Emberek, kik nem hisztek Istenben? Miért?

szerintem az emberek nagy része a vallásban csalódott, nem feltétlenül Istenben. (pl. amikor a tudást halállal büntették, nem volt szép dolog).

Én személy szerint azért nem feltétlenül hiszek konkrétan Istenben, mert amiket eddig ráfogott a vallás, mára tudományosan bizonyított tények, például a teremtéselmélet úgy ahogy van bedőlt, stb. Másrészt, ha Isten tényleg olyan jó, ahogy azt mondani szokás, miért tart itt a világ? Ugyebár elvileg mindent okkal tesz. Végül, tényleg személyes vélemény, hogy miért hinném, ha tényleg semmit nem tudok róla? Mondjuk idegeneket se láttam még, de ugyebár a végtelen világban elég egoista azt hinni, hogy egyedül vagyunk (kb mintha azt állítanám, hogy New Yorkban xy az egyetlen ember), viszont Isten elméletileg egy van, de akkor miért nem TUDUNK róla semmit, csak hiszünk?

Mert a hit, mint a neve is mutatja, hit, és nem bizonyosság. Objektíve nem lehet megbizonyosodni Isten létéről. Ha ezt meg lehetne tenni, egyszerű lenne a világ: tessék, ezért és ezért van Isten, így és így lehet bizonyosságot nyerni a létéről. De ilyen nincs - az nekem pedig kevés, hogy egy igen régi és bölcs könyv azt pedig megírta. Miért higgyem el neki? Ha pedig van objektív magyarázat, miért nem hívő mindenki, és miért van annyiféle vallás?

Nem lehet bebizonyítani Isten létezését.

Azt azért nem zárom ki, hogy esetlegesen van egy felsőbb értelem, amely igazgatja a Világegyetemet, ez elképzelhető, de akkor meg az a problémám, miért lenne ebben az igen bonyolult, gigantikus rendszerben bármilyen szerepe is az ember létének? Könnyen lehet, hogy az emberiségnek, az életnek nincs kifejezett célja, nem érte van a világ, afféle melléktermék. Attól, hogy nekünk ez baromi igazságtalannak hangzik, még nem biztos, hogy nem így van.

Az, hogy mi egy isten, sok módon meghatározható, van köztük hihető is, például valakinek a pénz vagy a profit vagy a piacgazdaság az istene, és a pénzben, a piacgazdaságban vagy a profitban tudok hinni. Ezen kívül lehet ennél misztikusabb istenképet is felállítani, ami rossz szájízzel ugyan, de még mindig elfogadható. Azonban a te nagy kezdőbetűs Istened nyilvánvalóan nem ilyen. Ő egy ember, aki láthatatlan és erős és okos. Ennyi, semmi több. Ő a te nagy testvéred, aki igazat ad neked, és helyesel téged, és megjutalmaz téged, mert csak te tudod, hogy ő hogyan működik. Engem meg majd jól megbüntet, mert nem azt csinálom, amit akar, illetve amit te akarsz, legfőképpen. Hát ő egy nagy blöff. Blöff a puszta létét tekintve is, hiszen nem működik, és ezt indokolgatni kell lépten-nyomon. Másrészt tulajdonságaiban is blöff, hiszen lehetetlen tulajdonságai vannak. Olyan az egész nagy kezdőbetűs istenképzet, mint amikor az egyszeri gyerek nagyobbat akart fingani, mint az apja, és bes*art.

Engem először Jehova tanúi győztek meg arról, hogy nincs lélek. Ebből vezettem le magamnak, hogy következésképpen a feltámadás lehetetlen, és az ember puszta anyag. Anyagismeretből viszont történetesen elég jó vagyok, és elég biztosan ki tudom zárni, hogy a fizika ismert törvényein kívül más is hatással tud lenni a viselkedésükre. Éppenséggel a fizika törvényei azok, amik kizárják a láthatatlan izék önkényét. Nem lennének törvényei a fizikának, ha láthatatlan izék aktuális kényük-kedvüknek megfelelően csinálhatnának bármit, vagy egyáltalán akármit. Ez kizárja az angyalokat, ördögöket, szellemeket.

Ettől még lehetne egy nagy kezdőbetűs teremtő Isten, akiről lecsupaszítottuk a zsidó, keresztény, iszlám és pogány mitológiát egy az egyben, és történetesen a fizika állandó törvényei pont egybeesnek az ő örökkévaló és változatlan akaratával. Viszont az ő létét is cáfolva látom az által, hogy valamiből soha nem lesz semmi, és semmiből soha nem lesz valami, a semmi nem létezik, nem lehet kiinduló állapot, amiből Isten kihozza a világmindenséget. Másrészt, erre indítéka sem lenne. Szóval a teremtés koncepciója hibás. Úgy látom, hogy a létezésnek a nem létezés nem lehet az alternatívája, nem átjárható e két fogalom.

