Most akkor Isten egy tökéletes és szerető entitás, vagy egy emberi tulajdonságokkal felvértezett fiktív figura?

Szerető, de igazságos.

Igazságtalan lenne tőle, hogy ha engedné, hogy a gonoszok kiirtsanak minden értéket.

Bármennyire fáj, a fekélytől meg kell szabadulni.

Ha szépen nem, akkor erőszakkal.

Nekünk azért kell kerülni a lehető legjobb mértékben az önfejű ítékezést, mert nem vagyunk Istenek, és nem mindig tudjuk helyes megítélni az adott embert.

Most persze azzal fogsz visszatámadni, hogy Isten mit csinál most, miért vár?

Kérdezd meg tőle imában :P

Haj haj...

Isten akkor és azért büntet ha az ember "hülyének" nézi Őt és azt hiszi, hogy kijátszható.

Az tény hogy irgalmas, és szerető, hiszen azért hozta létre az életet, de ez nem azt jelenti, hogy csinálhatsz olyat ami nem egyezik az erkölcsi és egyéb tiszta értékrendjével

Ha neked van egy tiszta értékrended, nyilván nem szeretnéd ha mások bepiszkolnák azt, hanem ragaszkodsz hozzá, mert az úgy helyes.

az ilyen személyeket pedig elkerülöd, akik hatást akarnak gyakorolni rád, hogy gonosz és tisztátalan dolgokat tegyél, ami másoknak is árt

"Isten" több dolog egyszerre.

* Isten egy szó, ami minden emberi nyelvben megtalálható

* Van mögötte egy fogalom

* Ennek a fogalomnak van értelmezése. Nem értelmezése van, hanem annyi értelmezése ahány ember van a földön.

Azok az emberek, akik Isten fogalmát nagyon hasonló módon értelmezik, gyakran csoportosulásba szerveződnek. A nagyobb csoportosulásokat hívják vallásoknak, a hozzá tartozó, de tőle részben elkülönülő gazdasági/társadalmi/jogi szervezeteket egyházaknak.

Amikor te fölteszed a kérdést, hogy "Ki ez az Isten valójában?" akkor úgy kezeled mint egy valós létező dolgot. Annak ellenére, hogy Isten kizárólag mint egy szó, egy nyelvi elem azonos mindenki számára. Fogalom szintjén már nagy eltérések vannak, értelmezés szintjén még nagyobbak. Még ha létezik is Isten, akkor a te róla alkotott fogalmad menthetetlenül hiányos, részleges és sok tekintetben hibás kell hogy legyen. Az az Isten fogalom amivel kapcsolatban a kérdést egyáltalán fel tudod tenni, nem valós, hanem csak a fejedben létező értelmezés egy (potenciálisan) a valóságban létező dologról.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy hogyan értelmezed a tökéletességet, vagy hogy mi a szeretet valójában. A szeretet is mást jelent mindenki számára. Egy barbár ember föl sem tudja fogni azt a szeretet fogalmat, amit egy kultúr ember, egy emocionális géniusz vagy egy természettudós használ. De a barbár embernek is jelent valamit az, hogy "szeretet".

A "Ki ez az Isten valójában, és milyen ő" kérdésre az tudja a választ, aki nem hisz Istenben, hanem objektív módon tudja hogy ki ő. Ilyen ember nem létezik. A kérdésed azon a szinten válaszolható meg amilyen szinten föltetted, és még ott is csak a hit határozza meg a válaszokat, és nem a valóság.

#5nagylzs - ez gyönyörű volt!!!

Novalis:

Ha többé nem a szám s az ábra

minden teremtmény nyitja-zárja,

s ha kik csókolnak s énekelnek,

majd többet tudnak mint a bölcsek,

s az élet majd szabadon élhet

és az életbe visszatérhet,

s a fény meg árny megint valódi

átlátszóvá bír párosodni,

s olvasva a verseket s meséket

tárul örök világtörténet:

majd egy titkos szó oldja meg

az összekuszált lényeget.

Weöres Sándor fordítása

***

Az Isten tökéletes,és nem ember Ö.

Ezért nem lehet ŐT emberi ésszel megismerni.

Csak Hit által,amit ki is nyilatkoztat Önmagáról a Szent könyvekben.Hogy nem cselekedetekből lehet megigazulni,hanem hit által.

