Jehova tanúi, a veletek kapcsolatos kérdéseket és válaszokat megmutatjátok a véneknek, vagy ezt is tiltják valamilyen mondvacsinált ürüggyel?

Kedves kérdező!

"Még mindig nem értem mitől lesztek bűnrészesek,ha csak ráköszöntök"

Már pedig azt írja János...Talán azt kéne megértenünk, hogy miért írja. A Szentírás ezzel a szándékos bűn komolyságára hívja fel a figyelmet. A bibliai szóhasználatban a "köszöntés" már a másokkal ápolt kapcsolattartáshoz tartozott, az meg tiltva van a keresztények számára a bűnt gyakorlók irányában. (1Kor 5:11) Ha egy lojális keresztény nem köszönti az ilyen személyt, azzal kifejezi, hogy nem ét egyet a bűnnel, elfordul attól. Mert ahogy írja is János: „Amit láttunk és hallottunk, azt közöljük veletek, hogy ti is közösségben lehessetek velünk. Mi pedig az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben” (1János 1:3)- nem pedig a szándékos bűnt gyakorlókkal. Ez János szavainak a lényege.

Az apostol által adott utasítás persze szigorúnak tűnhet, de ha bibliai értelemben vizsgáljuk, akkor talán mégsem. Az Istennek Izraelnek adott Törvényében kétségtelenül sokkal szigorúbb előírások voltak a bűnösök eltávolítására. Különféle komoly ügyekben a szándékos törvénysértőt ki is kellett végezni (4Mózes 15:30,31, 3Mózes 20:10). Ha ez megtörtént, a többiek, sőt még a rokonok sem tudtak többé beszélni a illetővel. (3Mózes 19:1–4; 5Mózes 13:1–5; 17:1–7). Nyilván az akkori izraeliták is normális emberek voltak, a miénkhez hasonló érzelmekkel, de tudták, hogy Isten igaz és szerető, és hogy az ő Törvénye az erkölcsi és szellemi tisztaságukat védelmezte. Bár fájdalmat okozhatott nekik, de el tudták fogadni, hogy a gonosztevőktől való teljes elkülönülés alapvetően jó és helyes dolog, mivel maga Isten határozta meg (Jób 34:10–12). János szavainak a betartása sem örömteli dolog, de a fentebbi okokból mégis szükséges (ha nem lenne az, nyilván nem lenne benne az ihletett Írásban), mivel ez is Isten parancsolataihoz tartozik, amit meg kell tartani (1János 5:3)

Amit meg Jézusról írtál, azt természetesen mi is tudjuk, de nem szelektálhatunk ki önkényesen a Szentírásból, hogy mely parancsolatokat tartjuk meg és melyeket nem. Azokat is meg kell tartani, melyek talán kellemetlennek tűnnek. Ráadásul amit idéztél Jézustól, az nem illik ide, mert a Hegyi beszédben nem a szándékos bűnösöknek való köszöntésről beszélt (hanem minden embert köszönteni kell - ez különösen a zsidóknak szólt, akik lenézték a más nemzetbelieket), így az egyáltalán nincs ellentétben János apostol utasításával.

5 Ha pedig valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem — hogy ne legyek túl kemény abban, amit mondok — bizonyos mértékig mindnyájatokat. 6 Elég az ilyennek az, ha a többség dorgálja, 7 úgyhogy éppen ellenkezőleg: bocsássatok meg kedvesen, és vigasztaljátok őt, hogy túl nagy szomorúsága valamiképpen el ne nyelje az ilyet. 8 Buzdítalak tehát titeket, hogy bizonyítsátok az iránta való szereteteteket. 9 Mert avégett írok is, hogy bizonyítékot szerezzek rátok vonatkozóan, hogy engedelmesek vagytok-e mindenben. 10 Amit csak megbocsátotok kedvesen valakinek, azt én is. Igen, ami engem illet, bármit bocsátottam is meg kedvesen, ha megbocsátottam valamit kedvesen, az tiértetek volt Krisztus színe előtt; 11 hogy túl ne járjon az eszünkön Sátán, hiszen nem vagyunk tudatlanságban a fondorkodásai felől.