Vagyis, a teremtő Istennek semmiféle mozgástere nincsen, sem úgy, mint láthatatlan, világot igazgató izé, sem úgy mint ősok és teremtő.

Első nekifutásnak azért, mert logikátlan. Adott egy végtelen-hatalmú és tudású lény, aki létrehoz egy általa teremtett, milliószor alsóbbrendűbb fajnak, egy (a fajhoz képest) milliószor nagyobb, elképzelhetetlenül bonyolult és nem kiérdemelt univerzumot.

Szeretetet követel, de semmi érdemlegeset nem tesz érte, ellenben hiánya esetén tesz ellenünk.

Megteremti a gonoszt, de elpusztítására nem szánja el magát, miközben az általa létrehozott gonoszt okolja mindenért.

Egyetlen elképzelhető indokot találok csak mindezek megcselekvésére: Valami katasztrofálisan unatkozhat. Viszont olyanban nem szívesen hiszek, ami ennyire degradálja életemet, és annak célját, miközben még azt is beadná nekem, hogy igazából ő tesz nekem szívességet.

Több isten is van (sőt, mindegyikben ugyanolyan meggyőződéssel hisznek, mint te a sajátodban). Tedd fel a kérdést: miért?

Ugyanúgy szereztünk tudomást mindről, írott formában rögzítették őket, mindent amit tudunk róluk csak onnan. Így nem lehet állítani, hogy az egyik létezik, a többi nem, mivel a forrás milyensége ugyanolyan. Tehát vagy mind létezik, vagy egyik sem és csak kitaláltuk őket. Innen pedig az egyszerűbb magyarázat az utóbbi - nem kell millió végtelen hatalmú isten létezését feltételezni.

Mert épelméjű vagyok.

Nincs ezen mit magyarázni.

Ezt lebontanám több részre:

1) Hagyományos vallások: miért nem hiszek a kereszténységben, iszlámban, júdaizmusban, hinduizmusban, buddhizmusban, stb.

Azért, mert ezek teljesen nyilvánvalóan nem az igazságot kereső területek, hanem hagyományok. A keresztény hit igazából a keresztény hagyomány. Senki sem tudja megindokolni, hogy miért kéne vasárnaponként templomba járni és ókori barbár könyveket olvasgatnom ha az igazságot keresem. Egyszerűen értelmetlenek, teljesen nyilvánvaló, hogy semmi közük az igazsághoz.

Ezen túl, az általuk felvázolt istenképek teljesen ellentmondásosak. Pl a keresztény isten (nyilván erről tudok a legtöbbet) elvileg mindenható. Ez már magában ellentmondásos. Akkor képes egy olyan követ teremteni, amit ő sem tud felemelni vagy sem? De aztán ha kombinálod a mindentudással (képes-e olyat tenni, amiről tudja hogy nem fog megtörténni?) és a jósággal (képes-e gonoszat tenni?), akkor aztán teljesen el vagy veszve.

Ha kíváncsi vagy még ezen belül több pontra is, akkor szívesen írok pl az ószövetség barbarizmusáról, vagy arról hogy az újszövetség ünnepli az emberáldozatot és támogatja a rabszolgaságot. Stb.

Röviden: a hagyományos vallásokat szerintem senki sem hiszi akit nem ezekben neveltek fel. Egyszerűen túlságosan ellentmondásosak és túlságosan merevek.

2) Egyéb, modernebb istenképek:

Hát ezt már nehezebb megfogni, hiszen ahány ember annyiféle elképzelés. Van aki szerint isten az Univerzumban van, vagy épp maga az Univerzum, más szerint az Univerzumon kívül létezik, megint más szerint a kettő kombinációja. És még csak a legalapabb kérdésnél tartunk.

Szóval ezeket az istenképeket külön-külön meg kell vizsgálni, és egyenként elvetni.

Azt nem lehetséges általánosan cáfolni, hogy bármiféle isten létezne, ha egyszer nem is ismerheted az összes lehetőséget. Úgyhogy ehhez csak annyit mondanék: azért nem hiszek bennük, mert még senkinek sem sikerült bizonyítani egyiket sem.

+ Mivel nagyon sokan megpróbálták bizonyítani különböző istenek létét, de még soha nem sikerült senkinek, így elég logikus feltételezni, hogy VALÓSZÍNŰLEG ha létezik is isten, a létét nem bizonyíthatjuk. Ami pedig nem bizonyított (akár azért, mert még nem sikerült senkinek, akár azért, mert természeténél fogva bizonyíthatatlan), annak a létezésében nem hiszek.