Miért szövik bele az imába, hogy " ne vígy minket a kísértésbe", amikor Isten nem kísérti meg az embert?

,,Nagy a különbség kísértés és tévedésbe ejtés között. Isten kísértésbe visz, de nem ejt tévedésbe."

/Blaise Pascal/

Az egyháztörténelem legnagyobb szentje és teológusa, Aquinói Szent Tamás a Miatyánk kifejtéséről szóló előadássorozatában a következő magyarázatot adta erre a részre:

"Krisztus nem arra tanított, hogy azt kérjük, ne szenvedjünk kísértést, hanem hogy ne vitessünk kísértésbe. Ha ugyanis az ember legyőzi a kísértést, koronát érdemel. „Csupa örömnek tartsátok testvérek, ha különféle kísértésekbe estek.” (Jak 1,2) – „Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz, készülj el a megpróbáltatásokra.” (Sirák 2,1) – Továbbá: „Boldog a férfiú, aki a kísértést kiállja, mert hűnek találtatván, elnyeri az élet koronáját.” (Jak 1,12)

Ezért tanít annak a kérésére, hogy ne vitessünk a kísértésbe beleegyezőleg. „Emberi kísértésnél egyéb ne érjen titeket.” (1 Kor 10,13) Ugyanis a kísértés emberi, de a beleegyezés sátáni dolog.

De vajon Isten rosszra visz, hiszen ezt mondja: „Ne vigy minket a kísértésbe”?

Azt mondom, hogy Istenről megengedőleg mondjuk, hogy rosszra visz, amennyiben tudniillik a sok bűn miatt megvonja az embertől kegyelmét, amelynek a megvonása után az ember bűnbe esik. Ezért énekeljük a zsoltárban: „Mikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem, Uram.” (Zsolt 70,9) Ám úgy vezeti az embert a szeretet szenvedélye által, hogy ne vitessék kísértésbe, mivel akármilyen szeretet, ha mégoly kicsi is, képes ellenállni minden bűnnek. „Tengernyi víz sem tudja eloltani a szeretetet.” (Énekek 8,7)

Továbbá az értelem fénye által, amellyel megtanít bennünket a cselekvésre, mivel, amint Arisztotelész mondja, minden bűnös tudatlan. „Kioktatlak és megtanítlak.” (Zsolt 31,8) Ezt kérte Dávid, mondván: „Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba sohase merüljek, hogy sohase mondja ellenségem, legyőztem.” (Zsolt 12,4-5)

Ezt kapjuk meg az értelem ajándéka révén. És mivel nem egyezünk bele a kísértésbe, megőrizzük tisztán a szívünket, amiről Máté ezt mondja: „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meg fogják látni az Istent.” (Mt 5,8) Ezért ezzel eljutunk az Isten színelátására, ahova vezessen is el bennünket."

A teljes szöveg itt olvasható: [link]

@ 6

Nem rossz a fordítás. A "καὶ μὴ εἰσενέγκῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν" pontosan azt jelenti, hogy ne vigyél minket kísértésbe. εἰσενέγκῃς = bevinni, behozni

Az 5. válasz a pontos.

*

Nem tudom a 62-őt miért copyzta oda, az eredeti szövegben nincs benne.

Ez az ember önérzetességét mutatja. Ne vígy engem, meggyek én magamtól...

Az már más kérdés, engedek-e a kísértésnek. Erről most nem esik szó.