Ti hisztek Istenben? A bibliában? És ebben az egész vallásban?
Igen, valóban sokan azért hisznek benne mert vallásos családban nőttek fel. Rám ez egyáltalán nem igaz. Sosem részesültem ilyen fajta nevelésben, amit nem bánok, illetve ezen nem tudok mit bánni, így alakult. :) Tavaly 9. osztályban volt heti 3 biblia órám és egész évben gyűlöltem, (és sajnálom ha ilyet a vallásos emberek előtt mondok, de ez az igazság, nem voltam oda érte) és nem voltam hajlandó még a biblia könyvemet sem elvinni iskolába..nem voltam képes megbarátkozni azzal, hogy rám van erőltetve olyan ami nagyon távol áll tőlem. Sosem értettem meg igazán hogy az embereknek miért kell valami amiben hihetnek, és hogy ez miért Isten. De azóta történt egy s más. Az életemben adódtak nagyobb nehézségek különböző tereken, és nagyon kiborultam a minap. Istenhez fordultam mert máshoz nem tudtam. Nem tudtam hogy ki tudna segíteni rajtam, ha nem ő. És furcsa mert mindig azt mondtam hogy nem akarok és nem tudok benne hinni, de amikor szükségem van rá (bár utoljára) de hosszá fordultam. Kértem, hogy hadd legyen boldog végre valamilyen módon és csak ő tud segíteni. És csak úgy gondoltam megér egy próbát, és megígértem neki hogyha meghallgatja a szavaim és segít nekem valahogy, soha nem fogok benn kételkedni. Öngyilkosság is megfordult a fejemben már, ami szomorú és utólag..te jó ég, rettenetesen megbántam magát a gondolatot is:( Mert az elmúlt 2 hétben máris nagyot fordult az életem. Nem látványosan, de számomra ez nagy dolog. Kiegyensúlyozottabb és sokkal boldogabb vagyok, mert amire azt hittem sosem történhet meg, majdhogynem megtörtént és talán meg is fog egyszer.
Nem tudom eldönteni hogy ez hülyén hangzik e vagy sem, számomra igen, mert mint mondtam nem vagyok otthon ebben a vallásban..
Ha valaki valóban hisz benne, annak valóságként kellene megélnie az egész hitet. Tehát a hite szerint kellene élnie, abban a tudatban, hogy az a valóság. (persze ezt úgy sokkkal könnyebb, ha valaki tényleg a valóságként is tapasztalja a hitét, és nem csak reméli vagy belerögzült maga sem tudja, hogy miért ez az egész).
Sok hívő csak keresi a kibújott és elfogadja, hogy gyenge és bűnös, ahelyett hogy megváltozna.
Nem mondom, hogy az egó nem csábítja az embert, és azt sem, hogy minden esetben könnyű elkerülni olyan helyzeteket, hogy másoknak kárt okozzunk. De cselekedni volna a cél és nem mentegetőzni.
Továbbá vannak sajnos olyan fanatikusak, akik nem a lényegért élnek és mások fölött ítélkeznek (gyakran képmutatónak tűnnek xy helyzetben vagy felsőbbrendűnek hiszik magukat).
Mit jelent hinni? Miben hiszünk pontosan?
Ezt jó tisztázni. Mert sokan csak üres dolgokban hisznek vagy semmi nincs a hitük mögött. Daccból hiszékenyek akarnak lenni, de megsértődnek ha a hitüket hiszékenységnek nevezik (mert nem bírják a kritikát vagy nem merik megkérdőjelezni a világképüket).
Sok emberben működik még a lelkiismeretfurdalás, sajnos az ilyenek is sokszor képmutatónak tűnhetnek. De bennük legalább ott a javulási szándék. (ami sokszor szintén csak mese).
Én hiszek a teremtőben (aki szerető, igazságos, bölcs, megértő), de igazából semmi racionális alapja nincs. Belül élem meg. (és attól mert nincs racionális alapja, nem következik számomra, hogy irracionális. A létezés és a világkialakulása sokkal irracionálisabb).
A Bibliát pedig csak olyan könyvknét tekintem, amiben vannak hasznos tanácsok, vannak elgondolkodtató történetek.
Neked pedig nagyon szép életet kívánok kedves kérdező!
És soha ne add fel!
(és próbálj meg nem önző lenni, bár nem hiszem, hogy másnak a párját kívántad el).
Köszönöm szépen! :)
Nem másnak a párját kívántam el, csak volt, vagyis van egy visszatérő szerelmem akiért úgy érzem mindig oda leszek és soha nem lesz velem. De a múltkor beszélgettem vele talán a leghosszabb ideig
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!