Ti hogy tudtok hinni olyasmibe mi nem létezik vagyis még nem láttatok? (Ez nem vallási kritika)

csak a sajátomat tudom, de hasonlónak kell lennie elvileg mindenkinek:

Hallottam Isten igéjét prédikálni olyan embertől, aki megéli a hitét a mindennnapi életben is, tehát nem egy bort iszik vizet prédikál típus és ez lejön az ember kisugárzásából, mert látszik rajta tudja mit beszél.

Tehát hallottam Isten beszédét és szívemhez szólt valahogy. Ez olyasfajta megmagyarázhatatlan vonzás és már akartam is.

Imában behívtam Jézust a szívembe és innentől egészen misztikus. . . :D

Jézus beköltözött a szívembe és ilyen módon megtapasztaltam az Ő valóságát és többé nincs kételkedés létezik, vagy sem, mert Ő önmagát jelentette ki-és lehet ennél biztosabat tudni? :)

Nem gondolnám. . .

Ha jól értelek, valamiféle személyes bizonyítékokra vagy kíváncsi. Honnan tudja az ember, hogy léteik Isten?

Nekem személy szerint sok olyan élményem volt, amikor úgy éreztem, hogy Isten szól hozzám. Nem mintha jobb lennék, mint mások, viszont már kis korom óta hiszek Istenben, és nagyon nagy a bizalmam iránta.

Az őrangyalom mostanában rendszeresen figyelmeztet, hogy például "erre ne szólj vissza" vagy "most mosogass egy kicsit, ahelyett, hogy pihennél". Ezeket nem szó szerint mondja, csak érzem, hogy így lesz helyes. Kipróbáltam párszor, hogy az ellenkezőjét csinálom, de mindig igaza lett! Lehet, hogy korábban is szólt hozzám, de mostanában jóval bensőségesebb a kapcsolatom Istennel.

Rendszeresen érzem Isten jelenlétét, amikor a szentségekhez járulok. Például gyónás után gyakran szoktam érezni, hogy Isten megbocsátott - és ez nagyon-nagyon jó érzés! Amikor a szentáldozáshoz járulok, sokszor érzem, hogy Jézus beköltözött a szívembe. Az esküvőmön pedig nagyon konkrétan éreztem a Szentlélek jelenlétét. De nem csak én, anyósom szerint egyenesen "belerezgett a levegő", amikor ott álltunk az oltár előtt. Amikor kiárad rád Isten kegyelme, az olyan érzés, mint az aranyló délutáni napsütés, csak nem a bőrödön, hanem a lelkedben.

Ha nagyon figyelsz, Te is meghallod belül az ő hangját. Olyan, mint egy halk, de szüntelen dal, ami a szeretetről énekel. Lassan tizenhárom éve, amikor egy osztálybulin ültem, szinte kívülállóként (az osztályom utált), reménytelenül szerelmesen, nem tudtam, mihez kezdjek az életemmel. Már majdnem az öngyilkosságon gondolkoztam. És ekkor megszólított egy belső hang, és ezt mondta: "ne félj, idővel minden jobbra fordul!". És így is lett! Akkor viszont ez a hang olyan volt nekem, mint egy korty víz a szomjúságtól haldokló embernek.

Érezni szoktam Isten jelenlétét nagyon erősen, amikor lemondok valakinek a javára. Mivel névtelenül vagyok itt, mondok példát is. Egyszer sétáltam a Népligetnél, amikor megláttam egy 50 körüli bácsit feküdni egy padon, nagyon rossz állapotban. Láthatólag ivott, de emellett kétségbeesettnek is tűnt. Senki nem foglalkozott vele, pedig a megállóban jó pár ember várakozott. Odamentem, és megkérdeztem, tudok-e segíteni. Mint kiderült, csak alkalmi ivászatról volt szó, mert nagyon kétségbeesett a lánya miatt. Örült és nagyon meglepődött, hogy vannak ilyen emberek. Egyszer még beszéltünk telefonon, jól volt, szerintem csak ez a kis helyrebillentés kellett neki abban a pillanatban. Ezután az eset után viszont nagyon erősen éreztem Isten szeretetét.

A másik akkor történt, amikor a feleségemre vártam egy hosszú útja során. Eldöntöttem, hogy nagyon kedves leszek vele, ő viszont egész úton szidott és kritizált. Sikerült megállnom, hogy visszaszóljak neki (amúgy nem ilyen típus vagyok), és egész este kedves voltam vele, pedig nagyon fájt. Az segített, hogy a megfeszített Krisztusra gondoltam, és éreztem, hogy Ő velem van.

Sokszor szoktam érezni Isten jelenlétét a szentmisén egy-egy olyan ének közben, ami különösen megérint. Ezt talán a legkönnyebb átélni (meg a lemondást), egyszer próbáld ki!

