Miért van az, hogy a keresztény tanítások között van az, hogy mások felett egy keresztény nem ítélkezhet, csak Isten teheti, és mégis a keresztény emberek azok akik leginkább ítélkeznek mások felett?

hogy a gyerekek mit láthatnak s mit nem döntse el a szülei.

de a gyerek csak is a szüleitől fog függni hogy milyen ember lesz felnőtt korában.és nem pedig az utcán látott

két embert öl.

Kedves Kérdező!

Szerintem összekevered a keresztényekkel kapcsolatban, a megítél szót, az elítél szóval.

Megítélni egy kereszténynek feltétlenül meg kell ítélnie egy cselekményt, mivel bárányok vagyunk, de nem birkák.

De elítélni nem szabad, mivel nem tudhatjuk és nem ismerhetjük a teljes körülményeket, nem tudjuk, hogy mi van a szívében, ezt csak Isten láthatja. Ezért egy keresztény senkit sem ítélhet el, mindenkit kellene tudnunk szeretni, ahogyan azt Jézus Krisztustól tanultuk.

Jézustól ezt úgy tanultuk , hogy a bűnt gyűlölnünk kell, de a bűnöst szeretnünk. És valószínűleg a mi hibánk lehet az, ha ez nem tükröződik az írásainkon.

ez igaz:! pld lehet róla véleményünk,mint mondjuk,valaki

lát egy koldust és azt mondja.inkább menne dolgozni,és

ferde szemmel lenézően néz rá.de aszt nem tudja hogy

nem ön hibájából lett koldus vagy hogy mi a háttere

az egész nyomorúságának.pedig ha tudná lehet hogy ö is megsajnálná. ezért nem szabad elhamarkodottan itélkezni mások felett.de ha valaki nem keresztény módjára viselkedik,

aszt megítélik,mert eszt kel a vallás szerint.

de segíteni is kel neki ha tudunk a helyes irányba fordulni isten felé:!

"Az pedig, hogy "jaj, szegény gyerek mi lesz vele, ha meglátja?" Az a gyerek fel fog nőni és meg fogja tudni, hogy van ilyen. Lesznek ilyen barátai, barátainak a szülei. Ez van. Attól, hogy lát ilyen jelenséget az utcán, attól még nem lesz meleg. Ez az amit nem képesek az emberek felfogni."

NEM EZ A LÉNYEG!

Valószínű nem lesz tőle beteg, meleg. De akkor ilyen alapon nyugodtan pofozzuk is meg más gyerekét ráadásul csak úgy, mert ehhez van kedvünk. Sőt közösüljenek a heterók az utcán, szarjunk az aluljáró közepébe, köhögjünk mások arcába, és úgy általában legyünk a lehető legbunkóbbak. Mert szerintem ezt is mindenki túl fogja élni.

Bravó!

Aha ez aztán a kettős mérce.

Amit akarsz azt tudod, elvárod mindenkitől. Ami meg mást zavar, sért, arra teszel egy nagyot. Ne nézze a 6 éves gyerek? Talán inkább a felnőtteknek kellene, hogy emberi agya legyen, és ne állat módjára a nemiségükkel, testiséggel kérkedjenek.

De hát mást nem lehet a hozzád hasonlóktól elvárni -ezt már megtanultam rég. A tolerancia csak egy irányban működik a hozzád hasonlóknál -az elvárás irányába. A gyerektől várod el, hogy intelligensebben viselkedjen egy felnőtt embereknél?

Ismét Bravó!

Engem mindenféle szerelmi évődés zavar kicsit(akár homo- akár heteroszexuális), mert szerintem nem az utcára való, de magamban tartom, nem jövök kampányolni a fórumra, és nem hasonlítom az aluljáróba szaráshoz a dolgot.

De ennek most nincs köze a homoszexualitáshoz. Ahogy írod, általában rossz, ha valaki bunkón viselkedik az utcán. De a kérdező szerintem főleg arra utalt, hogy egyáltalán léteznek melegek, és ezt a tudatot miként kezeli egy gyerek/kamasz/felnőtt, amikor megtudja. Az utcán való évődéssel kapcsolatban igazat adok.

