Azt tanítják az egyházak, hogy Isten mindenkit szeret, még a bűnösöket is, mégis örökön öröké fognak majd a pokolban szenvedni, akik nem térnek meg?

A keresztény egyházak Lukács 16.-ra alapozva hisznek a pokol létezésében. A katolikusoknál továbbá létezik a tisztítótűz fogalma is, ahová azok kerülnek, akik halálukkor ugyan nem voltak a halálos bűn állapotában, de a bűntől sem voltak mentesek.

A felvetés miszerint bármit is cselekszünk az életünk során, semmiféle következményekkel nem jár és Isten végtelen szeretetéből fakadóan mindenki a mennybe jut, vagy legrosszabb esetben is csak megszűnik létezni, egy vallás szerint sem elfogadott, tipikusan az olyan ateisták vélekedése, akik ugyan hisznek Isten létezésében, de ez nem inspirálja őket arra, hogy az egyházak által hirdetett "pozitív" értékrend szerint éljenek.

A keresztények véleménye a pokol létezésének Isten végtelen szeretetével történő összeegyeztetéséről pedig a következő: A kettő ellentmond egymásnak, de Isten épp azért Isten, mert végtelen hatalma van, tehát attól, hogy az ember számára ez egy paradoxon nem jelenti azt, hogy Isten számára is az lenne. Tehát egy légy hiába próbál átjutni az üvegablakon, ha beledöglik sem fog rájönni, hogy miért nem sikerül, pedig ez még az ember számára is nevetségesen egyszerű probléma. Ha Isten azt állítja, hogy szeret minket és van pokol, fölösleges azon rágódni, hogy ez miként is működik, ennél jóval triviálisabb kérdések megoldására is sokszor képtelenek vagyunk, Isten hitelessége pedig nem azon múlik, hogy fizikailag levezethető és igazolható az ő létezése vagy sem. Ahogy önmagában egy festményből sem lehet levezetni, hogy ki lehetett a festő, csupán az aláírás és a jellegzetességekre támaszkodva megpróbáljuk elképzelni a teremtőjét, az életünk során minket érő tapasztalatok alapján is csak sejtéseink alakulnak ki, hogy ki és miért alkotta meg ezt a gyönyörű/borzalmas világot.

Tehát a vallásokban nem érdemes egyes apró kis részletek logikai igazolhatóságát firtatni, inkább az egészüket kell szemlélni és azzal azonosulni vagy kitalálni a saját elképzelésünket. Továbbá megjegyzem, hogy a tudományon alapuló "logika" is épp olyan esetleges feltételeken alapszik, mint a vallás azaz olyan "igazságokból" indul ki, amik az emberi megtapasztalás alapján elfogadunk, ugyanakkor igazolásukra nincsen mód, tehát egy komoly tudós sem állítja, hogy fixen bármi is úgy lenne, ahogy ő gondolja, mindig kikötik, hogy mik azok a feltételek, amik teljesülése esetén igaz, amit ők állítanak.

Sziasztok!

Na, akkor menjünk sorba.

@Roland:

"Érdekelne,hogy ezt szó szerint kell venni és,hogy beteljesedett-e.Mert én úgy látom,hogy még mindig van gonosz."

-->Nem értem, mi a kérdés. Ha elfogadod azt, hogy a 37. zsoltárnak eszkatologikus vonatkozása is van, és figyelmen kívül hagyod a preterizmust, akkor világos, hogy az igazak jutalma és a gonoszok megbüntetése még a jövőben van. Következésképp, az a természetes, hogy még van gonosz. Hogy szó szerint kell-e értelmezni? Nem igazán értem, ez a kérdés hogy jön ide.

"Az Abdiás rész pedig nem az edomiták lelkéről szól,hanem arról,hogy mivel Jeruzsálem és Júda babiloniak általi 586-os pusztulása után-megkísérelték elfoglalni..."