2korintusz 2:5-11

hogyan bizonyítod hát a szereteteted egy kiközösített felé?

talán úgy, hogy alapos indok nélkül gyűlölöd? (hiszen semmit nem tudsz arrol, miért közösítették ki: lehet csak szálka volt az adott vének körme alatt)

megfigyelted: a többség dorgálja... nos, csak 2-3 ember tud arról a gyülekezetben, hogy mi is történt: ergo nem az apostoli elrendezés szerint mőködik ma a tanúk szervezete.

megfigyeltem,hogy nem reagálsz a hozzászólásaimra, ítélkező: ezért leírom: sem kiközösített, sem elkülönült nem vagyok.

Kedves 24-es hozzászóló!

Pál apostol szavait helytelen összefüggésében idézed, mert nem egyszerűen arról ír, hogy a bűnösnek szeretetből meg kell bocsátani és kész. (Ha így lett volna, önmagának mondott volna ellent, mert korábban épp a korintusziaknak írta, hogy a bűnt gyakorlókat ki kell közösíteni a gyülekezetből - 1Kor 5:9-13) A szavainak volt előzménye.

A korintuszi gyülekezetben korábban egy férfi megbánás nélkül parázna életet élt. A viselkedése veszélyeztette a gyülekezet tisztaságát, és botrányt kavart még a kívülállók körében is, rossz hírét keltve a keresztényeknek. Ezért érthető, hogy Pál azt az utasítást adta a gyülekezetnek írt első levelében, hogy távolítsák el a férfit a gyülekezetből (1Kor 5:1-7, 11–13).

A fegyelmezésnek úgy tűnik, jó eredménye lett. A gyülekezetet megvédte a romboló hatástól, a bűnös pedig észhez tért, és őszintén megbánta a vétkét. Mivel a férfi a tetteivel bizonyította a megbánását, Pál a gyülekezetnek küldött második levelében azt írta, hogy szeretettel fogadják (vissza) őt. Erre vonatkoznak a szavai, amit idéztél A következőt is kérte a gyülekezettől: „bocsássatok meg kedvesen [a bűnbánó vétkesnek], és vigasztaljátok őt, hogy túl nagy szomorúsága valamiképpen el ne nyelje az ilyet." (2Kor 2:7)

Jehova Tanúiként követni igyekszünk Pál szavait. Ahogyan Pált (2Kor 2:1,5), minket is elszomorít, amikor valakit ki kell közösíteni a gyülekezetből. és elveszítjük egy korábbi társunkat. Lehet, hogy szégyent hozott Isten nevére, és rossz hírbe keverte a gyülekezetet. Az is előfordulhat, hogy ellenünk vétett. De amikor a gyülekezet pásztorai megvizsgálják az esetet, és úgy döntenek, hogy a bűnbánó vétkest visszafogadják a gyülekezetbe, az annak a jele, hogy Isten megbocsátott neki (Máté 18:15-20) Ebben az esetben már semmi helye a neheztelésnek a gyülekezet részéről - bármit is követett el az illető korábban -, hanem a megbocsátásnak és vígasztalásnak (A helytelenségüket megbánó személyek gyakran különösen hajlamosak a szégyenérzetre és a kétségbeesésre), ahogyan Pál tanácsolja (2Kor 2:7, fentebb), és hogy "biztosítsuk őt a szeretetünkről" (2Kor 2:8) Erről írt Pál.

"talán úgy, hogy alapos indok nélkül gyűlölöd? hiszen semmit nem tudsz arrol, miért közösítették ki"

Alapos indok nélkül senkit sem lehet kiközösíteni a gyülekezetből, a kiközösítések okai pedig világosan le vannak írva a Szentírásban. Egyébént a bűnüket őszintén megbánó és elhagyó vétkeseket nem közösítik ki a keresztény gyülekezetből, hiszen Jézus váltságába vetett hitünknek bűneltörlő eredménye van (1János 1:7,9 2:1,2)Gyűlöletről meg szó sincs a kiközösítettek irányában, inkább szomorúság.

"lehet csak szálka volt az adott vének körme alatt"

Ez egy feltételezés. A kiközösítésre vonatkozó szentírási alapelveken nem lehet "túlmenni" (1Kor 4:6) A vének tudják, hogy óriási felelősségük van ebben a dologban. És azt is, hogy Isten mindent lát és tud, azt is, hogyan hozták meg a döntést...

