Többet szeretnék tudni a Bibliában leírt dolgokról, tudnátok irni inkább ilyen fontosabb dolgokat, ami benne van?

Szia!

Mi keresztények úgy hisszük, a Biblia Isten kinyilatkoztatása. Ez azt jelenti, hogy Isten a maga bölcsessége és tökéletessége szerint gondoskodott arról, hogy üzenete semmit se torzuljon, miközben emberi beszéddé tette azt az általa kiválasztott emberi közvetítők által. Isten a mi Teremtőnk és Fenntartónk. Az Ő alkotása és tulajdona a világmindenség, a mi Földünk és benne mi, emberek Ő hívott létezésre és életre mindent a puszta szavával. Örömhír számunkra, hogy ez a hatalmas Isten, akitől minden függ a világmindenségben, erkölcsileg tökéletes. A három isteni személy - az Atya, a Fiú és a Szentlélek - tökéletesen egy jellemében, szándékában és minden munkájában. Az isteni tulajdonságokban és a hatalomban is egyenlőek. A három isteni személy tökéletes egysége már önmagában is hirdeti, hogy Isten a szeretet. Isten a maga jellemének megfelelő törvényt épített bele mindenbe, amit teremtett, és ilyen törvényt szabott minden értelmes, szabad választási képességgel rendelkező teremtményének is. Ez a törvény a szeretet, a másokért élés törvénye, amelynek betöltése az élet, a fejlődés és a boldogság feltétele minden teremtmény számára az egész világmindenségben. A bűn Isten törvényének az ellenkezője: az énközéppontúság, az önzés törvénye természetes velejárója a szenvedés és a halál. A bűn eszméjének a feltalálója Isten egyik magasrendű teremtménye: Sátán. Isten és az Ő törvénye elleni lázadását még a Föld és az ember teremtése előtt indította el a mennyben. A bűn létezését csak azért és addig engedi meg Isten, míg az megmutatja igazi arcát, leleplezi önmagát és az igazság erkölcsi győzelmet arat felette. Így a bűn írmagja is megsemmisül végül, sőt örök erkölcsi védettség lesz vele szemben az egész világmindenségben.A bűn és vele Sátán uralma, Isten akarata ellenére jött be világunkba, mert az első emberpár - Isten óvása és felkészítése ellenére - vétkes erkölcsi könnyelműséggel engedett a kísértésnek. Az ember szívében megfogant bűn kihatott egész lényére. Az első utódoktól fogva megrontotta az öröklött emberi természetet is. A bűn "bejövetele" és Sátán uralma kihatott a természetre is.

Isten a maga - számunkra felfoghatatlan - bölcsességében előre ismerte a bűneset bekövetkezését. Ezért "a világ megalapítása előtt" megalkotta a megváltás tervét a bűn áldozatainak megszabadítására. Ebben a tervben az a csodálatos, hogy az összes teremtmény szabad választási képességének a teljes tiszteletben tartása mellett biztosítja a megtérők szabadulását, valamint az igazság és a szeretet végső győzelmét. Izráel feladata volt a megváltás tervéről szóló kinyilatkoztatás őrzése és képviselése a népek között, valamint a megváltó Jézus Krisztus eljövetelének a lelki előkészítése. Izráelnek is csak a hívő maradéka töltötte be Isten terveit minden korszakban Végül is a nemzet elveszítette a neki adott különleges megbízatást, amit a "lelki Izráel"-re, a minden nemzetből egybegyülekező, hívő keresztény gyülekezetre ruházott át Isten. A testi izraeliták, mint egyének üdvösségét azonban továbbra is munkálni kívánja Isten minden nemzedékben. Amikor Isten Fia - Jézus Krisztus - "testté lett" és a mi földünkre jött, megőrizte isteni személyének az azonosságát és az isteni erkölcsi természetet. "Megüresítette" magát viszont az "isteni formától", azaz az isteni hatalomtól. Minden csodáját az Atya isteni hatalmával cselekedte a Szentlélek által.. Ugyanakkor magára vette a bűneset óta egyetemesen megromlott "én" felé hajló emberi természetet is. "Mindenestől fogva hasonló lett hozzánk", "bűn testének hasonlatosságában" jelent meg. Ennélfogva "megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan", és "szenvedett megkísértetvén". Mégsem vétkezett sohasem. "Szent, ártatlan, szeplőtlen, bűnösöktől elválasztott" maradt, mivel a belső emberével sohasem egyezett bele a kísértésbe, nem hagyta azt "megfoganni" és bűnné válni a lelkében. A kísértésben való kitartáshoz szüntelen, valóságos imaküzdelem által kért erőt a mennyből. Megváltó munkájához egyaránt fontos volt az, hogy osztozzék a mi bűnre hajló természetünkben és az, hogy ebben a természetben teljes győzelmet arasson a bűn felett. Testtélétele és győzelmes földi élete által Jézus a testvérünkké, a bűn felett győztes "második Ádámmá" lett, tehát egy új - a bűn hatalma alól felszabaduló és Istennel való közösségét helyreállító - emberiség fejévé. Jézus halála - tökéletesen bűntelen földi élete után - helyettes áldozat volt érettünk. Halála nem közönséges halál volt, hanem a kárhozat, a második halál ítéletének az elszenvedése, mivel valóságosan átélte az életadó Istentől való elszakadás, a teljes elveszés félelmét és lelki gyötrelmét. Azért volt szükség az emberi bűn büntetésének erre a helyettesítő elviselésére, hogy Isten az igazság egyidejű megerősítése mellett engedhesse el bűneink büntetését, amikor megbocsát nékünk. Jézus az Atya terve alapján, de teljesen önként vállalta ezt az áldozatot és tartott ki megvalósításában, felmérhetetlen szenvedések súlya alatt. Elveszett teremtményei iránti határtalan, felfoghatatlan szeretetét bizonyította ezzel. Krisztus áldozata egyben az Atya kimondhatatlan áldozata is. Jézus helyettes halála az ő feltámadása által válik örömhírré számunkra. Jézus feltámadása az ígérete és záloga volt annak, hogy teljes bocsánatot nyernek a bűneikre mindazok, akik az Ő helyettes áldozatát hitben elfogadják. Ennek következtében az Ő feltámadásának hasonlatossága szerint támadnak fel az utolsó napon. Mennybemenetele óta Krisztus ismét az "Atya jobbján van", ami azt jelenti, hogy isteni hatalma birtokában, újra részt vesz a világmindenség fenntartásának és igazgatásának munkájában. Az ember megváltásáért folyó nagy küzdelem azonban továbbra is figyelmének és szolgálatának a legfőbb tárgya. Közbenjárása - amit a földi ószövetségi szentély papi szolgálatai ábrázoltak előképként - életfontosságú minden megtérő, üdvözülni vágyó ember számára. Ez a szolgálata magában foglalja az ő szüntelen imádkozását az egyesekért és a megváltási mű egészéért továbbá az evangéliumhirdetés művéért.