Az pedig, hogy miként kezel egy olyan dolgot, ami más magánügye, kizárólag a megtapasztaló dolga, tehát jogos volt az érve, hogy ezt tudni kell kezelni. Nehogy már például egy buddhista vallású ember változzon, csak mert a gyerekem keresztény, és "jaj, hogyan fog hatni rá, ha megtudja, hogy buddhisták is vannak." Nehogy már bunkónak nevezzük azért, mert ő történetesen buddhista. Én imádom a Jazz zenét, de tudom kezelni a tényt, hogy más utálja, és mondjuk a mulatós zenét szereti. Nagyjából ennyire fajsúlyos kérdés a homoszexuális emberek létezése is az én szempontomból. Ő másként szexel, másokhoz vonzódik, de ezt egyáltalán nem tartom bunkóságnak. Nem tartom fairnek, hogy a homoszexualitás tényét az aluljáróba szaráshoz hasonlítod. Ráadásul az egyik döntés kérdése, rosszul szocializáltság kérdése, a másik pedig beállítottság kérdése. De lehet, hogy félreértettelek, de nekem úgy tűnt, hogy bunkóságnak nevezed a homoszexualitást - de javíts ki, ha nem ezt állítod.

"Nem tartom fairnek, hogy a homoszexualitás tényét az aluljáróba szaráshoz hasonlítod. Ráadásul az egyik döntés kérdése, rosszul szocializáltság kérdése, a másik pedig beállítottság kérdése. De lehet, hogy félreértettelek, de nekem úgy tűnt, hogy bunkóságnak nevezed a homoszexualitást - de javíts ki, ha nem ezt állítod."

Igen, félreértettél. Nem a homoszexualitást vagy a köhögést tartom bunkóságnak. Sztem egyértelműen fogalmaztam, de ha nem, akkor ezt most megtettem. Bunkóságnak a tapintatlanságot, magamutogatást tartom. Azt amikor valaki elvárja mástól, hogy tolerálja a nem egészen normálisnak mondható, vagy másban rossz érzést keltő cselekedeteit, akkor amikor ő meg belesz...rik a másik lelkébe -mondván, hogy túléli (felnőtt is, gyerek is) és ha nem tetszik neki, forduljon el, menyjen máshova, stb. Különben meg az aluljáróba sza...ra akár még több mentséget is lehet találni, mert az akár lehet nem tudatosan akaratlagos is. Amúgy meg maga a cselekedet alapvető mindennapos biológiai szükséglet, míg a szex vagy annak imitálása legalábbis bizonyos mértékben tudatos cselekedet -legalábbis ha embernek képzeli magát valaki. Ha kutyáról van szó vagy más , esetleg alacsonyabb rendű állatról, az más eset. Én csak azokról az embernek látszókról írtam, akik tudatosan vállalják, hogy az emberi társadalomhoz tartoznak.

Kedves ceri!

Senki nem állított olyasmit, hogy a melegek az utcán szexelnek és ezt bárkinek is kötelessége lenne eltűrni, tehát az összes érveddel valami olyasmire reagáltál, amit valójában senki egy szóval sem állított, és semmilyen formában nem is utalt rá. Ez egy elég gyakori érvelési hiba, nagyon sok fórumon találkozom vele; főként a félművelt emberekre jellemző, vagy azokra, akik meg akarják nyerni a hallgatóság szimpátiáját, egyetértését - hiszen minden jóérzésű ember egyetértene például azzal az állítással, hogy nyílt utcán ne szexeljenek a homoszexuálisok. (Ennélfogva ez inkább retorikai fogás, mint logikus érv.) Nem annyira primitív, mint a személyeskedés, vagy a tekintélyre hivatkozás, de tisztán látszik az érvelő szándéka: nem megérteni akarja a másik álláspontját, hanem meg akarja nyerni a szócsatát - ha elfogadsz egy tanácsot, és észérvekkel megközelíthető embernek szeretnél tűnni, akkor ezt ne alkalmazd. Konyhanyelven kiforgatásnak, vagy csúsztatásnak szokták néha nevezni. Egy leírás róla:

[link]

Idézet a linkelt oldalról:"Eltúloztad, megváltoztattad vagy teljesen egy általad kitalálttal helyettesítetted a másik álláspontját azért, hogy könnyebben megtámadhasd, az övét helytelenebbnek, a sajátodat pedig helyesebbnek állíthasd be."