Isten számtalan imámat meghallgatta már. Persze nem mindegyiket, és nem is szabad gépnek tekintenünk, hogy bedobsz egy imát, ő meg kiad egy sikeres vizsgát vagy egy jobb állást. Mindig hozzá kell tenni, hogy "legyen meg a Te akaratod!" Azt hiszem, hogy Isten sokkal jobban meghallgatja az imánkat, ha teljesen alávetjük magunkat az akaratának, és elfogadjuk a döntését akkor is, ha nekünk nem a legkellemesebb. Szóval ha egy Istennek kedves ember nagy bizalommal, kitartóan kér valamit, lehetőleg nem maga, hanem más javára, az nagyobb eséllyel talál meghallgatásra, mintha egy maffiózó félszívvel elhadar egy imát.

Életem legnagyobb imameghallgata egy sötét időszakomban történt, amikor a mélyponton voltam, és attól is nagyon szenvedtem, hogy nincs lelki társam. "Uram, adj nekem feleséget!" ennyi volt az imám, de teljes szívvel, lelkem minden kétségbeesésével kértem. Két hét múlva találkoztam leendő feleségemmel... Persze tettem is érte, akkor már öt éve rajta voltam a témán, de akkor csúcsosodott ki a dolog.

Talán nem ide tartozik, de néha szoktak lenni megérzéseim vagy jövőre vonatkozó álmaim. Például feleségemet és az előtte levő szerelmemet megálmodtam legalább egy héttel azelőtt, hogy találkoztam volna velük.

Isten közelségét az érzi talán a legjobban, aki szolgált már szentmisén. Szoktam néha olvasni, és akkor szokott a legjobban sikerülni, amikor előtte elmondom, hogy "Uram, add, hogy ne én szóljak, hanem Te szólj helyettem!" Ilyenkor mindig szépen és belső tűzzel olvasok, míg ha nem kérem Istent, akkor gyakran követek el hibát, és nem sikerül olyan jól.

Végül elmondok egy érdekes bizonyítási módot arra, hogy létezik túlvilág. Két ateista egyszer megbeszélte egymással, hogy ha van túlvilág, akkor amelyikük hamarabb meghal, az megjelenik a másiknak. Így is lett, az egyik meghalt, és megjelent a másiknak. (Nem tudom, hogy pontosan hogyan, de valahogy jelezte neki, a másik pedig le tudta ellenőrizni, hogy tényleg akkor halt meg a barátja.) Innen tudta, hogy valóban van élet a halál után, és megtért. Persze több emberrel is meg lehet beszélni, akkor nagy rá az esély, hogy kiderül az igazság :-)

Most látom, hogy jó sokat írtam :-D Ezek közül mi az, ami Neked (Nektek) leginkább meggyőző lehet?

Nekem eddig a legerősebb megtapasztalásom az volt, hogy egyszer este valamiért kimondtam hogy "Jézus átadom neked a félelmeimet." Amint ezt kimondtam, egy pillanat alatt betöltött a Szentlélek. Ez egy annyira erős forróság érzés volt, hogy erősen erőlködnöm kellett hogy nehogy felkiáltsak. Minden egyes porcikámban éreztem, kb. olyan volt mint egy rendkívül forró szauna de nem kívülről jött hanem belülről éreztem. Azt is éreztem hogy a szívemnél a legforróbb és ott valami el is ég. Aztán néhány perc múlva az érzés elmúlt. És néhány nappal később pedig azt vettem észre hogy egy nagyon erős bizalmam alakult ki Isten felé. Bármi történik velem, nem félek semmitől, mindent el tudok fogadni és jól érzem magam akkor is ha megsértenek, ha megbetegszem, semmi se zavar. Nagyon jó érzés ez.

Voltak más megtapasztalásaim is, ha érdekel szívesen írok még.

Kérdező!

TE hogyan tudod azt elhinni, hogy az úton a kanyaron túl (valahol) biztosan jön egy autó?

"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." Zsid 11, 1

SZeretném kiemelni, hogy nem "nem létező"-t ír, hanem "nem látott"-at.

A nem látott világ valóságos. A szelet sem látod, csak érzed. A levegőt sem látod, mégis érzékeled.

Istent sem látod, mégis érzékelhető, ezért hiszek Benne. Az újjászületésről azt mondja a Biblia, hogy olyan, mint ha a szemedről (szívedről) lehullana a lepel. Ezáltal képes leszel érzékelni Azt, akit addig nem láttál, csak mások beszéltek neked Róla.

Ha vak vagy, és elmondom, milyen az órám, te attól még nem fogod látni, csak ha valami csoda folytán megnyílik a szemed. Ezt neveti a Biblia újjászületésnek.

A Bibliában Jób azt mondja: - Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.

Tehát, kedves kérdező, ha valódi hitet akarsz, azt sohasem alapozhatod mások beszámolóira, hanem magadnak kell saját meggyőződésre jutnod.

Azon kívül, hogy átéltünk már csodákat, és láttam már közeli családtagokat meggyógyulni úgy, hogy még az orvos is rákérdezett, mit csinált- leszámítva ezeket is, a hit valóságos, létező dolgokba kapaszkodik!

Ha eljönnél a gyülekezetünkben, és nem tapasztalnád meg, hogy valóságos és igaz, amit mondok, akkor egyből lehúznánk a rolót...