Az egyes ember megváltásának művében a megtérés avagy az újjászületés az első, döntő. A megtérés vagy újjászületés jelenti a "belső ember", az elme és a szív megvilágosodását a bűn okozta vakságból, valamint az ember Istenhez fordulását a bűn okozta elidegenedés és lázadás után: tehát a valódi hit megszületését az emberben. Amint a valódi, cselekvő hit megszületik az emberben, Isten azonnal igaznak nyilvánítja őt. Ezzel együtt jár a fiúság jogába való visszaiktatás, amelynek viszont a Szentlélek ajándéka a "záloga". Mindez Krisztusra nézve történik, akit a megtérő ember elfogadott személyes Megváltójának. Bűnei nem tulajdoníttatnak neki, mert a Krisztusban megbüntetett bűnök közé számíttatnak. Krisztus igaz, tökéletes földi élete viszont az embernek számíttatik be, ugyancsak a hitben elfogadott helyettesítés alapján. Ebben az eljárásban az a csodálatos, hogy Isten a hite alapján - azaz a szív megtisztulása és átadása nyomán - igaznak nyilvánítja és fiává fogadja vissza az embert és ezzel együtt felruházza az ő Lelkével, még mielőtt az cselekedte volna az igazságot, még mielőtt bizonyított vagy teljesített volna valamit az igazság oldalán. Isten nagy irgalmassága és a bűnben tönkrement ember iránt tanúsított különleges, méltányos igazságossága nyilatkozik meg ebben.A hit általi megigazulás természetes következménye a megszentelődés. A Krisztusért érdemtelenül igaznak nyilvánított ember hálája és szeretete még inkább elmélyül Isten iránt. Vágyva vágyik arra, hogy minden cselekedete Istennek tetsző legyen és hogy egész élete viszontáldozat legyen, válaszul Krisztus áldozatára. A keresztény tapasztalatnak ezt a részét méltán nevezhetjük hit általi "igazzá válás"-nak. A nagy cél vagy feladat abban áll, hogy az ember életének minden területe és minden cselekedete összhangba kerüljön Isten szeretettörvényével. A megszentelődés folyamán az ember ismételten győzelmet arat öröklött természete felett, a benne lakozó isteni Lélek által. Ezáltal a szívébe "íródik" Isten törvénye, azaz fokozatosan kialakul és megszilárdul a valódi krisztusi jellem.A megszentelődés célja a Krisztushoz való hasonlóság, a Krisztusban való tökéletesség. Nem az ember saját erénye, teljesítménye vagy tulajdonsága ez, mert csak a Szentlélek által, az ő segítségétől való szüntelen függésben valósulhat meg. Fejlődése minden fokán lehet tökéletes az ember. Ez a teljes azonosulást jelenti az adott fokon elnyert és megértett világossággal, tehát annak a teljes szívből való követését is magában foglalja, ami viszont az üdvösség feltétele minden ember számára.

Ha bármit nem értesz írj bátran szívesen válaszolok.

Üdv. Péter