Akkor lássuk, hogy te mit állítasz: "Bunkóságnak a tapintatlanságot, magamutogatást tartom. Azt amikor valaki elvárja mástól, hogy tolerálja a nem egészen normálisnak mondható, vagy másban rossz érzést keltő cselekedeteit..."

A közszeméremsértést már megbeszéltük, azt senki nem teheti meg - se meleg, se heteroszexuális - jogi következmények nélkül; csakhogy ez független attól, hogy az illető "normálisnak" számít-e. Ugyanúgy nem szexelhet a heteroszexuális ember az utcán, mint a homoszexuális ember, amit pedig megtehet, azt logikusan ugyanúgy megteheti a többi csoport is. Ráadásul a definíciód további problémákat vet föl: ha nem a közszeméremsértés a baj, hanem pusztán a másság ténye - tehát, hogy valaki, valamilyen minőségében eltér egy adott többség irányadó, megszokott viselkedésformáitól, vagy külső jegyeitől -, akkor a definíciód alapján következetesen minden normától eltérő embert bunkónak kellene nevezni. E logika mentén bunkónak számítana egy fekete bőrű ember, mert Európában a bőrszíne nem "normális"; vagy bunkónak számítana egy zsidó vallású ember a normáktól eltérő öltözködésével, és így tovább. Ha pedig a "normától" ilyen módon eltérő embereket nem nevezzük bunkónak, akkor következetesen a homoszexuálisokat sem nevezhetjük annak.Vagy ha mégis annak nevezzük őket, akkor politikailag inkorrekt módon – az általad már említett – kettős mércét alkalmazunk, amit egyetlen felvilágosult társadalom sem fogadhat el, amely egzakt jogi direktívák mentén működik.

Sajnos az a kitételed sem változtat az érvelésed tarthatatlanságán, hogy „...másban rossz érzést keltő cselekedeteit...”. Ez ugyanabba az irányba mutat, mint a normalitásra való hivatkozás – ugyanannyira ködös, szubjektív fogalom. Egyesekben visszatetszést kelt egy másik etnikumú ember, vagy egy értelmi sérült ember – ha következetesen tartjuk magunkat a definíciódhoz, akkor őket is bunkónak kellene neveznünk.

Ha eltérünk a szélsőséges példádtól, (az utcán szexeléstől és az egyéb antiszociális megnyilvánulásoktól) akkor a homoszexuális ember ugyanúgy nem magamutogató, mint egy zsidó vallású (tegyük fel másként öltözködő), vagy például egy roma. Te is biztosan tudod saját tapasztalatból, hogy sokan utálják a fent említett csoportok tagjait, de jogilag nem tehető közöttük és a „normális” emberek között különbség; tehát ami megengedett a heteroszexuálisoknak, az jogi következetességgel éppúgy megengedett kell hogy legyen a homoszexuálisok, mormonok, balkezesek, vegetáriánusok, zöldszeműek, díszhal tenyésztők, stb., számára. Nem szeparálhatjuk el önkényesen emberek egy specifikus csoportját, és vethetjük alá őket a meghatározottól eltérő jogi megítélésnek.

Még egyszer: a magamutogatás/tapintatlanság valóban kellemetlen, és ilyenkor valóban az antiszociálisan viselkedő ember tehető felelőssé, nem pedig az, aki látja, de nem alkalmazhatunk kettős mércét; ha egy heteroszexuálistól, vagy bárkitől elfogadunk egy viselkedésformát, azt következetesen egy homoszexuálistól, szcientológustól, paleo diétástól, festett szőkétől, műbútorasztalostól, stb., is el kell fogadnunk, még akkor is, ha vannak emberek, akik a megnevezett csoportokat utálják, és puszta létüket személyes támadásként élik meg.

Még valami: Attól, hogy látok melegeket az utcán, még nem leszek meleg, és nem is tartom őket bunkónak, vagy tapintatlannak. Hasonlóan: ha látok buddhista szerzetesek, még nem leszek buddhista szerzetes, és nem is tartom tapintatlannak, bunkónak őket, mert másként néznek ki, vagy viselkednek, mint én. Tehát én el tudom fogadni, hogy vannak tőlem különböző emberek is, és semmiféle traumatizáló hatással nincs rám az ő létük.

Viszont a társadalomnak vannak alapvető normái, melyek betartása mindenki (!) számára kötelezőek - függetlenül attól, hogy hetero- vagy homoszexuálisok.