Hogyan lehet hinni Istenben, ha nem is létezik?

Ne keverjük a tudást és a hitet. Tudhatom, hogy tegnap milyen idő volt, de nem tudhatom, milyen lesz holnap. Ettől még hihetek abban, hogy jó idő lesz.

Isten létezését nem tudja senki. Azonban sokan, akiknek erre van szükségük, hihetnek ebben. Nincsen ezzel semmi baj, hiszen aki e hittel bármilyen szempontból jobban érzi magát, annak fontos, hogy higgyen, és senkinek nincs joga ettől őt minősíteni (bármilyen irányban). Hasonlóan, akinek nincs szüksége e hitre, ne higgyen benne.

Az viszont nem megengedhető, hogy pusztán abból kiindulva, hogy más is gondolkodjon ugyanúgy, bárkire ráerőszakoljuk a hitünket/nem hitünket. Beszélni lehet róla, elemezni, gondolkodni, kialakulásának okairól elmélkedni, ez mind rendben. De a másik tisztelete nem keresztényi, hanem emberi tulajdonság. E tisztelet megtagadása pedig nem keresztényietlen, hanem emberi silányságot mutat.

Kedves Kérdező!

Létezik Isten, de őt nem az 5 érzékszerved valamelyikével kell érezned, (vagyis nem a látásoddal, hallásoddal, ízleléseddel, tapintásoddal,szaglásoddal), hanem a szíveddel! Úgy tudod érezni Isten és Jézus jelenlétét, hogy befogadod Őket a szívedbe! Ehhez nem kell nagy dolgot tenned! Csak ennyit: imádkozz Istenhez, mondd el Neki, hogy bűnös lélek vagy,bánd is meg rossz cselekedeteid és gondolataid, és ismerd el, hogy Jézus érted is meghalt a kereszten, de tudod azt, hogy Ő egyrészt nem tartja számon a bűneid, hanem nagyon szeret téged, feltétel nélkül és szeretnél az Ő gyermeke lenni!

Ha ezt elmondod Istennek, rögtön érezni Ő és Jézus jelenlétét! Én is éreztem, mikor megtértem Istenhez. Olyan hála és szeretet érzés fogott el, amit sosem éreztem! Újjászületett a szívem Isten szeretetétől, és azóta nem csak néhány ember, hanem mindenki felé tudok feltétel nélküli szeretettel fordulni! Ha befogadjuk Isten és Jézust szívünkbe, pont ezt tanuljuk meg, hogy hogyan szeressünk igazán, hogy le tudjuk tenni az egónkat, és szeressünk másokat mindenfajta elvárás nélkül.

És, hogy ez miért alakul így? Azért mert mikor megtapasztalod Isten végtelen szeretetét irántad, annak ellenére, hogy ember vagy aki esendő ,sokszor tévedsz, vagy akarva-akaratlanul megbántasz valakit stb, Ő mégis szeret. Ezek után pedig Te is szeretnéd ezt a szeretetet továbbadni másoknak is!

És a világ ettől jobb hellyé válhat! :) Az emberiség tehát nem a pusztulásra érett meg, hanem arra, hogy befogadja Istent és Jézust a szívükbe, és így minden jóra fordulhat még!!!

Kedves Kérdező, és mindenki, Aki olvassa ezt! Kérlek, próbáljátok ki,amit írtam, hiszen nem veszítetek semmit! Sőt, csak nyerhetek! :)

És most NEM vallásosságra bíztatok senkit , hanem arra, hogy hívők legyetek! A vallásosságtól kifejezetten óvok mindenkit,ugyanis káros és távol tart Istentől ! Hogy miért? Mert a vallásos ember FÉLI Istent, ami által nem teljesedik ki a hite,(tehát csak kötelezettségből és önös érdekből tesz jó dolgokat.) míg a hívő ember SZERETI Istent, ezért tud jobb emberré válni, hiszen elvárás nélkül tud szeretni!

Ha kipróbáltad/kipróbáltátok a tanácsom, kérlek jelezzetek vissza!

