Auswitzban hol volt a szerető Isten?

Amikor egy ember bánt egy másik embert - Őt bántja, a felséges jó Istent. Amikor szeretettel, gyógyítólag lép egy ember a másik emberhez -minden feltétel nélkül - akkor a benn élő Istent gyógyítja.

ὁ θεὸς ἀγάπη ἐστίν. mert az Isten szeretet. (1Jn4,8)

Ilyen egyszerű ez, csak nem akarjuk elfogadni.

"Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre. (Mt25,34-46)

Isten ugyanott volt Auschwitzban, mint ahol akkor volt, amikor Káin megölte Ábelt. (Ugyanott, mint Hirosimánál, a Gulágon, a délszláv háborúban, az indiánok kiirtásakor, a tatárjáráskor, és így tovább...)

Egy zsidó vagy egy keresztény hívő képben van azt illetően, hogy Istennek mi a szerepe az emberiség történelmében és milyen ráhatása lehet az emberek bűneire. Mondhatom úgy is, hogy egy hívőnek ez a kérdés nem kérdés, mert ismeri rá a választ.

Aki pedig nincs képben, annak előbb érdemes a zsidó és/vagy keresztény hit alapjait elsajátítania, mert különben úgysem fogja érteni a választ erre a konkrét kérdésre.

Volt olyan fogoly (nő), aki énekelt a tábort őrző tiszteknek, majd ezért nagyobb kenyér adagot kapott, mint a többiek. Aztán ez az ember megosztotta és elosztotta a nagyobb fejadagját a társai között, akiknek nem volt. Ott volt Isten. Majd ugyanezek az emberek, amikor az előző megbetegedett és nem volt kpes egyedül talpon maradni, körbellták őt és úgy mentek vele, mikor kihajtottk őket a napi rutin szemlére; körbeállták olyan szorosan hogy ne tudjon elesni és hogy ne vegyék rajta észre hogy mennyire gyenge, mert ez a végét jelentette volna. Ott volt Isten.

"Van-e ennek a bennünket körülvevő szenvedésnek, s az ilyen hallnak értelme? Mert ha nincs, akkor végsősoron annak sem lenne semmi értelme, hogy túléljük a tábort. Mert egy élet, amelynek az értelme azon áll, vagy bukik, hogy megússzuk-e elevenen, vagy sem, egy olyan élet tehát, amelynek az értelme a véletlen kénye-kedvétől függ, egy ilyen élet valójában nem lenne érdemes arra, hogy egyáltalán megéljük."

"Mindennek tanulsága: a Földön csak két ,,emberfaj'' létezik, s csak ez a kettő: a tisztességes és a tisztességtelen emberek ,,faja''. S mindkét faj egyformán elterjedt, minden csoportban jelen vannak, mindenhová beszivárognak, nincs olyan csoport, amelyik kizárólag becsületes, vagy kizárólag becstelen emberekből állana; ebben az értelemben tehát egyetlen csoport sem ,,fajtatiszta'', így tehát az őrség tagjai közt is volt néhány rendes fickó. A koncentrációs táborbeli élet kétségkívül felszínre hozta az ember legmélyebb rétegeiben lévő szakadékokat."

- mondja a koncentrációs tábort túlélő Viktor Frankl.

Azt gondolom ott volt Isten, ahol és amikor valaki ilyen gondolatokra és konzekvenciákra tudott jutni a saját szenvedése kapcsán.

És ott is, ahol ember és ember közt egy ilyen helyzetben tud leginkább megmutatkozni hogy ki is ő valójában, abban, ahogyan nap mint nap dönt, és megmarad embernek, vagy sem, Függetlenül minden aktuális körülménytől, pártállástól, jelmeztől, akármitől...

"Amikor eljön dicsőségében az Emberfia, és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, Ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat és a kódokat."

/Mt 26.31-/

"Volt olyan fogoly (nő), aki énekelt a tábort őrző tiszteknek, majd ezért nagyobb kenyér adagot kapott, mint a többiek. Aztán ez az ember megosztotta és elosztotta a nagyobb fejadagját a társai között, akiknek nem volt. Ott volt Isten. Majd ugyanezek az emberek, amikor az előző megbetegedett és nem volt kpes egyedül talpon maradni, körbellták őt és úgy mentek vele, mikor kihajtottk őket a napi rutin szemlére; körbeállták olyan szorosan hogy ne tudjon elesni és hogy ne vegyék rajta észre hogy mennyire gyenge, mert ez a végét jelentette volna. Ott volt Isten."

Emberek voltak ott, nem isten. Emberek segítettek embereken.

"Tehát, ha jól értem, az Auswitzi zsidó foglyok, vagy más vallású emberek hiába imádkoztak istenhez, az magukra hagyta őket. Ám ez felvet egy másik kérdést is, hogy akkor mi értelme van az imának?"

Aki nemlétező valamiktől vár segítséget, az ne lepődjön meg azon ha nem jön a segítség.

"Tehát, ha jól értem..."

Nem, kedves Kérdező, egyáltalán nem jól érted. Pontosan erre utaltam a 2. számú válaszomban, és most Te magad igazoltad is azt. :)