-->Az egész Abdiás könyve alapvetően Edomról szól, viszont, a fent idézett két vers túlmutat ezen témán, ezért idéztem. Ott olyan kijelentések vannak, amik túlmutatnak Edomon.

"Egyébként a szadduceusok nem hittek sem a feltámadásban,sem a lélek halhatatlanságában.Nem hiába fedte meg őket Jézus,hogy nem ismerik sem az Írásokat,sem az Isten hatalmát/erejét!"

-->A szadduceusoknak Jézussal csak a feltámadásról volt egy kis eszmecseréjük, a lélek halhatatlanságáról nem. Következésképpen nem is állítom, hogy tévedtek benne, sőt szerintem ott igazuk volt. Amit Jézus mondott róluk, azt nem hinném, hogy úgy kell értelmezni, hogy a szadducceusok egyáltalán nem ismerték az Írásokat. A magam részéről azt gondolom, hogy jobban ismerték, mint a mai kereszténység, nem hiszem, hogy az ókori zsidók ne lettek volna tisztában azzal, hogy mit mondanak a saját honfitársaik által írt szent könyvek. Mindössze annyi lehetett a helyzet a szadduceusoknál, hogy csak a Tórát fogadták el mértéknek, de ettől még biztos forgatták valamikor a prófétai könyveket is, csak azokat nem fogadták el hitelesnek. Jézus egyébként többet mondott ott annál, amit egy mai átlagos vallásos ember gondol. Ott ugyanis egy olyan kijelentést is tett, ami párhuzamos a Hénok könyvével. Mivel világos, hogy az Ősegyház valószínűleg elfogadta a Hénok könyvét, ezért a szadduceusoknak elmondott kritika a mai vallásos embereket is érinti, akik elvetik azt a könyvet.

És ennél a pontnál jegyzem meg, hogy Jézus a farizeusokat is megfeddte, ha jól emlékszek vissza, azzal érdekes módon nem törődik senki. Pedig milyen érdekes, hogy a mai protestantizmus a farizeus Bibliát vette át. A héber Bibliát ugyanis a farizeusok zárták le véglegesen, vagyis azoknak az embereknek az utódai, akik az ellenségei voltak Jézusnak.

@20:04:

"Semmi esetre sem. A Szentírás nem egyéni értelmezés dolga (Péter valamelyik levele). Bármelyik szentírási szöveg csakis az apostoli értelmezésében állja meg a helyét."

-->Ez igaz, egyetértek. De én nem is állítom, hogy az én értelmezésem felülírná az apostoli értelmezést. A Szentírás hivatalos értelmezése az Egyház dolga. Én nem az Egyházzal szálltam vitába, hanem azt írtam le, amit én gondolok, azt meg senkinek sem kötelező elfogadni. Azzal pedig, hogy gondolkodok, nincs semmi baj, hiszen a modern bibliatudomány is úgy működik, hogy új (észszerű) teológiai gondolatokat hoz a felszínre. Az Atyák aligha tudtak valamit a proto-deutero-trito elméletről, ma mégis széles körben elfogadott a Katolikus Egyházban.

"Konkrétan a túlvilág kapcsán pedig az apostoli tanítás szerint az embernek van halhatatlan lelke (ruah/pneuma), és van pokol is, meg mennyország is. Ez kismillió helyen szerepel is az Újszövetségben."

-->Nos, majd ezzel kapcsolatban szeretném átnézni az Atyák írásait, hogy ők hogy látták ezt a témakört. A pokolt véleményem szerint egyébként többféle módon lehet értelmezni, nem csak úgy, mint egy kínzókamrát. Azt azonban hangsúlyozom, hogy az Egyház minden szavát sem kell kézpénznek venni, bizonyos helyeken téved, ez számomra egyértelmű. Szent Péter kifejezetten felszólított az éberségre, amikor arról beszélt, hogy az Egyházban hamis tanítók lépnek majd fel (2Pt 2,1). Tehát óvatosan. Azt gondolom, hogy a szent hagyomány nem írja felül a Bibliát, viszont a Biblia sem írja felül a szent hagyományt. A kettőnek ki kell egészítenie egymást, nem állhat ellentmondásban egymással.