üdv. Dalma

U.i: jöjjön egy idézet Einsteintől, hogy felfogjuk a Szeretet jelentőségét:

A szeretet a fény, amely bevilágítja azokat, akik adják, és azokat, akik kapják. A szeretet gravitáció, mert az embereket egymáshoz vonzza. A szeretet erő, mert megsokszorozza a jót, és esélyt ad az emberiségnek arra, hogy ne pusztuljon bele saját vak önzőségébe. A szeretet kibontakozik és megnyilvánul. A szeretetért élünk és halunk meg. A szeretet Isten és Isten a szeretet.

Előző vagyok. Még szeretném mondani, hogy mikor Istenhez fordultok, NE konkrét dolgot kérjetek, hanem azt, hogy :

1) Ti is képesek legyetek úgy szeretni másokat, ahogy Ő szeret benneteket! vagyis feltétel nélkül! De ha valóban hisztek Istenben, ez menni fog:)

2) Kérjétek Istent , hogy vezessen el arra az útra, amit Ő szánt nektek! Teljesen biztos, hogy ott fogjátok meglelni a Teljességet és Boldogságot!

Dalma

Sokan mondják, hogy nem létezik, de ezt még nem bizonyították be. Az Ő nemlétezése nem egy tény, nem olyan, amit biztosra lehet tudni, csak egy feltevés.

Én hiszek Istenben. Ő bárkinek megadhatja a hitet, ha kérjük. Viszont ez sem tudás, nem bizonyított tény, "csak" hit. Ha Isten van, akkor nem akarja magát teljesen felfedni mindenki előtt, mert azt akarja, hogy higgyünk benne, és nem azt, hogy csak azért szolgáljunk neki, mert tudjuk, hogy van és mire képes.

#14

Te nem egészen jól értelmezed a "vallásosság" kifejezést. Ha valaki vallásos, az azt jelenti, hogy hite megjelenik a tetteiben is. Például jár templomba, de nem kényszerből, hanem Isten iránti szeretetből. Szívesen segít másoknak, sokat imádkozik, kifejezi tettekkel Isten iránti tiszteletét és imádatát.

A vallásosság tehát jó dolog, egy erény. A rossz dolog a képmutatás, te arról beszéltél. Képmutatás, amikor valaki csak azért jár templomba, hogy lássák, mennyire "hisz" Istenben, miközben egész nap rá sem gondol, csak néha-néha imádkozik. Beszél arról, hogy Isten ilyen meg olyan, meg ő így meg úgy hisz, ezt meg azt megtett már, sokat böjtöl, meg minden, de nem azért teszi ezeket, mert tiszteli Istent, hanem, hogy őt tiszteljék.

Kedves Anna Orsolya!

Valahol igazad van, talán tényleg rosszul értelmeztem a vallásosság jelentését. megmondom őszintén, azért értelmezem így ezt, mert vannak ismerőseim akik hisznek Isten létezésében, templomba is járnak, gyónnak, stb. ,de mégis érzem ,hogy nem teljes a hitük, mert ők FÉLIK Istent, de Őt szerintem nem félni, hanem SZERETNI kell. A félés alatt azt értem, hogy ők Isten haragjától félnek, és olyanokat mondanak, hogy "Isten szemében utálatos a szexuális szabadosság/droghasználat/alkoholizmus" stb.A másik pedig, hogy mivel ilyeneket mondanak, félnek talán attól, hogy kísértésbe eshetnek. A valódi hívő nem mond ilyet! Vagyis azt mondja, hogy Isten szereti minden gyermekét ,de Isten terve az, hogy boldoggá tegyen minket, tehát ezek a szenvedélyek nem feltétlen tesznek minket teljessé. Én hívőként azt gondolom, hogy valaki valamilyen szenvedélybetegség rabja, hogy valamilyen lelki traumát él át, ezért inkább együtt érzek vele.

És hívőként a magam eszköztárával és sok szeretettel valamint együttérzéssel próbálok neki segíteni.

Ezt tartom a legfőbb különbségnek a vallásos és a hívő között, érted már? :)Vagy akkor inkább úgy írom: az istenfélő és az istenhívő közti legfőbb különbségnek! Nem akartalak megbántani, sem Téged, sem másokat! Ha esetleg úgy tűnt, nagyon sajnálom,és szeretnék elnézést kérni!!!

üdv. Dalma

Ja, persze.

Csak amikor tényleg be kellene mutatni ezt a számtalan dolgot, akkor derül ki, hogy ez egyik se bizonyíték, hanem érzés, sejtés vagy vágy.