó sorban a Bibliát. Esze ágában sem volt ezeknek neki menni. Luther doktornak egy problémája volt eredetileg: az egyházi visszaélések. Azon belül is talán a búcsúcédulák árulása volt az, ami kiverte nála a biztosítékot. Az akkori Pápával is világosan közölte a levelében, hogy nem a személye ellen szól, szóval szó sincs itt "lázadásról". Az tény és való, hogy az élete vége felé, már nagyon eltávolodott az Egyháztól, de eredetileg nem volt szándékában új Egyházat alapítani, hanem a régit akarta megreformálni.

@Roland

Hát, hogy mit hangsúlyozok, az attól függ, hogyan viszonyulok a témához. Mondanom sem kell, hogy a 37. zsoltárnak semmiféle tudományos alapja sincs, de most nem teológiailag közelítettem a témához.

Hénokról: Nem értek egyet. A szent szerzők az égvilágon semmi különbséget nem tesznek Hénok és más ószövetségi írások között, ugyanolyan stílusban idézik, tehát ha elfogadjuk, hogy Izaiást, Jeremiást, és a többi idézett könyvet ihletettnek tartották, akkor semmi akadálya sincs annak, hogy Hénok is ihletett legyen. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy a korai keresztények bőségesen forgatták ezt a könyvet, és Tertullainusnál úgy találunk rá utalást, mint a Szentírás egyik könyvére, akkor meg teljesen világos számomra, hogy ihletettnek tartották. (Szemben a 2Péterrel és a Jel. könyvével ami sokáig vita volt.). A római zsinat után kicsit megváltozott a helyzet, amit kétféleképpen is lehet értelmezni:

- Az Egyház számára nyilvánvalóvá vált, hogy mi kánoni és mi nem, ezért az LXX [a deut. könyvekkel együtt] és a 27 újszövetségi könyv a "valódi Biblia." Tehát az összeállítás itt egyfajta isteni sugallat is lehetett.

- Az Egyház egyszerűen önkénesen válogatta össze a könyveket, ami neki tetszett, és azt nevezte ki "Bibliának". :D

Nos, nyilván mindenki maga dönti el, hogy melyik verziót fogadja el hitelesnek. Tény azonban, hogy maga Isten soha nem adott parancsot a kanonizálásra, az már a könyvek megírása utáni időben jött vallásos emberek ötlete volt.

# Clark Kent

"Luther doktornak egy problémája volt eredetileg: az egyházi visszaélések (...) eredetileg nem volt szándékában új Egyházat alapítani, hanem a régit akarta megreformálni."

Eredetileg Luther tényleg nem akart szakítani az egyházzal. De azért nem csak egy problémája volt, hanem pontosan 95. Bár a búcsúcédulák tematikájára fűzte fel a téziseit, de azért ezekben kőkemény teológiai állításokat fogalmaz meg, illetve von kétségbe.

A pápa e téziseinek valamivel több mint a felét el is fogadta.

Luther viszont arra számított, hogy mindenben igazat adnak neki. Ekkor fordult szembe tudatosan az egyházzal és megtagadta az el nem fogadott tételeinek visszavonását.

Ezek után lezáródhatott volna a történet úgy is, hogy Luthert, int eretneket kiátkozzák. De hogy végül egyházszakadás lett belőle, azt már a politika intézte. Egyik-másik német választófejedelemnek jól jött egy Rómával szemben álló saját egyház, így adták Luther alá a lovat.

Luther meg nagy vehemenciával hirdette az igét, és észre sem vette, hogy a politika paprikajancsija lett. "Kard által vész, ki kardot ragad" - a szakadárok pedig azóta is tovább szakadoznak. :)

Kedves Clark!

Jah a "lázadó" kifejezés lehet erős volt Lutherre, azonban azért nem vacakoltam a részletek firtatásával, mivel éppen nem Lutherről akartam beszélni csupán egy példának hoztam fel, hogy még ő is megtartotta a pokol, mint örök kárhozat helyszínét, noha neki végképp meg lett volna a lehetősége, hogy orvosolja ezt a problémát, amennyiben ő is annak tekintette volna.

"- Az Egyház egyszerűen önkénesen válogatta össze a könyveket, ami neki tetszett, és azt nevezte ki Bibliának"

Ezzel viszont nem teljesen értek egyet. Már az ó-keresztények idejében, mielőtt megszerveződött volna központi vezetés és sok különálló közösségből állt az egyház is meg voltak azok az írások, amiket mindenki kérdés nélkül elfogadott(Máté, Márk, Lukács). A többi irat esetében pedig az döntötte el, hogy apokrifnek nyilvánították-e vagy sem, hogy tartalmilag összhangban van-e az elismert írásokkal, illetve mely más írásokra hivatkozik a története során. Tehát ha egy evangélium azzal indít, hogy itt most Jézus titkos tanításai kerülnek kinyilatkoztatásra az egyértelműen hamis, mivel Jézus nem titkolt semmit sőt kifejezetten széles közönségnek szánta a tanításait, tehát ez egy szenzációhajhász hamisítvány. Ha pedig egy másik evangélium erre a műre hivatkoznak, mint forrásra, nyilvánvalóan már azt sem lehet hitelesnek tekinteni. Persze vannak iratok, amikben nincsenek hivatkozások, ezekről nehezebb eldönteni a hitelességüket, azonban a többségük az egymásra épülő hivatkozások rendszeréből logikai alapon kiszűrhetőek.

Különben a 33,34,35-ös posttal is teljesen egyetértek. Fura is egy kicsit, hogy zsinórban ennyi értelmes post kerüljön elő egy vallási témájú vitában. :D