"Amúgy meg az köztudomású, hogy a Zsoltárok korában még nem tartott ott a Kinyilatkoztatás, hogy a választott népnek egyértelmű képe legyen a túlvilági lehetőségekről és a halál utáni állapotokról."

-->A zsoltárok könyvét véglegesen a hellenista korban zárták le, tehát folyamatosan kiegészítették. A 37. zsoltárban kifejezetten azt látom, hogy sok helyen kifejezetten egyértelműen beszél az igazakról és a gonoszokról is.

"Úgyhogy különösen eszkatológiai témában azért csak elég óvatosan szabad zsoltárokat idézgetni. Bár pont az általad idézett 37. zsoltár az amelyik egyértelműen beszél örökké tartó megmenekülésről (=üdvösség) és örökké tartó pusztulásról (=kárhozat)."

-->Így van. Az örökké tartó pusztulásról beszél, de az örökké tartó szenvedésről nem.

Clark Kent!

Csak azért kérdeztem meg,mert Te szoktad hangsúlyozni,hogy a ma élők számára az eszkatológikus kijelentések nem üzenetek már,de ennek ellentmond az általad idézett zsoltárrész.A szadduceusok valóban csak a Biblia első 5 könyvét tartották ihletettnek,ez igaz,viszont a farizeusokat nem az Írások nem ismerete miatt feddte meg Jézus,hanem a képmutatásuk miatt.Ismerték de nem tartották meg(legalábbis a többség)Ez két különböző dolog.

"Mivel világos, hogy az Ősegyház valószínűleg elfogadta a Hénok könyvét, ezért a szadduceusoknak elmondott kritika a mai vallásos embereket is érinti, akik elvetik azt a könyvet."

A mondat elejével nem értek egyet.Szerintem inkább arról van szó,hogy bizonyos teológiai és történelmi jelentőséget tulajdoníthattak a könyvnek,de teljesen ihletettnek nem fogadták el.Abban igazat adok,hogy legtöbben elvetik s emiatt nem is olvassák,ami -szerintem is- helytelen,mivel Péter és Júdás is hivatkozik rá,de kell egy megfelelő érettség és tudás a könyv olvasásához,ami nincs meg a legtöbb vallásos embernek még a Bibliával és a könyveinek általános ismeretével és keletkezésével kapcsolatosan sem.(Saját vélemény)

Az örök pokol tényleg nem lehet valami jó. De csak az fog oda jutni aki tényleg odavaló. Isten irgalmas és igazságos. Mindenki nyugodt lehet, nem fog több verést kapni csak amennyi jár. Én hiszek a tisztítótűzben, nem mindenkinek jár örök pokol, vannak kisebb büntetések is.

"Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak." (Lk 12,47-48)

Kedves kérdező!

A pokol definíció szerint az a hely, ahol örökkön örökké szenvednek, akik odakerülnek. Tehát igen, lehetséges, hogy Isten örökké tartó szenvedésre kárhoztassa a gyermekeit, ez szerintem teljesen egyértelmű, mi több azon kevés kérdés egyike, amiben az összes történelmi keresztény egyház hivatalos álláspontja megegyezik (szektákat most hagyjuk). Épp ezért az egyházak feladata, hogy Jézus tanításainak terjesztésével ezt tudatosítsák, minél szélesebb rétegeket vegyenek rá a jóra való cselekvésre, hogy elkerülhessék ezt a sorsot. Viszont lényeges megjegyezni, hogy az egyházak jellemzően nem a pokollal való riogatással hanem a menny végtelen jóságát szokták motivációként felhozni, de valóban nem elhanyagolható szempont, hogy mellesleg örök szenvedés is vár azokra, akiknek ez nem jön össze...