Minden jót neked!

Kedves kérdező!

Jézus szavait idézed mindenáron - helyes -, csakhogy ő nem mondott ellent annak, amit János írt. Merthogy Jézus nem a keresztény gyülekezetek rendjéről, működéséről, vezetéséről beszélt a Hegyi beszédben. (Az a keresztény iratok más részeiben van) Tehát mégegyszer: "a Hegyi beszédben nem a szándékos bűnösöknek való köszöntésről beszélt".

Ellenben János igen (2János 9-11), és róluk mondja: "azt ne köszöntsétek" ("Nem megy az értelmezése ennek a szövegrésznek?")

Tehát semmi ellentmondás nincs Jézus és János szavai között, mindkettőt el kell fogadni és alkalmazni.

tantételbeli

kívánom, hogy minél előbb megtudd, milyen részrehajlóak egyes bírói bizottságok. nem egy, nem két rémtörténetet tudnék mesélni.

amint ezt megtudod, sok mindenen el fogsz gondolkodni.

pl tudod-e, mi történik, ha valaki pedofiliával vádol meg egy vént?

szemed előtt van-e, mit tennének a helyi vének?

tisztelet azon bírói bizottságoknak, akikmindent a biblia alapján tesznek. sajna, a nagyszámú tapasztalat szerint nem a biblia szerint, hanem a saját belső szabályaik szerint cselekszenek.

szerinted életszerű, ami a tékozló fiú dvd-ben volt? részeges, drogozó, dohányzó, parázna fiatalt nem közösítenek ki???

mondjuk, ha vén az apa, lehet.....

Kedves kérdező!

Nem egészen értem a kérdésed. Ugyanis egyértelmű, hogy van különbség a Szentírás szerint.

"egy hitehagyott tanú" - "a másik miatt már igen,hogy újra kapcsolatba lépsz vele"

Nos, nem igazán lépünk velük kapcsolatba. Mint írtam korábban mi nem keresszük az ő társaságukat (sem személyesen nem, sem az interneten) De ezt nem gyűlöletből tesszük, hanem a bibliai utasítások miatt. Ha egy nyilvános fórumon, mint ez is, megjelennek (teljes joggal tehetik), akkor sem feltétlenül válaszolunk nekik. Szóval erre bibliai parancs van, lásd 2János. A Szentírás ugyanis a keresztény gyülekezetet szándékosan elhagyókat vétkesebbeknek nevezi, mint a világi bűnös embereket. Miért? Pál apostol elmagyarázta, hogy a római világban élő keresztények naponta érintkezésben voltak paráznákkal, zsarolókkal, és bálványimádókkal. Ezt nem ítélte el, ellenben azt mondta, hogy a keresztények „nem keveredhetnek annak a társaságába, akit testvérnek neveznek, de mégis parázna, vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy szitkozódó, vagy részeges, vagy zsaroló” (1Korinthus 5:9–11). Péter is hasonlóképpen mondta, hogy az, aki ’megmenekült a világ szennyétől’, de ismét visszatért korábbi cselekedeteihez, hasonlít a röfihez, amely visszatér a pocsolyába (2Péter 2:20–22). Ebből kitűnik, hogy János tanácsa összhangban van azzal az utasítással, hogy a keresztények ne ’fogadjanak otthonukba olyan személyt, aki szándékosan kivált közülünk’ (2János 10).

"és egy tanúkhoz soha nem járt bűnös" - "nem aggódnak,hogy felveszed vele a kapcsolatot"

Hát az fura is lenne, mivel Jézus adott parancsot az evangélum hírdetésére és a tanítványképzésre. Talán Jézus nem a bűnösökhöz szólt? A világi bűnös emberek más kategóriát képeznek, hiszen Isten a "tudatlanságnak idejét elnézi" (Csel 17:30) A bűnösöknek van szükségük a megbánásra és megtérésre, ezért kell nekik hírdtni a jó hírt.

Egyértelmű, hogy a Szentírás szerint különbség van a hitehgyottak és a világi bűnösök között. (Ez nem jelenti azt, hogy a hitehagyott örökre le van írva, bárki visszatérhet a keresztény gyülekezethez)

"egy tanúkhoz soha nem járt bűnös" - "