Hinni,bizni az ő jóságában,szeretetébe.

Mert Ő féltőn szerető Isten,és azt mondja"Dicsőségemet másnak nem adom."

Mit is jelent ez?

Hogy ne legyen senki büszke arra amit elért,és ne magának tulajdonítsa az ember a sikert,és semmi egyebet.

Mert minden jó csak Istentől származhat,és ha hagyjuk magunkat betőlteni,vezetni.

Mert nem az embert kell felemelni,hanem az Isten jóságában kegyelmében bízni.

Hogy a bűnös embernek mégis jót ad,lehetőséget a megtérésre.Feléje fordulásra a megismerésre.:)

A valóságban inkább az előző.

Az Ószövetségben (és úgy általában az összes vallás könyveiben, irataiban) az utóbbi figura.

Kedves Kérdező, bocsánat, hogy ide kontárkodom, csupán Nagylzs egyik kijelentésére reagálnék...mellesleg az ő szavával egyetértek, egyetlen kivétellel.

Nagylzs.

"Ilyen ember nem létezik."

Gyönyörű szép választ adtál erre a kérdésre, de Te is beláthatod, hogy ez a kijelentés csak a személyes hitedet reprezentálja, s nem pedig azt az objektív módon való tudást, amit megemlítettél. Legközelebb, az igazságosság kedvéért, ezt azért fémjelezd. :)

S ha esetleg arra hivatkoznál, hogy még nem találkoztál ilyen emberrel, akkor jusson eszedbe, hogy talán lehet azért nem, mert nem is hiszed, hogy ilyen van...mert ugye ha valaki nem hiszi, akkor annak a jó öreg Buddha vagy Jézus is idejöhet, rájuk sem fogja mondani hogy ők látnak objektíven, tehet ez a két történelmi alak akármit is. :)

üdv és minden jót

28/F

LastOne.Left

> Gyönyörű szép választ adtál erre a kérdésre, de Te is beláthatod, hogy ez a kijelentés csak a személyes hitedet reprezentálja, s nem pedig azt az objektív módon való tudást, amit megemlítettél.

Nos, ha van valaki aki objektíven ellenőrizhető módon találkozott Istennel, akkor az bátran írjon be ide egy választ arról hogy milyen Isten, és el fogom fogadni a válaszát! Ha ilyen nem jelentkezik, akkor a "létezik-e olyan ember aki objektíven tapasztalta istent" kérdés már nagyon távol áll a kérdésföltevő eredeti kérdésétől, és talán nem is itt kellene megvitatni.

A következő a véleményem. Igazat kell hogy adjak neked - tényleg nem tudhatom, hogy létezik-e ember aki objektíven tapasztalta és vizsgálta Istent. Ugyanakkor, ha már az objektivitás mezején maradunk akkor azt bátran elmondhatjuk, hogy (objektíven) nem tudunk ilyen emberről. Ha ez egy tudományosan vizsgálható terület lenne, akkor erre azt mondanák hogy ez egy olyan hipotézis vagy "tudományos sejtés" amit még nem sikerült bebizonyítani, de nagyon sok kutatás után sem sikerült rá ellenpéldát találni, ezért renkívül valószínűnek látszódik. Úgy is nevezik ezt, hogy "munkahipotézis". A hipotézist az különbözteti meg a hittől, hogy nem érzelmi alapon született, hanem tapasztalati alapon, és ha újabb tények merülnek föl, akkor kötelező (!) felülvizsgálni, és ha szükséges akkor olyan módon megváltoztatni, hogy összhangban legyen a tapasztalható valósággal. Anélkül, hogy a változás szele érzelmi ellenállásba, vagy fanatikus hívők begyökerezett dogmáinak falába ütközne.

Ha te ezt mégis úgy akarod tekinteni mint az én személyes hitem, akkor tedd azt. De akkor ez egy megalapozott hit, ami nem érzelmi alapokon nyugszik, hanem tapasztalaton. Mint hitet természetesen meg lehet kérdőjelezni, de akkor csak olyan kritikát vagyok hajlandó elfogadni ami még több tényen és tapasztalaton, és még kevesebb érzelmen alapul. Mert az érzelem nem forrása a tudásnak, és mert számomra a hit jóságának mércéje sosem az érzelem, hanem a tapasztalható világgal való összhang.